Tizenegy év kellett hozzá, de végre elkészült. Könnyebb lesz ezután az élet Földesen, a helyiek „nem feszengve, szorongva kelnek fel, mint eddig, hanem önbizalommal, bizakodva indíthatják útnak gyermekeiket”. „Mi már 2002 előtt megfogalmaztuk az igényt" – csomagolja a bírálatot az „elmúltnyolcévnek” a polgármester. Aztán csak vártak, majd írtak levelet egy „kormányzati tényezőnek”. Ő Tasó László közlekedési államtitkár. Ha „nála nem talál nyitott fülekre a mi kérésünk, akkor most talán nem állnánk itt.” Amikor aztán a polgármester elment a Magyar Közút Zrt. megyei igazgatójához, rögtön azt kérdezte: „A levél ügyében jöttél?” Szoták Zoltán igazgató elmondta: „olyan igény fogalmazódott meg, amelyre nem lehetett nemet mondani.”
Gondolom, mire ideáig eljutott az olvasó az Index ünnepi tudósításából szemezgetett mondatokban, fúrja már az oldalát, miféle tündérmese is válhatott valóra Földesen. Amihez nem csak kormányzati közbenjárásra volt szükség, hanem államtitkári avatásra is.
Egy zebráról beszélünk, két iskola és a kultúrház között. Ezt nem tudta megvalósítani a település a jelenlegi kormány jósága nélkül. (Igaz, elég szürkék azok csíkok, de „jóvanazúgy”.) Tasó kicsit el is borongott: vannak, ahol „a 30-50 milliárdos, csillogó villogó projekteknek sem örülnek”, meg a százmilliárdos utaknak sem, itt meg annak is, hogy 6,7 millióért(!) löktek a népnek egy zebrát. (Ha nincs államtitkár úr, itt nincs zebra! - ömlöttek a hála szavai.)
És lélekben felcsendült a dal: köszönjük néked, Rákosi elvtárs...
