Van egy jó hírünk, meg egy rossz. Nagyjából így lehetne jellemezni a hétvége két fontos európai szavazását. Bár Matteo Renzi súlyos vereséget szenvedett az alkotmánymódosításról szóló referendumon, hiszen a választók majdnem 60 százaléka mondott nemet a szenátus jogköreinek megnyirbálására, a nagyobb politikai stabilitásra, Brüsszelben mégsem tapasztalható letörtség. Az uniós illetékesek ugyanis nem számítottak arra, hogy Ausztriában ilyen sima győzelmet arat majd a Zöldek által támogatott Alexander Van der Bellen.
Ha a két voksolást összehasonlítjuk, sokkal inkább az osztrák szólt arról, várható-e irányváltás, a populisták felé való még jelentősebb elmozdulás Európában. Jóllehet az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) jelöltje, Norbert Hofer mérsékeltebben nyilatkozott az Unióhoz fűződő viszonyáról, mint pártja elnöke, Heinz-Christian Strache, akadtak nem túl biztató jelek. Azt mondta például, bár nem tervezi népszavazás kiírását az országnak az Európai Unióból való kilépéséről, ez mégiscsak szóba jöhet akkor, ha az EU-ban nem kerítenek sort az átfogó reformokra. Hogy változásokra szükség van, s nem mehet minden úgy a régi kerékvágásban a britek júniusi népszavazása után, azt senki nem vitatja, de mást ért uniós reform alatt Hofer, mint Angela Merkel. Van der Bellen kampányát arra építette: ha Hofer nyer, az az Öxitet, azaz Ausztria Unióból való kilépését eredményezheti.
Az olasz kampányban nem arról volt szó, hogy ha a nemek győznek, akkor Olaszország távozhat az EU-ból. A referendumnak tartalmilag semmi köze sem volt az ország Unióhoz fűződő viszonyához. S tulajdonképpen sok következménye nem is lett volna a referendumnak, ha Renzi nem követi el azt a súlyos hibát, hogy összeköti a szavazást kormánya sorsával. Abban bízott, hogy győznek az igenek, s ezzel még jobban megszilárdítja hatalmát. Ehhez képest a referendum közeledtével mindinkább a nemek kerültek többségbe, az egyre vészesebb felmérések láttán azonban Renzi már nem mondhatta azt, csak viccelt, s az alkotmánymódosítás elutasítása esetén nem mond le. Ugyanazt a súlyos stratégiai hibát követte el, mint David Cameron, aki politikai túlélését a Brexittel kapcsolatos népszavazás kiírásában látta, s nem mérte fel azt, hogy ezzel mekkora károkat okoz saját hazájának, illetve egész Európának.
A britek kilépéséről szóló referendum nem említhető egy lapon az olasz népszavazással, de következményei szintén súlyosak lehetnek. Matteo Renzi lemondása után ugyanis ismét bizonytalanná válik a belpolitikai helyzet. Ha új választást írnának ki, egyik tábor sem lenne képes a kormányzáshoz szükséges többség megszerzésére. A kabinetek tehát egymást válthatják majd.
Az olaszok hozzászokhattak már az állandó kormányválságokhoz, most azonban ezt a luxust nem engedhetné meg magának a súlyos adósságválságba került állam. Uniós tagságát ugyan nem fenyegeti veszély, de gazdasági és pénzügyi szempontból nem múlt el a teljes káosz, az összeomlás veszélye.