Ritkaság számba megy a mai - mindent rendszerezni kívánó világban -, hogy akad olyan fogalom, amely definiálhatatlan. Márpedig az orbáni munka alapú társadalom ilyen. Akadnak olyanok, akik egyszerű napszámos kapitalizmusként írják le, arra utalva, hogy az Európai Unióban a jóléti társadalom kiépítése a cél, nem tagadva természetesen azt, hogy ehhez a munkán keresztül vezet a nem egyszer rögös út. Annak a milliónyi magyarra, akinek nincs munkája - a csaknem teljes foglalkoztatottságot sugalló statisztikai adatok ellenére -, legfeljebb néhány hónapos segély, vagy a közmunka korlátozott időtartamú lehetőségei várnak.
Ez a kormányfő olvasatában így hangzik: "Azért emelkedhet nagy mértékben a minimálbér és csökkenhet a társasági adó, mert az ország gazdasági alapjai rendben vannak, a pénzügyi rendszer stabil. Ezek az intézkedések most azért jöhettek létre, mert a munkát elvégeztük. A magyar gazdasági modell, a munkaalapú gazdaság sikeres. Mi mindig is hittünk benne, most a külvilág is elismeri." Az elismertségre utalás fals voltára szót sem érdemes vesztegetni egy olyan országban, amelynek kormánya szinte hetente tör ki üdvrivalgásban, hogy a széles palettán elkövetett kötelezettségszegések miatt elindított, uniós eljárásokat ismételten sikerült megúsznunk.
Gazdasági korszakhatárt sejtet Orbán Viktor, amely az idősebbekben felidézi az 1970-es 1980-as esztendők időszakát, amikor a Szovjetunióban bejelentették: felépítették a szocializmust, és most már annak fejlettebb változata vár az emberekre. Az eredmény ismeretes, a Szovjetunió is, a szocializmus is beköltözött a történelemkönyvek lapjaira. Még Fidesz számára mintaként tekintett Kína is 1978-ban szakított a szovjet tervgazdasági modellel, és igaz, hogy csak óvatosan, ugyanakkor látványos eredménnyel, teret enged a piacgazdaságnak is. Nem így Orbán Viktor, aki napjainkban gazdasági szakaszhatárt vizionál, amely alkalmat nyújtott egy új, hatéves gazdasági terv bejelentésére. Ez bűvös hatos azonban semmi mást nem jelent, minthogy ennyi idő alatt kívánja majd a kormány a munkára rakódó terhek közül a munkaadói járulékot, több lépésben csökkenteni.
A gazdasági terv azonban - legyen az Széchenyi, Széll vagy Darányi - csak máz, amellyel bevonják az állam dirigista politikáját. Egyben zsarolási keret ahhoz, amennyiben nem sikerül megegyezni a munka világának szereplőivel, akkor ők lesznek az okai annak, ha jövőre - az önmagában nevetséges - 0,9 százalékos nyugdíjemelés valósul meg a kormányzati ajánlat 1,6 százaléka helyett. Orbán Viktor még mindig abban a tévhitben él, hogy a nyugdíjasok életszínvonala nagyobb mértékben emelkedett, mint az aktív keresőké. A közmunkaalapú társadalma a segélyalapút váltotta fel.