Francois Fillon az elnökválasztásra vár

Publikálás dátuma
2016.11.29. 06:31
Francois Fillon hasonló győzelmet remél jövő év májusában, az elnökválasztáson FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/FREDERIC STEVENS
Kiütéses győzelem. Fölényesen és magabiztosan diadalmaskodott a francia jobboldal kétfordulós előválasztási küzdelmében Francois Fillon, az általában erősen konzervatívnak, keményen jobbra húzónak tartott politikus. Kétharmados, kétségtelenül egyértelmű fölülkerekedésével. mondhatni elsöpörte pártbéli a vetélytársát, a 71 éves Alain Juppét, akit pedig az egész francia sajtó, és nyomában az európai vezető lapok javarésze is, 2017 tavaszától biztosan az Ötödik Köztársaság következő államfőjének látott. Most vasárnap este udvariasan gratulált lehengerlőjének, majd halkan távozott. Valószínűleg csöndben visszavonul a közélettől.

Francois Fillon volt kormányfő kétharmados győzelmet aratott: 66,5 százalékot szerzett a jobboldal előválasztásán, ellenfele, Alain Juppé, Bordeaux polgármestere csak 35,5 százalékot ért el. Fillon már az első fordulóban hat százalék híján megszerezte a jövő évi elnökválasztáson való induláshoz szükséges többséget. Arra készül, hogy öt esztendőre meghatározza, merre is haladjon tovább Párizs, s bevegye az Elysée-palotát a jövő tavasszal esedékes államfőválasztáson. Nem lesz könnyű dolga, mert fölülkerekedése ellenére se csitultak el azok a kíméletlen bírálatok, amelyek „megrögzött reakciósnak, bigott katolikusnak, könyörtelen népnyúzónak” minősítették, retrográdnak tartott törekvései miatt.

Konzervatív győzelem? Nos, a sajtó enyhén szólva nem lelkendezik. A legbaljósabb kritika hétfőn reggel a Le Figaróban jelent meg, a csakugyan konzervatív sajtó vezérhajójában, amelyben a tekintélyes lap főszerkesztője, Alexis Brézet írt, megsemmisítő hangnemben. Azzal a fő gondolattal, hogy „anyám, én nem ilyen lovat akartam”. A lap a közelmúlt hetek heves vitáiban személy szerint nem foglalt állást egyetlen jobboldali vetélkedő mellett se, de azt nem rejtette véka alá, hogy a rendíthetetlen konzervatív Juppé mellett a rokonszenve, számára az a higgadt törekvés lett volna az ideális, amelyet, ha győzött volna, ő valósíthatott volna meg. Már a vezércikk címe is eloszlatott minden kétséget.

„Fillon számára most kezdődik a neheze”. Szembe kell néznie az akadályokkal, amelyek előtte tornyosulnak, mert nem elég a hatalmat kivívni, tudni kell kormányozni is, főként úgy, hogy a franciák ne csalódjanak. Fillonnak, így a Le Figaro főszerkesztője, mindenekelőtt a baloldal ellenszenvével kell majd szembesülnie, de nagymértékben cimboráival is. Meg kell győznie őket arról, hogy valóban szándékában áll küzdeni a Le Pen-tábor Nemzeti Frontjával (FN).A jobboldali előválasztás tétje mintegy négymillió rajongó voksának a megszerzése volt, de maga az igazi elnökválasztás 36 millió szavazatáért indul. Fillon egyszer hol liberálisként, hol konzervatívként határozza meg magát, holott a kettő együtt, így nehezen fér össze. És ezt az a Le Figaro írja, amely nem a jobboldal könyörtelen kritikusa. A magát nyíltan baloldalinak valló L’Obs első kommentárjában azt közölte, hogy a jobboldali előválasztási hadjárat „undorkeltő” volt.

Ezzel szemben még a szombati Le Monde, vezető publicistájának, Sylvie Kauffmannak állandó hétvégi értékelésében fontos tényezőre hívta föl a figyelmet. Az angolszász sajtóvilágban „fake news”-nak nevezett divatra, magyarul az álhírre, amely mocskos eszközökkel feketít be, készít ki kipécézett politikusokat. Kauffmann pontos névvel illeti, kikről is van szó. Az internetet elözönlő főként három műhelyről, a Google-ról, a Twitterről és a Facebookról. Skrupulus nélkül terjesztenek romboló politikai pletykákat, ábrázolnak „ellenségeket”. A Le Monde szerint így vérzett el a tengerentúlon Hillary Clinton, Franciaországban Alain Juppé, és ment a mennyekbe odaát Trump, a Szajna partjain meg Fillon. Más lapok is fölhívták rá a figyelmet, hogy Fillon csapata Juppét Alain keresztneve helyett Ali Juppének aposztrofálta, mert városában, Bordeaux-ban mecsetet épített a muzulmán lakosságnak, a másik oldalon viszont Fillont a „francia Thatcherként” dicsőítette, holott ő igazán inkább Szajna-parti Trump.

Érdekes vélemények ezek, de az általános sajtóvisszhang szerint nagyon komoly nehézségek is várhatóak. Már a nagy küzdelmek kezdetén, az igazán komoly elemzők fölhívták arra a figyelmet, hogy Juppé mérsékeltségével szemben az eredetileg Sarkozy teremtette párt, a Republikánusok törzsközönségéből szinte gyerekjáték volt ilyen nagymértékben híveket toborozni. De ha Fillon megnyeri az igazi elnökválasztásokat is, kormányalakításakor óhatatlanul szüksége lesz koalíciós partnerre, amire egyetlen erő kínálkoznék, a még Sarkozyvel is valamennyire együttműködésre képes centristákra. Legfőbb személyiségük, Francois Bayrou azonban kezdettől inkább Juppéval rokonszenvezett, Fillont azonban megvetette. Ennek hangot is adott Fillon győzelme után.

Félreérthetetlenül azt közölte, hogy szervezete a MoDem, a mérsékelt demokraták mozgalma, szóba se áll Fillonékkal. Persze ahhoz, hogy a kérdés ne csupán elméleti legyen, ahhoz Fillonnak jövő tavasszal meg kell szereznie a győzelmet az elnökválasztáson. Le kell győznie a Nemzeti Front haragos elnök asszonyát, Marine Le Pent is, aki várhatóan a második fordulóban Fillon ellenfele lesz. Jacques Chiracnak 2002-ben Marine Le Pen apjával, Jean-Marie Le Pennel kellett megküzdenie. Ahhoz képest mára jelentősen megváltozott a világpolitikai helyzet, hiszen a szélsőjobb világszerte izmosodik. Mind többen hajlamosak az ördögöt a falra festeni, és rémálmukban egyesek már Marine-t látják az Élysée-palotában. Fikció, de nem babra megy a játék.

És akkor ott a másik nagy kérdés, a francia baloldal jövője. Kínosan emlegetik Hollande hazárdjátékát, hogy december közepén készül hivatalosan bejelenteni, szándékában áll-e élni alkotmányos jogával, további öt évre jelölteti-e magát ismét az államelnöki tisztségre. Ha így döntene, ördögi vereség várna rá, megalázó százalékokkal. Arra ösztönöznék a baloldal igazi hívei a többi baloldali vezetőt, Manuel Valls miniszterelnököt, Emmanuel Macron közgazdászt is, hogy álljanak sarkukra, jelöltessék magukat ők, győzzék meg Hollande-ot, szép csöndben vonuljon vissza. Most pedig mondhatni az utolsó pillanatban, megszólalt Jacques Attali, Mitterrand egyik leghűségesebb és legbölcsebb munkatársa.

Kiáltványát azzal kezdi, ha jövő tavasszal csakugyan a jobboldal kerekednék fölül, a programja durván retrográd volna. Nos, kivált a szocialista vezetők, vessenek véget önző belharcaiknak, állapodjanak meg egyetlen elnökjelöltben, aki a haladást képviselné. „Kedves barátaim”, így szólítja meg őket, „a baloldal kudarcára spekuláltok? Gyűjtsétek össze ti is a követőiteket előválasztásra”. A franciák olyanokra vágynak, akikben van hajlam az álmodozásra. Adjátok vissza az országnak azt, amit megérdemel.

Kétségtelen, maga Attali is álmodozó. Ha 2017-ben biztos kudarc várna is a baloldalra, történelmi léptékben szüksége van a reményre. Mitterrand-dal kétszer hét évre sikerült. Hollande-dal sajnos kétséges volt. De a világ nem áll meg a XXI. század kezdetén. A keserves jelen távolabbra azért tartogathat derűsebb jövőt is.

Drasztikus gazdasági intézkedések

Francois Fillon, a francia Republikánusok vasárnap megválasztott elnökjelöltje radikális gazdasági programot helyezett kilátásba, már amennyiben őt választanák meg jövő tavasszal az ország új elnökének. A lapok többféle jelzővel illették. Egyesek ultraliberálisnak, mások brutálisnak nevezték, akad olyan lap, amely „thatcheriánusnak” nevezte. Maga Fillon is elismerte, hogy programja radikális.

Tervezett intézkedései közül néhány:

  • Az általa tervezett intézkedések között szerepel annak a szocialisták által elfogadott törvény eltörlése, amely a jövedelem nagyságától tette függővé a családi pótlék összegét

  • Csökkentené a munkanélküliek állami támogatását

  • Csökkentené a vállalatokra rótt terheket

  • Eltörölné a 35 órás munkahetet

  • Amiről a kampányban a legtöbb szó esett, s amelyet ellenfele, Alain Juppé a legtöbbször bírált: öt év alatt félmillióval csökkentené a közalkalmazottak számát.

Újratervezhet a Nemzeti Front
A közvélemény-kutatások szerint a jövő évi elnökválasztáson Fillon mellett Marine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnöke kerülhet a második fordulóba. Ez a forgatókönyv különösen abban az esetben tűnik készpénznek, ha Francois Hollande elnök indulna a baloldal részéről, akinek népszerűsége körülbelül mintegy öt százalékos.
A Nemzeti Frontnak van oka arra, hogy aggódjon Fillon győzelme miatt. Marine Le Pen hagyományosan a konzervatív vidéki rétegekre épít, ezért gyakran utal Franciaország „keresztény gyökereire”, a francia nemzeti identitásra, a szuverenitásra és a hazafiságra. Emellett bevándorlás- és iszlámellenes nézeteket hangoztat, miközben a Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz való közeledés szószólója.
Előzőleg számos felmérés született arról, hogyan szerepelne Juppé vagy Sarkozy Le Pen ellen a második fordulóban, akkor azonban, amikor ezeket a közvélemény-kutatásokat készítették, Fillon még esélytelennek látszott. Ezért nincs adat arról, jelen állás szerint milyen eredményt érnének el. Le Penék kedvenc jelöltje azonban Juppé volt, akit a baloldalhoz húzással vádoltak volna az elnökválasztási kampányban, Marine Le Pen célja pedig az volt, hogy kisajátítsa magának a tradicionális jobboldali szavazókat. Amennyiben Sarkozy került volna be a második fordulóba, nem is lett volna nagy különbség kettejük között, mert a közvélemény nem lát nagy eltérést programjaik között. Másrészt Sarkozy komoly hátránnyal indult volna neki az elnökválasztásnak számos korrupciós ügye miatt. Ezért akár Juppével, akár Sarkozyval jobban járt volna a Nemzeti Front.
Fillon győzelme azonban újratervezést igényel a párt stratégiájában. A volt miniszterelnököt ugyanis szintén a keresztény-konzervatív szavazók kedvenc jelöltjének tartják, így még arra is lehet esély, hogy Marine Le Pen hagyományos szavazótáborától is elvesz szavazókat.
A FN gondjait Marion Maréchal Le Pen, parlamenti képviselő, a pártelnök unokahúga is elismerte. „Fillon megválasztása komoly stratégiai problémát jelent számunkra. Ő a legveszélyesebb jelölt a Nemzeti Front számára” – közölte újságírók előtt.
Bár akadnak hasonlóságok Le Pen és Fillon programja között, említhetnénk az Oroszországhoz fűződő viszony javítását is, mint Jean-Yves Camus francia politológus a Guardiannek elmondta, a volt miniszterelnök nem populista, sokkal közelebb áll David Cameron volt brit kormányfőhöz, mint az euroszkeptikus UKIP volt vezetőjéhez, Nigel Farage-hez.
Fillon megválasztására úgy reagálhat a Nemzeti Front, hogy Marine Le Pen még keményebben bírálja a politikai elitet, hasonló stratégiát követhet, mint Donald Trump az amerikai elnökválasztási kampány során. Ennek vannak is már jelei. A szélsőjobboldali párt elnöke azt közölte, hogy Fillon volt felelős a Sarkozy által fémjelzett időszak (2007-2012 között) baklövéseiért, s ő is csak a gazdagok vagyonának további gyarapítását akarja.
A kampány tehát nem a bevándorlásra, az iszlámellenességre fókuszál majd, hanem a tervezett gazdasági intézkedésekre. Le Pen Fillon radikális gazdasági intézkedéseit támadhatja, s azt ismételgetheti, hogy figyelmen kívül hagyja a szociális szempontból rosszabb helyzetben lévők érdekeit. Le Pen kampányfőnöke, David Rachline egyenesen őrültnek nevezte Fillon azon elképzelését, amely szerint öt év alatt félmillió embert bocsát el az államigazgatásból. Le Pen tehát azok félelmeire építhet, akik attól tartanak, hogy Fillon elnökké választása esetén elveszíthetik munkájukat.
Ám ennek a stratégiának is vannak hátulütői. A FN próbált szakítani néhány szélsőjobboldali ideával, valamelyest a közép felé próbált haladni, Fillon megválasztásával azonban ismét jobboldali radikális nézeteket hangoztat, ami jelentősen csökkentheti Marine Le Pen amúgy sem túlzottan jelentős elnökválasztási esélyeit.
R. T.

Szerző

Válaszol: Bod Péter Ákos, közgazdász professzor

Mikor éled újjá a beruházási kedv?

Tény, hogy a 2008-as válság óta lanyha itthon a beruházási kedv. Ez kormányokon átívelő folyamat. Hiába dőlt az országba az uniós pénz és a külföldön dolgozó magyarok hazautalásai, a beruházások nem lendültek úgy fel, mint a régió más országaiban. A magyarországi cégek, inkább kivárnak, mert nem látják, hogy bővülne a piac. Sok vállalat - magyarok is -, pedig inkább kiviszik a profitjukat és máshol fektetik be.

Szerző

Válaszol: Bod Péter Ákos, közgazdász professzor

Mikor éled újjá a beruházási kedv?

Tény, hogy a 2008-as válság óta lanyha itthon a beruházási kedv. Ez kormányokon átívelő folyamat. Hiába dőlt az országba az uniós pénz és a külföldön dolgozó magyarok hazautalásai, a beruházások nem lendültek úgy fel, mint a régió más országaiban. A magyarországi cégek, inkább kivárnak, mert nem látják, hogy bővülne a piac. Sok vállalat - magyarok is -, pedig inkább kiviszik a profitjukat és máshol fektetik be.

Szerző