A Budapestre érkező produkció a hindu eposz, a Mahabharata csatajelenete utáni pillanatát merevíti ki 70 percben. Az előadás előzménye egy harminc évvel ezelőtti, kilencórás előadás, amely az egész történetet színre vitte.
Peter Brook azzal hozott újdonságot majd hét évtizeddel ezelőtt, hogy szakított a hagyománnyal, lecsupaszította színpadot, egyszerű, letisztult világot teremtett előadásaiban. A Trafóban is megelevenedő csatamezején sem jelennek meg halott testek vagy fegyverek; a pusztítás és az események húsbavágó komolysága mégis megkérdőjelezhetetlen. A produkció korokon és kultúrákon ível át.
Brook Angliában kezdte munkásságát, volt a Royal Shakespeare Company rendezője, Iránban helyi művészekkel fogott kísérletezésbe, 1971 óta Párizsban él. Rendezett színházat, operát, filmet, írt tanulmányt, esszét. A szanszkrit legenda egészét adaptáló eredeti előadást, a Mahabharatat tíz éven át tartó intenzív munka előzte meg. A produkció valóban nemzetközi volt, hiszen indiai és japán szereplő is gyarapította az előadók sorát.
A három évtizede készült előadás nemcsak az egyedi stílussal váltott ki nagy figyelmet és sikert, de azzal is, hogy a hindu kultúra alapművét csatornázta be az európai gondolkodásba.
Az új produkció az előzőhöz hasonlóan nemzetközi, Toshi Tsuchitori japán zeneszerző élő játéka teremt benne egyedülálló atmoszférát, belga, francia, afrikai, angol színészek lépnek színpadra. Az adaptálásban és a rendezésben pedig Jean-Claude Carrière és Marie-Hélène Estienne francia alkotók voltak Brook segítségére. A Csatamező kifinomult, visszafogott eszközökkel mesél életről, halálról, emberi létről.
A színháztörténeti ikon nem most látogat először Magyarországra, a 70-es években és 2009-ben járt Budapesten. Nemcsak előadásait tekinthette meg a közönség, de workshopot is tartott a szakma hazai képviselőinek. Azóta kétszer járt Magyarországon Brook, és mutatta meg, milyen a lecsupaszított színház világa.
