Merkelt választották meg újra a CDU elnökének

Angela Merkelt 89,5 százalékkal választották újra a CDU elnökének, első ízben kapott 90 százaléknál alacsonyabb szavazati arányt. A kereszténydemokraták esseni kongresszusán elhangzott beszédében közölte, nem ismétlődhet meg a 2015 nyarán kialakult helyzet, amikor hazájának elképesztő menekültáradattal kellett megküzdenie.

A német kancellár nyolcvanperces beszédében rámutatott, akkor humanitárius szükséghelyzet alakult ki az országban. A menekültek ugyanis Németországban kerestek oltalmat a háború, az üldöztetés elől. Beszédében világossá tette, hogy nem mindenki, aki az ország területére érkezett, telepedhet le, küzdeni kell a menekülés okainak megszüntetéséért, s hazájuk térségében kell segíteni a menekülteket.

Nagy tapsot kapott, amikor köszönetet mondott azoknak az önkénteseknek, akik segédkeztek a 2015-ben Németországba érkezett 890 ezer elhelyezésénél. A bevándorlásellenes, szélsőjobboldali Pegida mozgalom megmozdulásaival kapcsolatban azt közölte, nem jelenthetik ki néhányan magukról azt, hogy ők képviselik a népet.

Merkel beszédében a burka betiltása mellett foglalt állást. Kifejtette, a CDU meg akarja akadályozni az arc teljes elfedését. Ezt a kijelentését is nagy tapssal jutalmazta a mintegy ezer jelenlévő.

Külpolitikai kérdéseket illetően a kancellár bírálta Oroszországot a Bassár el-Aszad elnök fémjelezte szíriai rezsim támogatásáért és az Aleppó elleni légicsapásokért. Szégyenletesnek nevezte, hogy mind a mai napig nem tudtak humanitárius folyosót létrehozni a segélyszállítmányok számára. „Tovább kell harcolnunk ezért” – fejtette ki. Bírálatát fogalmazta meg amiatt, hogy miközben Németországban gyakran tüntettek az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi megállapodás, az igen lassan körvonalazódó TTIP ellen, a légitámadások miatt nem voltak megmozdulások.

Közölte, nem gyengülhet az EU, s ezért a németeknek is mindent meg kell tenniük.

Szerző

Új kormányfő Párizsban

Publikálás dátuma
2016.12.07. 06:32
Belügyminiszterként a merényletek miatt a médiafigyelem középpontjába került FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/AURELIEN MEUNIER
Bernard Cazeneuve eddigi belügyminisztert nevezte ki új francia kormányfőnek Francois Hollande köztársasági elnök. A kormányfőváltásra azt követően került sor, hogy Manuel Valls miniszterelnök hétfőn bejelentette: indul a szocialisták előválasztásán, ezzel együtt azt is közölte, távozik a kabinet éléről.

Manuel Valls hétfőn, azt követően jelentette be indulását az elnökválasztásért, hogy Francois Hollande múlt héten azt közölte: első államfői mandátumának lejárta után nem indul újra az államfői tisztségért. A szocialisták előválasztását januárban, az elnökválasztás első fordulóját pedig április végén rendezik meg. Vallsnak egyelőre nincs sok esélye arra, hogy bekerüljön a második fordulóba, a legutóbbi felmérések szerint a konzervatív Republikánusok jelöltje, Francois Fillon nézhet majd farkasszemet Marine Le Pennel, a Nemzeti Front elnökével.

Cazeneuve Hollande elnök bizalmi embere. 2012-ben ugyanis őt tette meg elnökválasztási kampányának szóvivőjévé. Rendkívüli munkabírásáról, pontosságáról és nem utolsósorban hűségéről ismert. 2012-ben került be a francia kormányba Európa-ügyi miniszterként. 2013-ban pedig amolyan tűzoltóként a költségvetési tárca élére került. Jérome Cahuzac addigi költségvetési miniszter ugyanis az év márciusában kénytelen volt lemondani, miután nyomozást indítottak ellene svájci és szingapúri bankszámlái ügyében. (Nem is a bankszámláinak ténye volt a nagyobb baj, hanem az, hogy letagadta azok létezését, ám a Mediapart tényfeltáró lap bebizonyította: hazudott.)

Cazeneuve eleinte nem lelkesedett új megbízatásáért. Nem volt ínyére az, hogy folyvást – ahogy mondta – az Excel táblázatok labirintusában tévelyegjen. Hollande elnök azonban azzal nyugtatgatta, „nagyon jól fogod csinálni” – írta a Le Monde. Így is lett. Munkamániája miatt szocialista képviselőtársai R2-D2-nek becézték, ami egy robot neve. Valóban szinte gépként végezte munkáját. Hogy szerette-e ezt csinálni, az más kérdés. Mindenesetre 2014 áprilisában Manuel Valls addigi belügyminisztert kormányfőnek nevezte ki az államfő, így Cazeneuve megörökölte akkor még igen népszerű minisztertársa posztját.

Akkor még senki sem sejtette, milyen nehéz feladatra vállalkozott a rendőrség vezetőjeként. 2014 októberében egy rendőri túlkapás végzett egy 21 éves környezetvédő fiatalemberrel, Rémi Fraisse-sel. A rendőrök ráadásul két napon át leplezték a tényeket. Ez volt a bevezetés. Ami azonban ezután következett, a legszörnyűbb elképzeléseket is felülmúlta. 2015 januárjában következett a párizsi mészárlás, a Charlie Hebdo szerkesztőségében, majd néhány hónappal később a 130 ember életét kioltó párizsi terrormerényletek, aztán 2016. július 14-én a kamionnal elkövetett véres nizzai terrorakció, majd július 26-án a Saint-Etenne-du-Ruuvray-i templomban végrehajtott merénylet a helyi plébános ellen.

Minden alkalommal Cazeneuve sietett a helyszínre, nyilatkozott, s mindinkább a halk szavú, tárgyilagos politikusra vetült a reflektorfény. Valójában sosem őt tették felelőssé ezekért az akciókért, az ellenzék is csak egyszer, a nizzai merénylet után vetette fel: távoznia kellene a tárca éléről. Nyilvánosan sosem bírálta főnöke, Manuel Valls döntéseit, de négyszemközt állítólag kifejtette a miniszterelnöknek: nem ért egyet egy, a munkaügyi törvény reformja elleni tüntetés betiltásával.

Cazeneuve mindvégig visszafogott volt, sosem foglalt állást a szocialista előválasztás kapcsán, vagy abban a kérdésben, induljon-e újra Hollande vagy sem. A baloldali L’Obs szerint Cazeneuve mostani miniszterelnöki megbízatásának lejártával felhagyhat a politizálással, s nem kíván újraindulni parlamenti képviselőként sem.

Szerző

Van der Bellen, a nők kedvence

Publikálás dátuma
2016.12.07. 06:31
Orosz apa, észt anya környezetvédő fia lesz a Hofburg új lakója FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ALEX DOMANSKI
Első ízben költözhet környezetvédő politikus a bécsi Hofburgba. Alexander Van der Bellent januárban iktatják be Ausztria elnökének. Felmérések szerint elsősorban a női szavazóknak köszönheti győzelmét.

Az utóbbi időben megszokhattuk már, hogy a közvélemény-kutatásokat erőteljes fenntartásokkal kell kezelni. Alig akadt olyan választás az elmúlt években, amikor az egyes irodák kis tévedéssel tudták volna megjósolni az eredményt. Az osztrák választásnál fej-fej melletti eredményt vetítettek előre, Alexander Van der Bellen ehhez képest nagyon sima győzelmet aratott.

Hofer az utolsó tévévitában nagyon agresszíven lépett fel, ám ez a jelek szerint nem volt hatással az emberekre, vagy inkább visszaütött. 70 ezren, akik májusban még rá adták a voksukat, ezúttal nem mentek el szavazni. Feltűnő volt a különbség a férfiak és nők szavazatai között. A férfiak 56 százaléka voksolt Hoferre, májusban csak 54 százalékuk. A nők 62 százaléka voksolt rá, májusban még csak 54 százalékuk. A Zöldek által támogatott jelölt a fiatalok körében különösen népszerű volt. A SORA ügynökség elemzése szerint a 29 év alattiak 58 százaléka voksolt rá. Hofer viszont a munkások körében aratott: 14 százalékkal több munkás tette az ő neve mellé az ikszet, mint májusban. Van der Bellen viszont 17 százalékot vesztett náluk.

A felmérések szerint az osztrákok többsége úgy véli, a megválasztott elnök kiválóan képviselné Ausztriát külföldön. A rá voksolók kétharmada számára ez is fontos aspektus volt. A megkérdezettek 65 százaléka pedig amiatt is voksolt rá, mert egyértelműen uniópárti álláspontot képviselt. 42 százalék mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy Hofer legyen az elnök.

A hosszú választási kampány a választókban is mély nyomokat hagyott. Miközben májusban még Hofer esetében 60, Van der Bellen esetében pedig 50 százalék nyilatkozott úgy, hogy a rokonszenv alapján szavazott, ez a hétvégére 46, illetve 37 százalékra csökkent.

A felmérésből kiderül, hogy Hofer szavazói sokkal borúlátóbban tekintenek a jövőbe. Hetven százalékuk pesszimista, a független jelölt szavazóinak viszont kevesebb mint 30 százaléka.

Alexander Van der Bellent januárban iktatják be államfőnek. Ha az FPÖ nem támadta volna meg a májusi második forduló eredményét, július óta lenne hazája köztársasági elnöke. Van der Bellen 1944-ben született. Igazi nemesi családból származik. Felmenői még az 1700-as években vándoroltak Németalföldről az orosz császárságba. Az októberi forradalom után aztán, 1919 nyarán, a család egy része a függetlenné vált Észtország területére menekült. Amikor 1940-1941-ben Észtországot is bekebelezte a Szovjetunió, a német-szovjet megállapodásnak köszönhetően a család elhagyhatta a balti államot, s Kelet-Poroszország felé vette az irányt. A család ekkor változtatta meg a nevét von-ról Van-ra.

A szülők – orosz apa, észt anya – egy Schweinfurt melletti menekülttáborból érkeztek Bécsbe, amely az Anschluss óta a Német Birodalom része volt. Amikor a vörös hadsereg az osztrák főváros felé közelített, a család Tirol tartományba menekült. Alexander Van der Bellen itt is nőtt fel, apja kereskedőként kereste a mindennapi betevőt. Gyümölcsöt és olivaolajat importált Spanyolországból.

Fia közben Innsbruckban végezte a gimnáziumot, ahol 1962-ben érettségizett. Egészen az ötvenes évek végéig a család minden tagja észt állampolgár volt, 1958-ban vehették fel az osztrák állampolgárságot. Szülei már Ausztriába érkezésükkor beszélték a német nyelvet, ugyanakkor sosem kellett oroszul tanulnia.

Van der Bellen, követve az apai hagyományokat, közgazdaságtant tanult az Innsbrucki Egyetemen. 1966-ban szerzett diplomát, 1970-ben pedig doktorált. 1976-ban Innsbruckban egyetemi tanárnak nevezték ki, s 1980-ig oktatott az intézményben. 1980-1999 között aztán a Bécsi Egyetem közgazdaságtudományi karának professzora volt, 1990-1994 között pedig az intézmény dékánja. Elsősorban a közszférában való pénzügyi tervezés, az infrastrukturális finanszírozás és az adópolitika tartozott a legfőbb kutatási területei közé. Számos szaklapban publikált (Die Betriebswirtschaft, Econometrica, Journal of Economic Theory, Österreichische Zeitschrift für Politikwissenschaft, Public Choice, Wirtschaftspolitische Blätter, Zeitschrift für öffentliche und gemeinwirtschaftliche Unternehmen.)

A hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek végéig ugyan tagja volt a szociáldemokrata pártnak, de nem politizált aktívan. Nem véletlenül mondta jó két évtizeddel ezelőtt, hogy az értelmiségieknek nem való a pártélet. 1992-ben történt ez, amikor dékán volt. Már akkor is rendkívül elismert személyiségnek számított, amit az is jelez, hogy a számvevőszék elnökének javasolták a szociáldemokraták. Végül azonban nem lett az.

„Mindig az volt az álmom, hogy professzor legyek. Értelmes fiatalok vegyenek körül. Amikor azonban 50 éves lettem, másként kezdtem gondolkodni erről” – indokolta későbbi nagy elhatározását. S ez a döntés egész későbbi pályafutását meghatározta. A váltás oka lehetett az is, hogy figyelme a környezetvédelem felé terelődött, s egykori doktorandusz hallgatója, Peter Pilz nyerte meg a Zöldek számára. „Azt akartam, hogy kihozza a pártokat a politikai elszigeteltségből” – magyarázta tanítványa.

Két évvel azután, hogy a környezetvédők 1995-ben komoly vereséget szenvedtek el a parlamenti választáson, 1997 decemberében Van der Bellen vette át a párt elnöki tisztségét, s 2008 októberéig, majdnem tizenegy éven keresztül állt a politikai erő élén. Ezzel a nyolcvanas években alapított baloldali tömörülés leghosszabb ideig hivatalban lévő vezetője lett.

Rendkívül sikeres volt pártelnökként. Amikor átvette a környezetvédők irányítását, még 4,8 százalékon álltak. Ezután három parlamenti voksolást is ő „vezényelt le” a Zöldek élén. A párt 1999-ben 7,4, 2002-ben 9,5, 2006-ban pedig 11,05 százalékot ért el. Irányítása alatt tehát több mint megkétszereződött a Zöldek támogatottsága.

Miután azonban a 2008-as voksoláson majdnem egy százalékot rontottak a környezetvédők két évvel korábbi eredményükön, a „zöld professzornak” nevezett Van der Bellen 2008. október 3-án lemondott a pártvezetésről, s helyét Eva Glawischnig-Piesczeknek adta át.

Megoszlanak a vélemények arról, valóban megrögzött baloldali-e Van der Bellen. Peter Pilz szerint klasszikus európai baloldali liberális. Régi tiroli ismerőse, Eugen Larcher szerint azonban „Sascha akár néppárti politikusként is megállná a helyét. Mindig a centrum embere volt” – jelentette ki. A Der Standard értékelése szerint sosem volt klasszikus környezetvédő, s nem egyszer a párt ideológiájával szembeni véleményt fogalmazott meg. Sosem szerette a választási kampányokat sem, láthatóan idegesítették az üres jelszavak. A Zöldek véleményét nem mindenben osztja. Ugyan a melegek házasságát támogatja, a szabadkereskedelmi megállapodásokat nem utasítja el.

Van der Bellen egy olyan politikusi iskolában edződött, amely valójában már nem is létezik. Sokan a nemrégiben elhunyt német kancellárhoz, Helmut Schmidthez hasonlítják. Igazi felvilágosult humanista.

Először 2014 augusztusában merült fel a neve Heinz Fischer elnök esetleges utódaként, hiszen a második mandátumát töltő államfőnek 2016-ban mindenképpen távoznia kellett az elnöki székből.

A mostani elnökválasztás(ok) során Van der Bellen többször is hangsúlyozta, független jelöltként indult. Igaz, kampányához azért hathatós támogatást nyújtottak a Zöldek, ezért több lap jegyezte meg: Ausztria történetében először fordul elő, hogy egy a környezetvédők által pártfogolt jelölt költözhet a Hofburgba.

Miközben ellenfele, Norbert Hofer a populista receptet alkalmazva a rövid, tömör, könnyen érthető üzeneteket fogalmaz meg, Van der Bellen a hosszas körmondatokat részesíti előnyben. Megjelenése nem feltűnő, mindig elegáns, zakóban bukkan fel, csontkeretes szemüvege már eleve komoly külsőt kölcsönöz számára. Sokszor érezhető volt a kampány során, hogy ez a politikai adok-kapok nem az ő világa. A professzor, aki liberális értelmiséginek mondja magát, inkább visszavonult volna könyvei közé.