Egyeztetnek az aleppói kivonulásról

Orosz és amerikai szakértők Genfben egyeztetni fognak a szíriai kormány ellen harcoló felkelők Aleppo keleti részéből történő kivonásának útvonaláról és határidejéről - jelentette be Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Moszkvában.

Lavrov szerint az útvonalról és az ütemezésről szóló megállapodás megkötése után tűzszünet lép majd életbe. Az orosz diplomácia vezetője elmondta, hogy a genfi konzultációt amerikai kérésre halasztották hétfőről keddre és szerdára. Leszállás közben balesetet szenvedett a Földközi-tengeren az orosz haditengerészet egy Szu-33-as vadászgépe, a pilóta életben maradt - közölte az orosz védelmi minisztérium.

A gép a Szíriában végrehajtott harci feladata után leszállt az Admiral Kuznyecov repülőgép-hordozó cirkálóra, ám a fékkábel elszakadt és a Szu-33-as túlfutott a fedélzeten. A pilóta katapultált, és kimentették a tengerből. Az orosz védelmi tárca szerint a Földközi-tengerre vezényelt flottakötelék és annak harci gépei folytatják feladatuk teljesítését.

Szerző

Elhúzódhat az olasz kormány válsága

Publikálás dátuma
2016.12.06. 06:32
Matteo Renzi szerint nem tudták elmagyarázni az embereknek a reform lényegét FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHRIS RATCLIFFE
Benyújtotta lemondását Matteo Renzi olasz miniszterelnök Sergio Mattarella államfőnek, miután az alkotmánymódosítást nagy többséggel, 59,11 százalékkal utasították el honfitársai. A referendum során is kiütköztek az északi és déli országrész közötti különbségek. A fiatalok különösen nagy aránya voksolt az elutasításra.

Renzi hétfőn éjfélkor megrendezett sajtóértekezletén azt közölte, kormánya esélyt kívánt adni Olaszországnak a modernizálásra, de nem tudták meggyőzni az embereket ennek a szükségességéről. Mivel a részvételi arány minden várakozást felülmúlt, ezért a kormányfő veresége a vártnál is jóval nagyobb arányú volt. Renzi nem érvelhet azzal, hogy támogatói nem járultak az urnákhoz. Renzi megköszönte feleségének, Agnesének és gyermekeinek a támogatást. „Éljen Olaszország, sok szerencsét mindnyájunknak” – zárta beszédét az olasz kormányfő.

A miniszterelnök súlyos hibát követett el a kampányban azzal, hogy az alkotmány reformjáról szóló referendumot összekötötte saját sorsával. Sok választó ezért valójában nem a szenátus jogköreinek megnyirbálására, hanem Renzi távozására szavazott. A reform ellenzői attól tartottak, hogy Olaszország túlzottan központosítottá válik.

A nagy ellenzéki pártok hosszasan ünnepelték az elutasítást. Maurizio Gasparri, a Silvio Berlisconi volt kormányfő által fémjelzett Forza Itala elnöke, valamint a bevándorlás-ellenes Északi Ligát irányító Matteo Salvini új parlamenti választás megrendezését követelte. A populista Öt Csillag Mozgalom (M5S) vezetője, Beppe Grillo a „demokrácia győzelmét” ünnepelte. Szintén előrehozott választásokat követelt. „Adieu Renzi! Az olaszoknak most amilyen hamar csak lehet, az urnákhoz kell járulniuk” – hangoztatta.

A nemek fölénye váratlan, igaz, két hét óta nem tehettek közzé újabb közvélemény-kutatásokat. A legutóbbi felmérések 8-10 százalékkal látták jobbnak a reform elutasítóit. Renzi bukását az is okozta, hogy az általa vezetett Demokrata Párt (PD) sem volt egységes a kérdésben. Felmérések szerint a PD szavazóinak negyede nemmel voksolt. A nem szavazatokra szólított fel a PD két prominens tagja, két egykori miniszterelnök, Massimo D’Alema és az a Pier Luigi Bersani, akit a PD elnökválasztásán, 2013 végén még éppen Renzi győzött le. Renzi népszerűtlen a párt nagy öregjei körében, mások azt vetik a szemére, hogy soha egyetlen választást sem nyert meg. 2014 februárjában ugyanis úgy került a kormány élére, hogy megbuktatta a szintén „demokrata” Enrico Letta kabinetjét.

Renzi mindig hatalmas lendülettel lépett fel, a kezdet kezdetén nagy reformernek állította be magát, de a jelentős változások elmaradtak, a jelentős adósságállomány nem csökkent, a gazdaság továbbra is gyenge lábakon áll. Kevéssé meglepő módon a legnagyobb elutasításra az ellenzéki M5S szavazóinál talált a referendum: 87 százalékuk utasította el a szenátus jogköreinek megnyirbálását célzó előírásokat.

A nemek győzelme rossz hír Európa számára, hiszen Olaszországban is többségbe kerülhetnek a populisták, a közös európai gondolat elutasítói. Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter szerint azonban a nemek győzelmének még nincsenek közvetlen drasztikus hatásai az EU-ra nézve. „Olaszország egy reformról szavazott. Hiba lenne ezt a teljes Európai Unióra kivetíteni. Ez belpolitikai döntés volt” – közölte. Ugyanakkor a luxemburgi diplomácia vezetője úgy véli, hogy az elutasítás hatást gyakorolhat a közös valuta, az euró árfolyamára. „Az euró árfolyamának nem tenne jót, a sokáig elhúzódna a kormányválság” – figyelmeztetett.

Sergio Mattarella elnök várhatóan ideiglenes kormányt bíz meg az ország ügyeinek irányításával, amely akár a 2018-as parlamenti választásig is hivatalban maradhat. A legesélyesebb a megbízott kormányfői tisztségre Pier Carlo Padoan pénzügyminiszter. Nem kizárt azonban az sem, hogy Mattarella engedve az ellenzék nyomásának, előrehozott választást ír ki.

Elméletileg az is lehetséges, hogy az elnök elutasítja Renzi lemondását. Ez esetben azonban egy „béna kacsának” tekinthető miniszterelnöknek kellene új többségre szert tennie a parlamentben. Ezért is valószínűtlen ez a megoldás. Mattarella elnök tegnap nyugalomra szólított fel.

A voksolás eredményét semmiképpen sem szabad felfogni úgy, hogy az emberek Európára mondtak volna nemet. A lakosság nagy része Európa-párti, nem is népszerű sem az EU-ból, sem az eurózónából való kilépés gondolata. Az emberek inkább úgy érzik, hogy az elmúlt évek változásainak nagy vesztesei, s csak egy kis réteg tekintheti igazi nyertesnek magát. Különösen a fiatalok helyzete reménytelen. Bár a kormány több programot indított a fiatalok számára, körükben a munkanélküliek aránya továbbra is rendkívül magas. A fiatalok kezdetben nagyon bíztak Renziben, energikusnak tartották, ám nekik is csalódniuk kellett. Renzi rendre a hagyományos politikai elit ellen lépett fel, a fiatalok azonban azt tapasztalták, hogy ő is éppen ennek a régóta hatalmon lévő konglomerátumnak az egyik tagja, s úgy is viselkedik.

Renzi szebb, igazságosabb jövőt ígért, de ő sem volt képes csodát tenni. Ehhez a versenyképességet kellene növelni, de ilyen magas adósságállomány mellett ez szinte lehetetlen. Bárki legyen is az utóda, hasonló gondokkal kell majd megküzdenie. Berlusconi nagy „showmesternek” nevezte a lemondott miniszterelnököt. Ez a jellemzés nagyon különösen hangzik épp az ő szájából, mégis azt mondhatjuk, találó. Renzi nagy csinnadrattával jelentett be változásokat, aztán nem történt semmi.

Bár akadtak olyanok, így a gyáriparosok szövetsége, a Confindustria, akik apokalipszist jövendöltek a gazdaságban a referendum elutasítása után, ez talán nem következik be. A közvetlen hatásokat nem is könnyű felmérni, ami azonban valószínűnek tűnik, hogy az ezer sebből vérző bankrendszer még mélyebb válságba kerül. Már csak emiatt sem inthet búcsút az európai intézménynek az EU harmadik legnagyobb gazdasága: az igazi anarchia akkor következne be, ha nem segítene Brüsszel.

Nem is a referendum bukása, hanem a bizonytalan belpolitikai helyzet riaszthatja el az ország ajtaján amúgy sem tömegesen kopogtató befektetőket. A belpolitikai nehézségekhez az olaszok már hozzászokhattak: a második világháború után a 65. olasz kormány következhet. A gazdasági bajok sem új keletűek. 1960 óta a GDP átlagosan évente mindössze 0,6 százalékkal nőtt.

A voksolás rámutatott az északi és déli országrész között megmaradt különbségekre is. A 20 olasz régió közül Dél-Tirolban, Trentino-Alto Adigében, Toscanában és Emilia-Romagnában voltak többségben az igenek, délen, a szegényebb országrészben sokkal nagyobb arányban voksoltak nemmel. Szardínia szigetén például csak 27,8 százalék szavazott a módosításokra.

Kínos bakik vagy tudatos irányváltás?

Publikálás dátuma
2016.12.06. 06:31
Donald Trump lebonthatja Barack Obama külpolitikai örökségét FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/WIN MCNAMEE
Orbán Viktor a minap a Világgazdaságnak adott interjújában nagy jelentőséget tulajdonított Donald Trumppal folytatott telefonbeszélgetésének. A megválasztott amerikai elnök a New York Times által nyilvánosságra hozott lista szerint november közepéig 37 állam-, illetve kormányfő hívását fogadta, s több másik beszélgetés közzétett szövegéből arra lehet következtetni, hogy a magyar miniszterelnök korántsem részesült kiemelt elbánásban, Trump nagyjából mindenkinek ugyanazokat a banális, általános, dicsérő mondatokat mondta.

A nemzetközi diplomáciában teljesen járatlan, a hagyományokra az egész kampány során fittyet hányó Trump esetében még csak találgatni sem érdemes, kiket hív majd meg január 20-i beiktatását követően az elsők között hivatalos látogatásra a Fehér Házba – hiszen egyelőre még az sem dőlt el, hogy vajon mérsékelt vagy keményvonalas politikust állít a State Department élére.

A megválasztott elnök első kapcsolatfelvételei mindenesetre nem arra utalnak, hogy a mérséklet irányába indulna a jövendő Trump-adminisztráció, netán hogy tekintettel lenne az amerikai külpolitika hagyományos fővonalára. Rövid idő alatt már annyi (talán) kínos bakit ejtett, s – ami rosszabb – annyi tudatosan provokatív lépést tett, hogy az nem sok jót sejtet az elkövetkező négy évre. „Elefánt a porcelánboltban” című cikkében a Politico című lap az Obama-kormányzat egyik belső emberét idézve azt írta: a külföldi vezetők egyelőre nem tudják, mennyire vegyék komolyan a megválasztott elnök szavait, vaktában tett ígéreteit.

Érdekes módon Barack Obama első hivatali ideje kezdetén az akkori japán kormányfő, Aszo Taro volt az első külföldi látogatója, aki 2009 februárjában vizitált Washingtonban, Trump viszont már nem sokkal megválasztása után – a Trump-toronyban – tárgyalt a jelenlegi tokiói vezetővel, Abe Sinzóval. Mivel január 20-ig még Obama az amerikai elnök, merőben szokatlan volt ez a találkozó, s Trump nemcsak az időzítéssel sértette meg a diplomáciai protokollt, hanem azzal is, hogy a megbeszélésen részt vett lánya és veje, Ivanka és Jared Kushner.

Megválasztott elnökként Obama annak idején gondosan ügyelt a protokollra: hangsúlyozottan távol maradt például a 2008. november 14-15-én Washingtonban megrendezett G20-as válságcsúcstól, pedig ott számos külföldi vezetővel tárgyalhatott volna. Obama azonban közzétette, nem lenne helyénvaló, ha az Egyesült Államokat ketten képviselnék a távozó George W. Bushsal párban, s azt is jelezte, hogy a csúcs során egyik külföldi állam-, illetve kormányfővel sem találkozik. Angela Merkel német kancellár például csupán 2009 júniusában volt először Obama vendége az Ovális Irodában.

Trump ilyen diplomáciai finomságokkal nemigen törődik. A State Department már első telefonbeszélgetései után riadót fújt, jelezte, hogy a külföldi vezetők hívásainak fogadásával Trump eltér a hagyománytól, hiszen ezt korábban a megválasztott, de hivatalba még nem lépett elnökök csak a külügyminisztériummal folytatott konzultáció után, s tanácsaik alapján szokták megtenni. Trump főhadiszállására viszont bárki betelefonálhatott, s a bejelentkező politikusokat oda is kapcsolták a milliárdos luxuslakásába.

November 16-ig, a New York Times által közzétett lista szerint, Trump és alelnöke, Mike Pence 37 külföldi vezetővel telefonozott. A listát nem időrendben, hanem ABC szerint tették közzé, így nem tudni, hogyan alakult pontosan a hívások sorrendje, ahogy azt sem, Orbán Viktor hányadik lehetett a gratulálók sorában. A Reuters értesülése szerint a legelső külföldi vezető, aki elérte Trumpot, Abdel Fatah al-Sziszi egyiptomi elnök volt. Ugyancsak a megválasztása utáni első napon beszélt Benjamin Netanjahu izraeli kormányfővel, s Trump mindkettőjüket meghívta a Fehér Házba.

Mit sem törődve a brit-amerikai különleges kapcsolattal, a milliárdos a kezdet kezdetén megsértette ugyanakkor Theresa May brit kormányfőt azzal, hogy az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja, az élesen EU-ellenes UKIP volt vezetőjét, Nigel Farage-t már november 12-én fogadta a Trump-toronyban. Sőt, még üzent is Maynek – merőben szokatlan és egy másik ország ügyeibe való durva beavatkozás –, hogy legjobban tenné, ha Farage-t nevezné ki brit nagykövetnek Washingtonba.

Trump felkészületlenségéről árulkodott az amerikai lapok szerint, ahogyan a milliárdos Navaz Sarif pakisztáni kormányfővel beszélt. A telefonbeszélgetésről kiadott iszlámabádi tájékoztatás szerint Trump azt mondta: Pakisztán „fantasztikus ország, fantasztikus hely, fantasztikus emberekkel”. A milliárdos azt ígérte, kész segítséget nyújtani Pakisztán problémáinak megoldásához, s megígérte, hogy hamarosan ellátogat oda. A beszélgetés miatt nem csupán a másik térségbeli nukleáris hatalom, a szomszédos India, hanem az Obama-kormányzat is értetlenségét fejezte ki. Washington és Iszlámábád között enyhén szólva is feszült volt a viszony, nem utolsósorban az Oszama bin Laden al-Kaida vezér elleni, előre be nem jelentett amerikai kommandósakció miatt. Obama két hivatali idejében nem is kereste fel a pakisztáni fővárost.

A milliárdos szintén lelkesen üdvözölte a „Fülöp-szigeteki Trump” néven emlegetett elnököt, a nyáron hivatalba lépett Rodrigo Duertét, aki azzal híresült el, hogy „kurafinak” nevezte Barack Obamát, mivel Washington bírálni merészelte a kábítószermaffia és a droghasználók ellen indított, gyilkos rendőrségi hadjáratot. Trump csak azért is lelkesen helyeselte a Duterte buzdításával folyó hatósági erőszakot, amelynek már több mint kétezer ember esett áldozatul, mondván, „ez a jó módszer”.

Miközben a Fehér Ház igyekezett egyeztetni az átmenetet szervező Trump-stábbal, s segítséget ajánlott a külföldi vezetőkkel történő kapcsolattartáshoz, az ingatlanmilliárdos a korábbiaknál is megkérdőjelezhetőbb lépést tett. Fogadta ugyanis Caj Jing-ven tajvani elnök bejelentkezését, s ő maga is gratulált Caj megválasztásához, s méltatta a szigethez fűződő „szoros gazdasági, politikai, biztonsági kapcsolatokat”. Ezzel egy Kínával kialakult, csaknem négy évtizede érvényben lévő konszenzust tört meg, s a kirobbant diplomáciai botrány annál is nagyobb, mivel ezúttal a hívást alaposan előkészítették. Trump nem véletlenül vette fel a telefont, stábjában többen is vannak, akik úgy vélik, hogy Washington a tajvani kérdés feszegetésével tudna nyomást gyakorolni Pekingre.

Nem Tajpej az egyetlen, ahol irányváltást várnak Obama leköszönése után. Trumppal folytatott telefonbeszélgetése nyomán Orbán Viktor nagy reményt fűz a mielőbbi washingtoni meghíváshoz (a Miniszterelnöki Hivatalnak egyelőre nincs ezzel kapcsolatos bejelenteni valója), s azt gondolja, új fejezet nyílhat a magyar-amerikai kapcsolatokban. Ám hogy csakugyan létrejön-e egyfajta különleges viszony Trump és Orbán között, az bizonytalan.

A milliárdost a lengyel államfő is felhívta, s Andrzej Duda irodája szerint neki is ugyanazokat a szófordulatokat mondta Trump, mint a magyar kormányfőnek: hangsúlyozta, hogy fontos szövetségesnek tartja Varsót, megköszönte az Egyesült Államokban élő lengyeleknek, hogy rá szavaztak, s meghívta Dudát a Fehér Házba. Duda ezt lengyelországi meghívással viszonozta. Orbán legfeljebb egy poénnal tette bensőségesebbé a beszélgetést, amikor megjegyezte, eddig őt „fekete báránynak” tekintették Washingtonban, mire Trump azt válaszolta, hogy őt is.

A magyar gyökerekkel rendelkező Dennis A. Ross kongresszusi képviselő az Amerikai-Magyar Koalíció hagyományos Mikulás-vacsoráján mindenesetre bizakodóan nyilatkozott a kapcsolatok jövőjéről, s azt mondta, a Trump-stáb tudatában van, hogy a magyar kormányfő még nyáron, szinte elsőként nyilvánította ki támogatását. A floridai republikánus honatya most viszonylag közel lehet a tűzhöz, beválasztották ugyanis Trump átmeneti csapatába, amelyben a Reuters értesülése szerint mintegy 140-en segítik a kormányalakítást, a különféle tárcákkal a kapcsolatfelvételt.

Donald Trumpnak első, illetve jelenlegi felesége révén feltételezhetően Csehországhoz, valamint Szlovéniához lehet személyes kapcsolata. Azt, hogy általánosságban mennyire tájékozott a közép- és kelet-európai helyzetről, s speciálisan Magyarországról, szintén nem tudni. Míg a magyar kormányfő azt reméli, hogy „kevésbé ideologikus” lesz a jövőben a kapcsolat Washingtonnal, azaz az új adminisztráció nem bírálja majd az illiberális magyar politikai irányvonalat, a térség többi államában inkább aggodalmat kelt a Trump elnökség.

Lengyelországban és a balti államokban korántsem lelkesek a kilátásba helyezett Trump-Putyin összeborulás miatt, s tartanak attól, hogy gyengülhet a transzatlanti védelmi együttműködés. A megválasztott elnök a kampány során számtalanszor kétségbe vonta a NATO legfontosabb alapelvét, a Washingtoni Szerződés 5. cikkelyét, közölve: az európai tagállamoknak nagyobb részt kell vállalniuk a közös védelemből, s csak azokra az államokra terjed majd ki az amerikai védőernyő, amelyek teljesítik NATO-kötelezettségüket.

Egyelőre nem tudni, térségünkből ki lesz majd a befutó, kit invitál majd beiktatása után Közép- Kelet-Európából elsőként Donald Trump az Ovális Irodába. Hagyományosan a térség legnagyobb és stratégiailag legfontosabb állama, Lengyelország felé irányul leginkább a figyelem Washingtonban. Ez így volt korábbi demokrata és republikánus adminisztrációk idején egyaránt, s vélhetőleg most sem lesz másképp. Barack Obama külpolitikájának egyik sarokpontja az Ázsia felé fordulás volt, de a Krím annektálása, a kelet-ukrajnai orosz beavatkozás nyomán ismét meg kellett erősíteni az európai szövetségi kapcsolatokat, s az itteni amerikai katonai jelenlétet. Ha a mostani, elég képlékeny washingtoni helyzetben valamit remélni lehet, akkor az az, hogy Trump kül- és biztonságpolitikai csapatában végül azok kerülnek többségbe, akik kitartanak a transzatlanti külpolitika alapértékei mellett.

Trump fő külpolitikai prioritásai
  • Javítani akarja az amerikai-orosz kapcsolatokat, fontolóra veheti az Oroszország elleni szankciók feloldását
  • Nagyobb védelmi teherviselést követel meg az európai NATO-tagállamoktól
  • Kemény fellépést ígért az Iszlám Állam ellen, kilátásba helyezte, hogy visszavonja a szíriai lázadóknak nyújtott amerikai támogatást
  • Konfrontatív kapcsolat Kínával, újra napirendre veheti a tajvani kérdést
  • Felülvizsgálhatja az Iránnal kötött nukleáris megállapodást
Szerző