Donald Trump hivatalba lépésére vár a világ, s úgy tűnik, számos területen addig nem várható előrelépés, ameddig ki nem derül, milyen külpolitikai irányvonalat képvisel majd a Fehér Ház új lakója. A NATO és az Európai Unió tegnap szimbolikusan megerősítette, hogy mindkét szervezet elkötelezett az együttműködés kibővítése mellett. Régi vita, hogy a NATO mellett az Európai Uniónak is szüksége van-e külön védelmi képességekre, hogyan lehet elkerülni a párhuzamosságot, s ha az EU saját katonai arculatot épít ki, nem von-e az el forrásokat a NATO-kötelezettségek teljesítéséről.
A NATO varsói csúcsértekezletén, idén júliusban Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke közös nyilatkozatot írt alá, amelyben leszögezték: „egy erős Európai Unió erősíti a NATO-t, ahogy egy erősebb NATO is erősíti az Európai Uniót”. A két szervezet forrásai, képességei kiegészítik egymást. Egy sor területet határoztak meg, ahol ki lehet használni az együttműködésből fakadó előnyöket. Ezt az elvi kötelezettségvállalást öntötték gyakorlati formába, s konkrét együttműködési területeket határoztak meg.
Stoltenberg és Federica Mogherini közös sajtóértekezletén mindketten hangsúlyozták: a transzatlanti partnerség fontosabb, mint valaha, nem utolsósorban az új típusú fenyegetések miatt. A NATO-főtitkár üdvözölte, hogy az EU lépéseket tesz védelme megerősítésére. Az elfogadott dokumentum emlékeztetett, a 28 NATO tag közül 22-en az Európai Uniónak is a tagjai, s a két szervezet források, védelmi eszközök széles skáláját tudja mobilizálni, hogy megválaszoljon a kihívásokra. A hét terület, ahol erősítik az együttműködést, a hibrid fenyegetések elleni küzdelem, hadműveleti együttműködés, nem utolsósorban a tengeri műveletekben, a kiberbiztonság megerősítése, védelmi képességek fejlesztése. A NATO és az EU összehangolja védelmi kapacitásait, a védelmi ipart, kutatást és fejlesztést, a hadgyakorlatokat, erősíti a partnerek védelmi és biztonsági képességeit.
Csak néhány kiragadott példa: 2017-re európai központ jön létre a hibrid fenyegetések elleni fellépésre, javítani fogják a NATO megfelelő szerveivel az információcserét. Közösen elemzik a hamis információk terjedését, például a közösségi médiában, stratégiai elemzéseket végeznek. Összehangolják a két szervezet válságkezelő mechanizmusait, segítik egymást a védelmi tervezésben. Keresik a további együttműködést a földközi-tengeri műveletekben, kicserélik a kalózok elleni fellépésben szerzett tapasztalatokat, közös kibervédelmi tréningeket tartanak, kihasználják az „okos védelemben” rejlő lehetőségeket, közös légi utántöltési, légi szállítási kapacitás, műholdas kommunikáció, drónok. A NATO megfigyelőként meghívja az EU védelmi illetékeseit a hadgyakorlataira, s ugyanezt teszi az EU is. Segítik egymás keleti, déli, illetve nyugat-balkáni partnerségi programjait.
A NATO és EU együttműködés annak ellenére is előre halad, hogy komoly akadályozó tényezőt jelent Ciprus kérdése. Törökország és Görögország is korlátozná a másik állam felé irányuló információ megosztást. Mindkét szervezet üdvözölte ezért az ENSZ erőfeszítését a ciprusi görög és török közösség közötti konfliktus megoldására.
John Kerry, a távozó amerikai külügyminiszter brüsszeli búcsú-sajtóértekezletén minden szót rendkívül megfontolt. „A béke megőrzésének záloga az erő és az egység felmutatása, a célok és szándékok világos meghatározása. Ezek nem új elvek, hanem e szervezet alapértékei” – mutatott rá, hangsúlyozva, robbanásveszélyes elegyet alkot, ha az instabilitás és a politikai szélsőség ellenőrizetlenül eluralkodik, ha a gyűlölet, a területi ambíciók, a radikalizmus gazdasági kihívásokkal és nacionalizmussal keveredik.
„A NATO alapító atyái tanúi voltak a háború szörnyűségeinek, s megértették a liberális világrend védelmének és megerősítésének fontosságát” - emlékeztetett Kerry, erőteljes fellépést sürgetve az autoritarizmus, a szélsőséges nacionalizmus, a nemzeti szuverenitás durva megsértése ellen. A jövő januárban hivatalba lépő Trump kampányfenyegetéseire reagálva Kerry aláhúzta, az Egyesült Államok mindkét nagy pártjának többsége elkötelezett a transzatlanti szövetség mellett, ez átível politikai pártokon, egymást váltó adminisztrációkon.
Jens Stoltenberg kérdésre válaszolva elmondta, biztos benne, hogy az Egyesült Államok fenntartja a NATO iránti elkötelezettségét. Ő is beszélt telefonon Donald Trumppal, s a megválasztott amerikai elnök ezt neki is, több más európai vezetőnek is megerősítette. Biztató jelnek tartja, hogy a washingtoni kongresszus a nemrégiben jóváhagyott védelmi költségvetésében megnégyszerezte az európai katonai jelenlétre, új eszközökre szánt összeget, s ezt kétpárti támogatással fogadták el.
Washington már korábban is számos alkalommal szóvá tette a védelmi teherviselésben fennálló aránytalanság kérdését. A NATO-tagállamok éves védelmi kiadásainak majd 70 százalékát az Egyesült Államok adja, s a 22 EU-tagállam közül kevesebb, mint fél tucat teljesíti az atlanti szövetségben vállalt kötelezettségét, amelynek értelmében éves GDP-jének 2 százalékát kellene védelmi kiadásokra fordítani. A megválasztott amerikai elnök kampányretorikája, a fenyegetés, hogy a védelmi vállalásokat nem teljesítő tagállamokra nem terjedne ki az amerikai védőernyő, azonban nyugtalanságot keltett az európai szövetségesek körében. Kerry a tanácskozáson úgy vélekedett, a közös védelemről rendelkező 5. cikkely nem lehet „túsza” a védelmi kötelezettség teljesítésének vagy nem teljesítésének.
Oroszországról és az ukrán helyzetről is tárgyaltak a Huszonnyolcak, e téren is csak találgatják, Trump hivatalba lépése milyen változásokat hozhat. A NATO-főtitkár szerint egyetértettek a komplikált orosz kapcsolat megítélésében, a védelem megerősítése és a párbeszéd fenntartása a kettős cél. Az atlanti szövetség szükségesnek tartja a párbeszéd fenntartását, de, mint Stoltenberg fogalmazott, ez nem a gyengeség jele, a NATO arányos választ ad az évek óta folyó orosz katonai felvonulásra a balti térségben, nem keresi azonban a konfrontációt Oroszországgal. Stoltenberg a növekvő nyugat-balkáni orosz „jelenlétre” is utalt. A NATO-Ukrajna tanács ülésén újfent leszögezték, hogy az atlanti szövetség nem ismeri el a Krím annektálását, s sürgették a minszki megállapodásban vállaltak teljesítését.
