„Soros civil-szervezetei trójai vírusként fertőznek” – írta a kormánypárti Magyar Idők pénteki címlapja. Az írás – amelyet Soros György portréjával illusztráltak - a Nyílt Kormányzati Együttműködés (OGP), átlátható kormányzást célzó nemzetközi programról szól és arról, miért döntött a napilap szerint kiválóan Szijjártó Péter külügyminiszter, amikor - a kormányfő utasítására - elrendelte, hogy Magyarország lépjen ki ebből az együttműködésből. Az OGP egyébként az utóbbi 2 évben egyre lesújtóbb jelentéseket közölt hazánkról. Szerintük veszélybe került a sajtószabadság, mindent a Fidesz dönt el és fokozatosan építik le a demokratikus együttműködést, a kompromisszumok és az építő vita intézményeit. Ráadásul az átláthatóság is csökkent. A magyar külügy annyival reagált a konkrét jelentésekre, hogy az OGP csak ferdít, az együttműködés pedig az egyes országok leckéztetésének színtere lett.
A Magyar Időknek sikerült találnia egy orosz propagandaoldalt, ami már 2012-ben is arról írt, hogy az OGP csak „sorosista ármány”. „Már 2012-es megalakulása idején is aggályosnak tartották és élesen bírálták észak-amerikai elemzők a Nyílt Kormányzati Együttműködést. Például Alexander Savchenko, a Strategic-culture.com alapítvány elemzője szerint a kormányzati áttekinthetőséget célul tűző OGP valójában olyan kártékony vírushoz hasonló, amelyet egy jó szándékú programba rejtve telepítenek fel az OGP-be belépő tagországokra. A nemzetek így a Soros Györgyhöz köthető civil szervezeteken keresztül a spekuláns kiszolgáltatottjává válnak. A szerző szerint ugyanis az együttműködéshez csatlakozó államok látszólag a korrupció felszámolására tesznek erőfeszítéseket, valójában azonban később akaratlanul is az Egyesült Államok informális nyomásgyakorló szervezeteinek befolyása alá kerülnek. A cikk szerint részben ezek a szervezetek bukkantak fel például az arab tavasz néven elhíresült forradalmak körül is, amelyek vérontásba torkollottak, miközben az USA növelhette befolyását az érintett országokban fellelhető természeti kincsek felett” – írta a kormánylap.
A Strategic-culture.com honlap nem létezik, a Magyar Idők a Strategic-culture.org-ra gondolt. Ez viszont nem észak-amerikai oldal, hanem szentpétervári orosz és észt szerverekről működik, ráadásul kapcsolatban áll az orosz kormányzati propagandahálózattal. Sőt az Index azt írta: az oldal a Kínai Kommunista Párt internetes propagandarendszeréhez is kötődik. A domaint bejegyző moszkvai férfi, Andrej G. Areshev a Kreml-barát Lenta.ru-n és az orosz titkosszolgálathoz, az FSZB-hez kötődő Regnumon is publikál véleménycikkeket. Areshev többek között arról írt, hogy az orosz szárazság az USA „időjárás-fegyverének” köszönhető.
A Fidesz-médiában az elmúlt években bevett gyakorlat lett, hogy orosz álhíreket terjesztő oldalakra vagy a Kreml propagandistáira hivatkoznak. Az orosz információs hadviselés részeként terjesztett, komolytalan összeesküvés-elméletek azonban az első számú magyar kormányzati napilap első oldaláig eddig még nem jutottak el. A Political Capital és a Heinrich Böll Alapítvány is foglalkozott korábban a témával, szerintük az álcázott putyinista bértollnokok a tárgyilagos újságírást fenyegetik Magyarországon. Ráadásul jó dolguk van ezeknek a trolloknak: a Kreml-barát, bevándorlás-ellenes oldalakat naponta sok ezren látogatják, csak éppen gyakran nem tudják, hogy nem pártatlan híreket, sőt nem ritkán kifejezetten álhíreket olvasnak. A jobboldal szinte már a rendszerváltás óta bizalmatlan a nyugatinak, illetve liberálisnak minősített orgánumokkal szemben, ám amióta Orbán Viktor „összeszűrte” a levet Putyinnal, a szélsőjobb pedig nyíltan rokonszenvezik a Kremllel, a jobboldali politikusok szemében még inkább felértékelődött az orosz típusú propaganda.
A Political Capital öt konkrét példát is felsorolt, amely egyértelműen az orosz álhír-propaganda megjelenését mutatja a kormánypropagandában. Az orosz állami média nyugati szakértőkre hivatkozva állítja, hogy az „ukrán puccsot” a CIA szervezte meg Putyin elmozdítása céljából. A magyar közmédia kezdetben “terroristáknak” nevezte a Viktor Janukovics, volt ukrán kormányfő ellen tüntetőket.
A Magyar Időkben és a Magyar Hírlapban pedig tényként kezelték, hogy a Janukovics-kormányt a „Nyugat – és főként az Egyesült Államok – segítségével sikerült megdönteni.” A maláj utasszállító 2014. július 17-én a kelet-ukrajnai szeparatista terület feletti lelövését hihetetlenebbnél hihetetlenebb történetekkel való magyarázata egyrészt a Kreml katonai, másrészt a szeparatisták támogatásában megnyilvánuló politikai felelősségének tagadására szolgált. A Magyar Hírlapban és az Echo TV-ben a Nyugatot vádolták, hiszen a lelőtt gép „kiváló propagandaanyag lett” Oroszország ellen. Hatalmas nemzetközi botrányt váltott ki Borisz Nyemcov orosz ellenzéki politikus meggyilkolása a Kreml tövében.
Az orosz rezsim válságkommunikációja erre reagálva már a kezdetektől hivatalos konteókat terjesztett. Az Echo TV-ben egy ilyen összeesküvést fejtegettek, a Magyar Hírlapban pedig a nyugati titkosszolgálatokat vádolták az elkövetéssel. A brüsszeli 2016. március 22-i terrortámadásokat Putyin rendszere az Oroszország vezette nemzetközi terrorizmus-ellenes összefogás segítésére és a túlzottan Nyugat felé nyitó fehérorosz vezetés megregulázására kívánta felhasználni. Az elméletet a Híradó mellett a Magyar Idők is lehozta, kiemelve, hogy az orosz különleges szolgálatok korábban már figyelmeztették a belga hatóságot a veszélyről.
Soros Györgynek a nemzetközi migrációban játszott szerepéről szóló összeesküvés-elméletekben szorosan összekapcsolódik az orosz és a magyar hivatalos kommunikáció. A hivatalos Russia Today Orbán Viktort idézi, aki szerint „az inváziót egyrészt embercsempészek”, másrészt a Soros által képviselt „a nemzetállamok gyengítését szolgáló tevékenységet támogató aktivisták segítik”.
