Szokás szerint áll a bál az ellenzék körében. Először a liberálisokat kiáltották ki árulónak, amiért részt vettek a népszavazáson, legutóbb pedig a változatosság kedvéért ismét az LMP került a vádlottak padjára. Azt vetik a szemükre, hogy azáltal, hogy támogatták az új alkotmánybírók megválasztását, legitimálták a testületet. Nos, szeretném kiábrándítani a bírálókat: noha a jelenlegi alkotmánybírók sajnálatosan több alkalommal is méltatlannak bizonyultak tisztségükre, működésük teljesen legitim. Megválasztásuk teljes mértékben megfelel a jogszabályi előírásoknak, más kérdés, hogy a kormánypártok részéről nem elegáns gesztus a testületet kizárólag hozzájuk közelálló jogászokból feltölteni. Éppen ezért meglehetősen felelőtlen az ellenzéki sajtó, amikor a jogban járatlan olvasókkal megpróbálják elhitetni, hogy az Alkotmánybíróság illegitim módon működik. A kinevezésekkel való visszaélés egyébként nem hazai találmány. Biztos vagyok benne, hogy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságába a Trump-éra alatt kizárólag konzervatív bírákat fognak megválasztani.
Az LMP nem bűnös és nem is kollaboráns, amikor közreműködött az új alkotmánybírók megválasztásánál, csupán gyakorolta azt a jogát, amellyel választói felhatalmazták. Egyébként, ha csupán egyetlen olyan bíróval több van a testületben, aki a politika kiszolgálása helyett a jogot részesíti előnyben, már volt értelme a dolognak. Érdekes módon, amikor az ellenzéki pártok valamilyen ügyben beadvánnyal fordulnak az Alkotmánybírósághoz, nem firtatják a testület legitimitását. Az ellenzéknek ideje lenne eldöntenie, mit is akar. A jelenlegi intézményrendszeren belül próbálnak meg eredményeket elérni, ami igen nehéz, de azért nem reménytelen feladat, vagy pedig felégetnek minden hidat maguk mögött és kivonulnak a Parlamentből. Ebben az esetben viszont le kellene mondaniuk mandátumukról és az azzal járó jövedelemről, amire nemigen mutatnak hajlandóságot.
A jelenlegi „kint is vagyok, bent is vagyok” játék, bár részben érthető, de se nem tisztességes, se nem hatékony. Ráadásul éppen az ellenzék tehetetlenségét és tanácstalanságát bizonyítja. Arról nem is beszélve, hogy választóiktól azt a megbízatást kapták, hogy a Parlamentben képviseljék őket. A vádaskodások, a másik megbélyegzése, ellenzékiségének kétségbe vonása helyett nem ártana inkább az érdemi munkára koncentrálni. Ezzel ugyanis az ellenzék évek óta adós. Nem véletlen, hogy támogatottságuk hosszú ideje stagnál és még a kormánypártok legnagyobb hibáit és vérlázító ügyeit sem tudják a maguk javára fordítani. Azáltal, hogy mindent elutasítanak, belesétálnak a Fidesz csapdájába, hiszen pontosan a kormánypártok elvárásainak megfelelően cselekednek. Így aztán könnyen rájuk süthető, hogy nem törődnek az ország érdekeivel. Miközben egymást szapulják és igyekeznek a másikat kiszorítani, észre sem veszik, hogy a Fidesz kottájából játszanak.
