Ingyen ebéd nincsen, de mégis van. Egyre több helyen jelentek meg a köztereken az ebédosztó sátrak, mert ilyenkor az ünnepek közeledtével mintha elő bújna belőlünk a „jó ember”. Persze az a néhány tányér meleg leves vagy főzelék alapvetően nem oldja meg a rászorulók helyzetét. Attól még nem fekszenek le jóllakottan a gyerekek, akinek ma került némi meleg étel a gyomrába, nem biztos, hogy holnap is megismétlődik majd ugyanaz. Ezek az adományok sem az éhenhalástól, sem a megfagyástól nem mentenek meg senkit.
Figyeljünk egymásra, halljuk egyre gyakrabban, mintha ezzel elejét lehetne venni az ilyenkor télvíz idején mind gyakrabban előforduló haláleseteknek. Ha sikerül félretenni a bennünk lakó közömbösséget és nem megyünk el a kapualjakban, a kirakatok tövében rongyokba burkolt, gyakran már mozdulatlan hajléktalanok mellett, még akár időben is érkezhet a segítség. De biztosan nem ez volna a megoldás. A főváros teli van üresen ásítozó középületekkel, amelyek a fedél nélkül maradt embernek jelenthetnének menedéket, ha akár a főváros, akár a kormány vezetői nem olyan kemény szívvel közelítenének az utcára szorult nyomorultak problémájához. Megannyi példát sorolhatnánk, de csak egyet hadd említsek: a Városligeti fasor és a Bajza utca sarkán ott áll üresen az egykori belügyi kórház épülete. Talán még a vaságyak, a matracok is a szobákban vannak. ideje volna, hogy a hatóságok döntéshozói is magukba nézzenek.
Persze a zordra forduló időjárás nem csak a hajléktalanok számára jelenthet közvetlen életveszélyt. Éppen a napokban olvastam, hogy egy idős házaspár a saját lakásában fagyott halálra. Amikor a szomszédok észrevették, hogy napok óta nem találkoztak sem a bácsival, sem a nénivel, nem füstöl a házacska kéménye sem, szóltak a rendőrségnek. Mire rájuk törték az ajtót, már az orvosok sem tudtak segíteni. Egyetlen darabka fát, egyetlen kocka szenet sem találtak a lakásban, elégettek már mindent, ami éghető volt. Nem maradt utánuk morzsányi száraz kenyér, egyetlen krumpli sem az üres lakásban. Valaki, a szomszédok közül azt nyilatkozta: az állam és az önkormányzat közömbössége ölte meg őket.
Most biztosan széttárja képzeletbeli karjait az állam és értetlenül csóválja nem létező fejét, hogyan lehet ilyesmivel vádolni, amikor annyira szívén viseli az idősek sorsát. Éppen most készül emelni a kötelező 0,9 százalék helyett szívességből 1,6 százalékkal a nyugdíjakat. Már talán el is kezdték borítékolni a miniszterelnök jóságának bizonyítékát, azokat a 10 ezer forintos Erzsébet utalványokat, amelyek – ha elég fürge lábúak a postások – akár még karácsony előtt megérkezhetnek minden nyugdíjashoz. Lehet majd dőzsölni a hideg-meleg ételre is elkölthető jegyekből. Megjegyzem: ezeket az utalványokat megkapják a nyugdíjas országgyűlési képviselők is, nehogy azt érezzék, rájuk már nem terjed ki a gondoskodó kormányzat figyelme.
És még valami. A Miniszterelnökséget vezető miniszter éppen a közelmúltban jelentette be, hogy a nagyarányú illetékcsökkentési akcióból a nyugdíjasokat sem hagyják ki. Jövő tavasztól illetékmentesen lehet engedélyeztetni öntözőberendezést, és mellesleg a 65 éven felüliek ingyen kaphatnak útlevelet. Bár Európában erre semmi szükség, de ez se okozzon nekik gondot, ha venni akarják a kalapjukat, és elmennek a gyerekek után.
