Torony

"Jogszabályokon alapuló ellenérv nem fogalmazódott meg. Egy modern városnak meg kell látnia és hallania a városfejlesztési igényeket. Ettől fejlődik a város". Ezt Szeneczey Balázs fideszes (külsős) főpolgármester-helyettes osztotta meg a a fővárosi közgyűléssel még szerdán, és mit tesz Isten: a testület meghallotta az idők szavát és minden korábbi tiltakozása ellenére rábólintott Garancsi István felhőkarcolójára, amely majd a Kopaszi-gát dísze lesz. Csak az a lényeg, hogy a 120 méter magas épület "ne zavarjon be a látképbe", hogy "legyen valami biztosíték arra, hogy szép lesz".

Jogszabályokon alapuló ellenérvekről ebben az országban hat éve biztosan nem beszélhetünk, mert a törvényeket éppen arra szabják, akire éppen akarják. Most Garancsi Istvánra, aki a kormányfő gazdasági holdudvarának Mészáros Lőrinc melletti, minden tulajdont elbíró szilárd oszlopa, arra a Kopaszi-gátra, ahol - kacskaringós szocialista kitérők után - most éppen ő építhet ki majd ki új iroda-, lakó-, és szórakoztató negyedet.

Lesz tehát toronyház, amely az ellenzéki óhajoknak megfelelően nem zavar majd be a látképbe, szép is lesz nyilván, bár azt nem tudnánk pontosan megmondani, mi lehet szép egyetlen árva felhőkarcolóban, amely körül, mint már vagy húsz éve a várostervezők mondják, lusta tehénlepényként terül el maga Budapest, ahol eddig istenkáromlás volt felhőkarcoló-negyedekről értekezni.

De legyen ez az ő bajuk, ami nekünk, városlakóknak fáj. Ám Garancsi a toronyházért cserébe ezúttal ad is valamit, mert az önkormányzat nem adta könnyen magát: az üzletember "közcélú vállalásokat" tett, vállára vette a budai fonódó villamoshálózat meghosszabbításának tervezését, kerékpárút építését, féktucatnyi jelzőlámpás csomópont kialakítását és a Mol-Bubi kerékpárkölcsönző-hálózat bővítését. Több milliárdért.

Próbáljuk értelmezni, hogy megszokhassuk: minden városképi rendeletet módosítani lehet, ha a kormányfő bizalmasának arra támad üzleti kedve, hogy éppen toronyházat építsen. Eddig tiszta. De ha már egyszer magánkézbe adták a környék közfeladatainak megtervezését is, akkor egyetlen gyötrő kérdés merül fel bennünk: mi a fene szükség van úgy, ahogy van, az egész önkormányzatra? Ha már Mészáros Lőrinc a sajtótól a borászatig a fél országot dicsőségesen uralni tudja, talán Garancsi is elbír egy fővárossal.