Bukarestben miniszterelnök kerestetik

Soha nem aratott önállóan még ekkora győzelmet a román Szociáldemokrata Párt (PSD), mégsem tud miniszterelnököt megnevezni. Az RMDSZ magabiztosan, 6 százalék fölötti eredménnyel lépte át a parlamenti küszöböt, esélyt kapott önmaga és az általa képviselt közösség újrapozícionálására.

Hatpárti parlament alakulhat meg Romániában. A vasárnapi választást a Szociáldemokrata Párt (PSD) nyerte, Klaus Johannis államfő pártja a PNL csúnya vereséget szenvedett. bejutott még a volt miniszterelnök Calin Popescu Tariceanu új pártja, az ALDE, épp átcsusszant a küszöbön Traian Basescu formációja, az RMDSZ 6 százalék fölött teljesített és közel 9 százalékot kapott egy néhány hónapja alakult rendszerellenes alakulat, a Mentsétek meg Romániát, amely a külföldön élők valamint a városi fiatal lázadó értelmiség kedvence lett.

Ez a parlamenti választás több szempontból is „történelminek” bizonyult. A rendszerváltás utáni időben először történt meg Romániában, hogy városi környezetben volt magasabb a választói aktivitás - közel egy millióval -, mint vidéken, miközben a lakosság mintegy 60 százaléka él vidéken.

Először történt meg az is, hogy a román baloldal pártja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) meghódítsa Erdélyt, nyerni tudjon a nyugati megyékben és erdélyi nagyvárosokban is. Ez eddig soha nem sikerült, Erdély hagyományosan a jobboldal fellegvára volt. Most viszont 7 megye kivételével mindent vitt a PSD.

Arra sem volt eddig példa, hogy ennyire megosztott lett volna a jobboldal és ennyire nem lett volna vezető személyisége. A legnagyobb párt, a csupán nevében liberális Nemzeti Liberális Párt (PNL) a jelenlegi technokrata pártonkívüli miniszterelnök, Dacian Ciolos nevével kampányolt és őt ígérte kormányfőnek annak ellenére, hogy a lakosság jó része is kifogásolta a szakértői kormányzás okozta tehetetlenséget és döntésképes, erős politikai hátterű kormányra vágyott. Alina Gheorghiu PNL elnök tegnap le is mondott a lesújtó vereség után.

Az eddigi romániai gyakorlat – és az általános gyakorlat szerint is – a győztes párt listavezetője, legtöbbször annak elnöke, egyben a párt miniszterelnök jelöltje is. Romániában azonban az idei választáson úgy indult „harcba” a PSD, hogy nem nevezett meg miniszterelnököt. Sőt, a történelminek mondott győzelem után is csak annyit jeleztek a szociáldemokraták, hogy a kormányfő személyét csak a december 19-re várható új parlament megalakulása után fogják ismertetni. Nem véletlenül, ugyanis e téren komoly gondokkal küszködik a győztes párt illetve a már szinte biztosra vehető szociáldemokrata-szabadelvű PSD-ALDE koalíció is.

Klaus Johannis államfő egyértelműen jelezte, nem fog olyan személynek kormányalakítási megbízást adni, akinek meggyűlt a baja az igazságszolgáltatással. Márpedig a PSD elnökét, Liviu Dragneát jogerősen 2 év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, a párt és egyben Románia legnépszerűbb politikusa, a miniszterelnökségről tavaly nem teljesen önként, hanem a diszkótragédia hatására lemondott Victor Ponta ellen ugyancsak bűnvádi eljárás van folyamatban. A koalíciós partner ALDE elnök, Calin Popescu Tariceanu volt kormányfő ellen szintén eljárás indult. Bármelyikük nevezésével azt kockáztatják, hogy Johannis nem fogadja el, valamint azt, hogy nemzetközi szinten gyengítik Románia pozícióit. Sőt, az is benne van a pakliban, hogy a vesztes oldalról kér fel valakit a kormányalakításra az államfő, bár ez utóbbi nem valószínű, ám ha megtörténne, elhúzódó politikai válsághoz vezetne.

A román államfő a hatályos szabályozás szerint csak abban az esetben köteles a győztes pártból miniszterelnököt felkérni, ha a párt abszolút többséget szerzett. A PSD viszont önmagában nem éri el az 50 százalék plusz egyes határt, és mivel viszonylag sok párt jutott be a parlamentbe, a visszaosztástól sem remélhet annyi töredékszavazatot, hogy az abszolút többséghez juttassa. Az államfőnek annak kell megbízást adnia, akit leginkább képesnek ítél egy biztos kormánytöbbség felállításához. A PSD nélkül csak abban az esetben jöhet össze kormányzó többség, ha a másik öt párt lépne koalícióra a szociáldemokratákkal szemben. Erre vajmi kevés esély van, hiszen Tariceanu és volt pártja, a PNL között összebékíthetetlennek tűnnek az ellentétek.

A lehetőség egyáltalán azért merül fel, mert Romániában volt már ilyenre példa, igaz, akkor az alkotmányosság határaival gyakran kacérkodó, a politikai játszmák nagymesterének tartott Traian Basescu volt az államfő. 2004-ben a PSD ugyancsak megnyerte a választásokat és az RMDSZ-el készült kormányt alakítani Adrian Nastase vezérletével. Basescu azonban nem adott kormányalakítási megbízást a legádázabb ellenfelének tartott Nastasenak, hanem épp Tariceanut kérte fel, aki akkor még a liberálisok elnöke volt, a párt pedig akkor még valóban liberális volt. Basescu úgy értelmezte, hogy a PSD lista önmagában koalíció, sikerült is meggyőznie a rajta szereplő önállóan soha meg nem méretkezett, ilyen tekintetben a magyar kereszténydemokrata párthoz hasonlítható kispártot – akkor még Humanista Pártnak (PC) nevezett konzervatívokat, akik azóta már igencsak sokszor váltottak befogadó pártot és tábort egyaránt.

A PC kilépése után a PSD– RMDSZ koalíció nem volt elegendő, de a jobboldalon sem volt meg a kormányzáshoz szükséges többség. Az RMDSZ végül a politikai patthelyzet feloldása érdekében belépett a koalícióba és a Tariceanu-kormány tagja lett. Néhány hónap leforgása után azonban épp a miniszterelnök lett Basescu ellenfele, miután bebizonyosodott, hogy bábként nem kezelhető, és maga Basescu léptette ki pártját az általa kierőszakolt koalícióból. A Tariceanu-kabinet az RMDSZ támogatásával vészelte át a hátramaradt 3 évet.

Klaus Johannis esetében senki sem tartja valószínűnek az ilyen „basescus” megoldást, azt azonban igen, hogy valóban elutasítja az igazságszolgáltatással hadilábon állók kinevezését, hiszen az említett három vezető politikus közül például egyiket sem hívta meg a december elsejei nemzeti ünnepi rendezvényekre és fogadásokra.

A győzelem után Dragnea csak annyit mondott, hogy az új kormányfő „PSD tag lesz és férfi”, ezzel gyakorlatilag kizárta azt a lehetőséget, hogy a júniusi önkormányzati választásokon bukaresti főpolgármesterré választott, ugyancsak országosan népszerű Gabriela Firea legyen az új miniszterelnök.

Román elemzői és sajtóvélemények szerint a legnagyobb esélyes az a Vasile Dancu, aki ugyan PSD tag, de már rég visszavonult az élvonalból és jelenleg a technokrata Dacian Ciolos vezette kormány tagja miniszterelnök-helyettesként. Dancu a kampányban a sajtó többszöri megkeresésére sem mondott semmi biztosat, de szavai arról árulkodtak, hogy vonakodik a lehetőségtől. A szociológus professzor szakmai tekintélye, a demokratikus jogállamiság melletti ismert elkötelezettsége valamint az, hogy rá eddig még soha nem vetült korrupciós gyanú, igencsak jót tenne a PSD imidzsének, de egyáltalán nem biztos, hogy ez a döntő szempont. A román sajtó azt sem zárja ki, hogy Dragnea maga próbálkozik, ha nem sikerül, akkor majd egy olyan személyt fog jelölni, akit Johannis kénytelen lesz elfogadni, s aki ugyanakkor kézileg vezérelhető a PSD székházból. Ígéretek szerint karácsonyra meglesz az új kormányfő is.

A másik nagy kérdés a „Hogyan tovább RMDSZ?". Kelemen Hunor RMDSZ elnök egyelőre nem nyilatkozott arról, hogy a magyar szövetség szeretne-e egyáltalán kormányra kerülni, ha arra adódik lehetőség. Dragnea a kampányban ugyan kizárta a kormányzati együttműködést, de a PSD győzelme után már nem sorolta az RMDSZ-t is azon formációk közé, amelyekkel nem kíván együttműködni. Mivel a következő ciklusban alkotmánymódosítást és a fejlesztési régiók több mint egy évtizede húzódó átalakítását is napirendre tűznék a szociáldemokraták, ehhez minden valószínűség szerint szükségük lesz a magyar párt támogatására. Hogy külső parlamenti támogatást vagy kormányzati szerepvállalást kérnek-e majd az RMDSZ-től, az még nem ismert, de ha a jelzett kérdéseket meg kívánják oldani, biztos, hogy más jobboldali párttól nem remélhetnek segítséget. Magához a kormányalakításhoz azonban nincs feltétlenül szükség az RMDSZ-re.

A magyar szövetség reakciója is kiszámíthatatlan. Korábban az volt az álláspont, hogy az RMDSZ-nek törekednie kell mindenkoron a kormányzati szerepvállalásra, hiszen ez a problémamegoldás leghatékonyabb módja és minden nem szélsőséges román parlamenti párttal partneri viszont kell kialakítani, függetlenül annak ideológiai színezetétől. Ez az alapállás változott meg az utóbbi időben, amióta az RMDSZ és a Fidesz „egymásra talált”. A Fidesz soha nem támogatta a kormányzati szerepvállalás gondolatát, azt pedig nyíltan ellenezte, hogy az RMDSZ baloldali párttal együttműködjön. A nagy megbékélés is azután valósult meg az RMDSZ és a Fidesz/Orbán-kormány között, miután a magyar szövetség 2014 decemberében, Klaus Johannis elnökválasztási győzelme után önként kilépett a Ponta-kormányból.

Kelemen Hunor RMDSZ elnök vasárnap éjszakai nyilatkozata szerint egy olyan szerződés megkötését tartja a legfontosabb célnak a román többség és az erdélyi magyarok között, amely mindenki számára egyenlő jogokat, esélyegyenlőséget biztosít, a magyar közösség számára pedig az identitásmegőrzés biztonságát nyújtja. Hogy ezt ellenzékből is megvalósíthatónak tartják vagy sem, az egyelőre nem ismert. Az nem kétséges, hogy az Orbán-kormány nem fogja ösztökélni a kormányralépést, a romániai magyar választók egy része azonban igen. Évek óta minden belső felmérés azt igazolja, hogy a többség a kormányzati szerepvállalást tartja a legjobb érdekérvényesítő eszköznek, mások viszont, leginkább a belső ellenzék szerint, de nemcsak, ez nem egyéb, mint húsosfazék-effektus, koncra hajtás, személyes pozíciószerzés az RMDSZ politikusok részéről.

A másik dolog, ami állandó igényként merül fel az az összefogás, az, hogy ne harcoljanak egymás ellen romániai magyar pártok. Ez az idén megvalósult a Magyar Polgári Párt (MPP) integrálásával és Tőkésék Budapest általi félreállítása révén. Érdekes módon azonban, annak ellenére, hogy a belső viszályokat leginkább az 1,3 milliós kisebbségi közösség világnézeti sokszínűsége okozza, ennek a sokszínűségnek, illetve a párton és közösségen belüli demokrácia nem jelenik meg, mint többségi elvárás.

Egyes vélemények szerint az RMDSZ azt fog lépni, amire engedélyt kap Budapestről, az Orbán-kormánytól. Más vélemények szerint viszont a Ponta-kormányból való kilépése után a magyar párt megtapasztalhatta, hogy mind a baloldali, mind az azt követő jobboldali-technokrata kormány számos magyarellenes intézkedést hozott, ami ellen ellenzékből semmit sem tehetett. Ez a tapasztalat és „fenyegetettség” visszaterelheti az RMDSZ a korábbi jól bevált, hatékony, de mégis sokat bírált együttműködés útjára.

Az etnikai félelem kisebbségben komoly mozgósító és más motivációs erővel is bír. Többek között, ha nem elsősorban ennek köszönhető az RMDSZ vártnál jobb teljesítménye is. A déli órákban még az országos átlag alatt volt a magyar szavazati arány, ami estére, 12 éves rossz sorozatot megtörve, ha kevéssel is, de meghaladta a román átlagot. Ez többek között annak köszönhető, hogy napközben egy magát Tepes Gárdájának nevező alakulat magyarellenes hangulatkeltéssel próbálta szavazásra bírni és egy, végül be nem jutó nacionalista pártra voksoltatni a románokat. A próbálkozás visszaütött, a magyarokat mobilizálta. De az utóbbi idők magyarellenes intézkedései és kirohanásai is ebbe az irányba hatottak.

„Csakazértis”-ként hatott az is, hogy a kampányfinisben, december elsején az UNESCO elutasította a csíksomlyói búcsú felvételét a kulturális örökségvédelmi listára, és ebben nagy szerepe volt a román kulturális minisztériumnak is. Mozgósító erejű volt a magyar-magyar összefogás is és minden bizonnyal Orbán Viktor és a magyar kormány támogatása is hozott voksokat. Bár összességében mintegy 70 ezer szavazattal kapott többet, - mintegy 450 ezret - az RMDSZ mint 2012-ben, ez mégis jelentős erősödést hoz majd. A parlament létszáma ugyanis 20 százalékkal csökkent az új választási törvénynek köszönhetően, az RMDSZ mandátumok száma növekedni fog – a képviselőházban 19-20-ra a jelenlegi 18-ról, és várhatóan megőrzik a jelenlegi 9 szenátori mandátumot, amelyből azonban csak 8-t töltött be a szövetség.

Igaz, mindehhez az is kellett, hogy az országos részvétel ennyire alacsony legyen, hogy a román jobboldalon ennyire eluralkodjon a bizalomvesztés, a tehetetlenség és ilyen nagyarányban maradjanak távol szavazóik.