Előfizetés

Durva helyi bértárgyalások jönnek

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2016.12.15. 06:00
Lépésről lépésre a sztrájk felé FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
A minimálbér drasztikus emelése szétverte a meglévő bértáblákat, ezért a magasan képzett és hosszú idő óta dolgozók elégedetlensége nő, ha nem rendezik az ő fizetésüket is. A közműcégeket a kormány kivéreztette a rezsicsökkentéssel és adóterheik megemelésével, nincs pénzük, hogy a versenyszférát akár csak megközelítő béremeléseket adjanak. Az állam saját döntéseit nem képes betartani, ezért mindent elkövet, hogy a társadalmi szolidaritás szétverésével gyengítse a sztrájkot tervező szakszervezeteket.

Sok szempontból tanulságos év volt a 2016-os a kormány és a társadalom viszonyát tekintve. A kabinet az utolsó hetekig a húzd meg, ereszd meg elvét alkalmazva játszott az egyes rétegekkel a bölcsődei dolgozóktól a nyugdíjasokig, a közmunkásoktól a szakorvosokig. Megpróbált szembe állítani szülőket a tartásukra kötelezett gyermekeikkel, falusi önkormányzati hivatalnokot a járási hivatalok munkatársaival, megszüntetésre ítélt kormányhivatalok alkalmazottait a megmaradókkal, a gazdasági és technikai személyzetet az egészségügyi és szociális szakdolgozókkal, közmunkásokat a minimálbéresekkel és még hosszan lehet sorolni, hiszen az Orbán-kabinet tagjai tényleg kifogyhatatlanok az ötletekben, ha fel lehet borítani az egyenlő bánásmód elvét.

A legnagyobb tanulság persze az, hogy a leghangosabban lázadókat a kormány mindig igyekezett valamivel lecsillapítani, nehogy kibukjon a fortyogó indulat. Ha másképp nem ment, médiakampánnyal tömte tele a társadalom többi csoportjának a fejét, miért okafogyott, önző, teljesíthetetlen a pedagógusok, fiatal szakorvosok, háziorvosok, szociális gondozók, kukások, vízügyesek és mások követelése a bérrendezésre, munkafeltételeik javítására. Legutóbb épp akkor juttatta a távirati iroda eszébe, hogy milyen jelentéktelen Magyarországon a szakszervezeti mozgalom, amikor a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) a jövő évi minimálbérről és a garantált bérminimumról vitázott. Ha nem próbálja súlytalanná pofozni a szakszervezeteket, sokan azt gondolhatták volna, a harcos érdekvédőknek köszönhető, hogy rég látott mértékű béremelést kapnak januártól a legkevesebbet keresők.

Amikor KSH-adatokra hivatkozva körbejárta a magyar sajtót, hogy a közszféra dolgozóinak már csak 19,5 százaléka, míg a piaci cégek alkalmazottainak 13 százaléka szervezett dolgozó és a létszám egyre fogy, az öt nagy szakszervezeti konföderáció vezetői egybehangzóan úgy nyilatkoztak a Népszavának, már rég megállt a taglétszám csökkenése, legalább annyi az új belépő, mint amennyi elhagyja a szervezett érdekvédelmet, mert munkahelyet változtat. A lesajnált, eljelentéktelenedő szakszervezetek képének megrajzolására szükség volt az Orbán-kormány nagyságának igazolásához. Hiszen így csakis nekik, a „Fidesz nagyjainak” köszönhetjük a jövő évi 15 százalékos minimálbér és a 25 százalékos garantált bérminimum-emelést, amit 2018-ban újabb 8, illetve 12 százalék követ.

Az állami cégek kifogytak a pénzből

Erre természetesen lehet azt mondani, csak etikai kérdés, amiben nem túl erős az Orbán csapat, de az már nagyon súlyos politikai hiba lehet, ha a béremeléseket csak a magánkézben lévő cégektől követelik meg, s az állam vállalataitól nem. Márpedig az első hírek szerint az egyik legnagyobb állami résztulajdonú cég, a Mol Nyrt. csak 9 százalékot akar adni a dolgozóinak, azt is két év alatt, két részletben.

A közszolgáltatások területén pedig erősödik a sztrájkhangulat az elmaradt béremelések miatt. Az FKF Zrt. szakszervezete már a bírósági döntésre vár, hogy az általuk kidolgozott még elégséges szolgáltatási csomag mellett sztrájkolhatnak-e, mert eddigi tárgyalásaik nem vezettek eredményre a cég vezetőivel. Ahogyan arról hétfőn beszámoltunk, a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete (HVDSZ) a teljes vállalati bértömeg 10 százalékos megemelését követeli, mert 2013 óta a cégnél nem volt érdemi emelés. A bérvita elakadása után a főváros 4,3 százalékos bérfejlesztést adott a dolgozóknak, amivel azt gondolták, sikerült kihúzni a tiltakozás méregfogát. (A társaság a Népszava érdeklődésére közölte, hogy a cégnél 2850-en dolgoznak, ebből hulladékbegyűjtéssel és szállítással 1026 főt foglalkoztatnak teljes vagy részmunkaidős munkakörben. Az idén november 30-ig az állomány 12,4 százaléka cserélődött le ezen a területen.) Király András, a helyi alapszervezet és egyben az országos szakszervezet elnöke tegnap arról számolt be lapunknak, hogy ma délután várhatóan folytatódnak a hétfőn megkezdett egyeztetések a főpolgármesterrel, mert az önkormányzati cég az állam adóelvonásaira és a rezsicsökkentésre hivatkozva állítja, nincs már mozgástere, további forrása a béremelésre.

Ugyanez a helyzet a vízügyi ágazatban. A Vízügyi Szakszervezetek Országos Ágazati Szövetsége 30 százalékos béremelést szeretne elérni, ha nem ülnek le velük tárgyalni, januárban megalakítják a sztrájkbizottságot és egyeztetést kezdenek az elégséges szolgáltatásokról - mondta az érdekvédelmi szervezet elnöke a Klubrádiónak. Pető Sándor szerint a vízügyi cégek korábban önfenntartók voltak, de most annyi adó és bérleti díj terheli az ágazatot, hogy nem tudják kigazdálkodni a béremeléshez szükséges plusz forrást.

A kormány arról tárgyal, amiről akar

A közszolgáltatásokban vagy más állami, önkormányzati területen dolgozók elégedetlenségét érzékelve a kormány most épp azt üzente összes csatornáján keresztül, hogy senki ne higgyen komolyan a sztrájkok hatásában, a „hőbörgések” nélkül is mindent megold a központi akarat. A napokban jelent meg a hír, hogy a magyarok egyre kevesebbet sztrájkolnak, a legnagyobb balhék természetesen Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején voltak. Ez sem igaz persze, hisz a 90-es éveket sokkal nagyobb sztrájkhullámok jellemezték, de az sem szerepelt a munkabeszüntetések állami felsorolásában, hogy a második Orbán-kormány egyik első nagy lépése volt 2010-ben a Sztrájktörvény nemzetközi összehasonlításban példátlan szigorítása a következő évtől, amely csaknem kivitelezhetetlenné tette Magyarországon egy munkabeszüntetés jogszerű megszervezését.

Nem véletlen az sem, hogy miközben a tűréshatárig kiéheztetett munkavállalói tömegeknek beígért magas béremelésekkel már a 2018-as választásra készül fel a Fidesz, a Sztrájktörvény enyhítését megfogalmazó szakszervezeti követelésekről nem hajlandó tudomást venni. A Népszava kérdéseire, hogy napirenden van, vagy lesz-e a következő hónapokban a munkabeszüntetés jogi szabályozásának felülvizsgálata, a nemzetgazdasági tárca – immár sokadszor – nem válaszolt.

Közben az érdekképviseletek erősítik jogi munkájukat ezen a területen, láthatóan tart a felkészülés arra a pillanatra, amikor a bérharcok után ezzel az alapvető jogi kérdéssel is képesek lesznek tárgyalóasztalhoz kényszeríteni a kormányt. Vagy ezt, vagy a következőt.

Az idei év elejétől egyre több szakvélemény látott napvilágot a kérdésről.

Kutatók, jogászok dolgoznak

Októberben jelent meg a magyar sztrájkok történetének és jogi hátterének legismertebb kutatója, Berki Erzsébet legújabb elemzése Sztrájk.2 - A munkaharc eszközeinek alkalmazása Magyarországon címen. A könyv páratlan adatbázist tartalmaz, amely az 1989. január 1-től 2014. december 31-ig tartó időszak munkaügyi akcióit listázza, ideértve a sztrájkokat, tüntetéseket, aláírásgyűjtéseket és petíciókat, valamint az olyan ritka akciókat is, mint az éhségsztrájk, a blokád vagy az amerikázás. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a dolgozók a munkára vonatkozó valamennyi szabály szigorú betartásával lassítják a munkavégzést.

A könyv második része a sztrájkokkal kapcsolatos bírósági és kúriai döntések és állásfoglalások kritikai elemzése, a végén pedig a szerző megfogalmazza javaslatait is. A társadalomkutató korábban erről azt nyilatkozta a Népszavának: „ahhoz, hogy a munkavállalók ismét élhessenek a sztrájkjoggal, a szakszervezeteknek, a munkaadóknak és a kormánynak közösen kellene új szabályozást alkotni a még elégséges szolgáltatásokra vonatkozóan. Ma azonban még az is bizonytalan, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyeknél a még elégséges szolgáltatást biztosítani kell”. A kutató szerint a sztrájktörvény mellékletében fel kellene sorolni azokat a tevékenységeket, amelyek folytatói kötelesek a még elégséges szolgáltatások nyújtására, mert most csak példaként szerepel a jogszabályban néhány terület.

Berki Erzsébet a jogi helyzet tisztázását sürgeti abban is, hogy mennyi ideig érvényes a bíróságok döntése, hiszen a körülmények változása miatt bármikor, esetleg évek múlva nem lehet ugyanazon végzés alapján sztrájkot indítani. Erről a kérdésről egyébként ma a szakszervezetek között sem teljes az egyetértés: amikor a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) sztrájkot hirdetett december 1-re a szociális ágazatban a terület más szakszervezeteinek korábban bíróságon kiharcolt még elégséges szolgáltatási listájára alapozva, a szociális sztrájkbizottság vezetői egyenesen elhatárolódtak az akciótól.

A lista kidolgozása mellett a szakértő szerint bele lehetne foglalni a törvény szövegébe a sztrájk kezdő és esetleg a tervezett befejezési dátum bejelentési kötelezettségét, hogy a munkáltatók és a szolgáltatást igénybe vevők is fel tudjanak készülni a sztrájkhelyzetre. A még elégséges szolgáltatás tartalmában pedig a bíróság helyett döntőbíráskodási eljárásban kellene határozni, ami lehetővé tenné, hogy tényleg megszülessen a döntés kezelhető időn belül. El kellene azon is gondolkodni, hogy a még elégséges szolgáltatás nem teljesítése esetén kit milyen felelősség terhel, hiszen a mai helyzetben a jogellenes sztrájk következményei csak a sztrájkot szervezőket, az abban résztvevőket sújtják.

Sztrájktörténelem
Berki Erzsébet kutató adatai szerint
• 1989 és 2014 között 874 kollektív munkaügyi megmozdulás volt az országban
• Ezek 70 százaléka (604 alkalom) üzemen belüli akció, utcai demonstráció, aláírásgyűjtés, petíció-átadás, egyéb munkaügyi megmozdulás volt
• A maradék 30 százalék (270 alkalom) a sztrájk valamilyen formája
• Ebből sztrájk 13 százalék, figyelmeztető sztrájk 16 százalék, szolidaritási sztrájk 1 százalék volt

Teljes felülvizsgálat kellene

Néhány hét eltéréssel jelent meg egy hasonló kiadvány, amellyel a szerzők segíteni szeretnék a sztrájkot fontolgató, vagy már arra készülő munkavállalókat számtalan kérdés eldöntésében. Képesné Szabó Ildikó és Balczer Balázs szerint a sztrájk szigorú szabályok közé szorításával a törvényalkotó nemcsak a munkavállalókat és a szakszervezeteket, hanem a munkáltatókat is nehéz helyzetbe hozta. Ezért a kiadványt közreadó Vasutasok Szakszervezete (VSZ) szakmai vitát indítana a sztrájktörvényről, a szabályozás totális felülvizsgálatát sürgetve.

Év közben a Munkástanácsok jogásza, Szabó Imre Szilárd többször is kifejtette: ahhoz, hogy érdemi előrelépés történjen a hazai sztrájkkultúra fejlesztésében, szükséges, de nem egyetlen és elégséges feltétel a jogi szabályozás „hibáinak” javítása. A munkajogász szerint a kérdés nagyban összefügg a szakszervezeti megújulással, a szakszervezeti pluralizmus kérdéseivel és a társadalmi hozzáállással is. Munkavállalói szempontból „kedvező” módosítás csak az utóbbi szimpátiájának elnyerésével érhető el. Kimondani persze egyszerűbb, mint megvalósítani ezt az elvárást, hisz a Fidesz épp ennek a társadalmi szolidaritási hálónak a minden áron való szétszakításán munkálkodik az egyes rétegek egymás ellen fordításával.

A minimálbér csak az alap
A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MASZSZ) állásfoglalást készített a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának bérmegállapodása után kialakult helyzetről:
1. A szakszervezeteknek sikerült elérniük, hogy a következő években a minimálbér nettó értéke érje el a létminimum összegét.
2. A kormány járulék- és adócsökkentési lépései után joggal várhatjuk el a cégektől, hogy átfogó bérrendezési javaslatokat dolgozzanak ki. Tisztességes és korrekt bérrendszer csak úgy alakítható ki, ha a versenyszférában az általános béremelés legalább az évi 15 százalékot eléri.
3. A szövetség azt ajánlja valamennyi tagszervezetének: alaposan készüljön fel a helyi bértárgyalásokra. Ilyen mértékű bérfejlesztésre a munkáltatók nem számítottak, ekkora változás felboríthatja a bértáblákat, és számtalan igazságtalan helyzetet teremthet valamennyi bérkategóriában. A jelenlegi munkaerő-piaci helyzetben nem fogadható el a létszámleépítésre vagy a részmunkaidő bővítésére szóló munkáltatói hivatkozás. Juttatások nem eshetnek a béremelés áldozatául.
4. Az állami (önkormányzati) tulajdonú közszolgáltató vállalatoknál szükség van országos bérajánlásra, illetve országos bérmegállapodásra. (Ebben a körben is elkerülhetetlen egy legalább 15 százalékos általános béremelés kimondása.
5. A minimálbér és a garantált bérminimum jelentős emelése nagymértékben érinti a közszféra béreit is. Értelmetlenné vált a bértábla, a jelentős béremelés itt is elodázhatatlanná vált. Az új életpálya modellekkel nem lehet tovább várni.

Kínos helyzet az Európai Parlamentben

R.T.
Publikálás dátuma
2016.12.14. 20:30
Antonio Tajani személye számos vitát gerjesztett FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Kínos helyzet alakulhat ki az Európai Parlamentben. Január 17-én választják meg a távozó EP-elnök utódját, s várhatóan az új elnököt a szélsőséges, euroszkeptikus pártok szavazataival tehetik meg az uniós parlament első emberének. Kaotikus választás várható.

Meglepő eredmény született az Európai Néppárt szavazásán. Az olasz Antonio Tajanit ugyanis már az első körben nagy fölénnyel szavazták meg az Európai Parlament elnökjelöltjének. A strasbourgi voksoláson megelőzte az szocialisták és a Zöldek által is elfogadhatónak vélt ír Mairead McGuinnesst, a szlovén Alojz Peterlét és a francia Alain Lamassoure-t. Tajani megválasztása után azt közölte, Brüsszel és Strasbourg nem válhat a bürokrácia birodalmává, hanem a demokráciáért kell síkra szállnia, s közel kell lennie az emberekhez.

A 63 éves jogász végzettségű politikus Silvio Berlusconi pártja, a Forza Italia jelöltje, jó viszonyt is ápol az egykori miniszterelnökkel. Tajani régi motoros az EP-ben: 1994 óta tagja az Unió parlamentjének, s 2014 óta pedig az egyike a 14 alelnöknek. Egy ideig uniós biztosként is szolgált. Tajanira szavazott a 217 jelenlévő néppárti képviselő közül 94. McGuinness csak 57 voksot kapott.

Antonio Tajani személye számos vitát gerjesztett FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES

Antonio Tajani személye számos vitát gerjesztett FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES

Mint a Spiegel írja, a sors iróniájának tekinthető, hogy a Brexittel kapcsolatos népszavazás, illetve Donald Trump amerikai elnökké való megválasztásának évében dönt a néppárti frakció olyan elnökjelölt személye mellett, aki Berlusconi, az „európai populizmus ősapja” híve.

Megválasztása még sok gondot jelenthet az EP számára. Személye ugyanis elfogadhatatlan mind a szociáldemokratáknak, mind a környezetvédőknek, de a baloldali frakció számára is. S a liberálisok többsége is elutasítja személyét. A néppártiak és a szociáldemokraták elviekben megállapodtak abban, hogy az EP mandátumának félidejében a szociáldemokrata Schulz helyére jobboldali politikust választanak meg az EP elnökének. Csakhogy így példátlan túlsúlyba kerülnének a konzervatív politikusok az európai intézményrendszerben, hiszen az Európai Tanács és az Európai Bizottság élén is jobboldali politikus áll Donald Tusk, illetve Jean-Claude Juncker személyében. A szociáldemokraták ezért az informális nagykoalíció felmondása mellett döntöttek, s úgy határoztak, hogy olasz frakcióvezetőjüket, Gianni Pittellát indítják a januári EP elnöki szavazáson.

Olasz párharc várható tehát január 17-én, a végeredmény azonban erősen kétséges. Valószínű, hogy az első és a második szavazási körben egyikük sem szerez majd abszolút többséget, de alighanem a harmadik kör után sem száll fel a fehér füst. A negyedik körben már egyszerű többség is elég, ám előállhat az a kínos helyzet, hogy Tajanit Marine Le Pen euroszkeptikusai segíthetik győzelemhez. Ez pedig több konzervatív politikus számára is horrorszerű forgatókönyvvel érne fel.

Manfred Weber, az Európai Néppárt német frakcióvezetője is el akarja kerülni ezt az eshetőséget. Egy nappal a szavazás előtt, kedden képviselőtársai lelkiismeretére próbált építeni azt hangoztatva, semmiképpen sem szabad esélyt adni Európa ellenségei számára, vagyis nem adhatják meg a lehetőséget arra, hogy ők döntsenek az EP elnökének személyéről. Ezért – mint rámutatott – konszenzust kell keresni, s olyan jelöltet találni, aki hidakat épít.

Sokan azonban nincsenek meggyőződve arról, hogy Tajani ilyen személy lenne. Múlt hét keddjén jelentette be indulását az EP elnökségéért, pénteken pedig már azt mondta, hogy baloldali ellenlábasa, Pittella csak jót mondott róla. E kijelentésével kapcsolatban azonban komoly kétségek merültek fel. Pittella ugyanis Tajani megválasztása után azt közölte, ilyen körülmények között nem lehet folytatni az informális nagykoalíciót.

Kézilabda Eb - Döntetlennel zártak a magyarok

Publikálás dátuma
2016.12.14. 19:18
Görbicz Anita két gólt dobott FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SANDRA TOFT
A magyar válogatott 26-26-os döntetlent játszott az olimpiai bajnok orosz csapattal a svédországi női kézilabda Európa-bajnokság középdöntőjének szerdai zárónapján.

A magyarok a nemhivatalos végeredmény szerint a 12. helyen fejezték be a kontinensviadalt, és az Eb-k történetében először fordult elő, hogy nem jutottak a tíz közé.

Eredmény:
középdöntő, 3. forduló:
II. csoport (Helsingborg):

Magyarország-Oroszország 26-26 (14-13)

a magyar csapat gólszerzői: Kovács A. 6 (4), Hornyák, Klivinyi 4-4, Kisfaludy 3, Bódi, Görbicz, Lukács, Schatzl 2-2, Erdősi 1

Az oroszok negyven másodperc elteltével büntetőből szerezték meg a vezetést, s bár Görbicz Anita hétméterest hibázott, Erdősi Ildikó szélről egyenlített. Az együttesek fej-fej mellett haladtak, a magyarok a 8. perc végén, 5-4-nél vették át először a vezetést. A kapuba becserélt Szikora Melinda védései és a javuló támadási hatékonyság nyomán, egy időkérést követően a 20. percben elsőször alakult ki kétgólos különbség: 10-8-ra lépett el Kim Rasmussen szövetségi kapitány együttese, sőt a 23. perc elején 12-9-re nőtt a magyar előny. Az oroszok is időt kértek, ennek eredményeként három perccel a szünet előtt újra egyenlő volt az állás (12-12), a szünetre pedig egygólos magyar fórral vonulhattak el a csapatok.

A fordulás után Klivinyi Kinga állította vissza a kétgólos különbséget (15-13), sőt, nemsokára már a négytalálatos előnyért támadhatott többször is a magyar csapat, ám a 42. percben újra egyenlítettek az oroszok (19-19), így Kim Rasmussen időt kért. A taktikai megbeszélés ellenére az oroszok átvették a vezetést, a 48. percben 21-23 volt az állás magyar szempontból. Kiss Éva beállva ziccert védett, ennek is köszönhetően az utolsó kilenc percre fordulva 24-24 állt az eredményjelzőn, az oroszok pedig időt kértek. Nyolc perccel a vége előtt Klivinyit már sokadszor kellett kemény ütközések után ápolni, ezúttal azonban Viktorija Zsilinszkajtye ütésért piros lapot kapott, a magyarok pedig egyenlítettek (25-25).

Három és fél perccel a dudaszó előtt emberhátrányba került Rasmussen együttese, ám döntetlenre tudta menteni ezt a szakaszt, egy perccel a játékidő letelte előtt pedig azonos létszámnál a vezetésért támadhatott. A magyar válogatott hét a hat ellen próbált betalálni, s bár Kovács Anna lövése nem talált kaput, az oroszok időntúli szabaddobásából sem lett gól. Így akárcsak két éve Győrben, ezúttal is döntetlen született a két csapat találkozóján.

"Nagyon fáradtak a lányok, járni sem tudtak szinte, de büszke vagyok rájuk, mert mindent beleadtak" - értékelt Kim Rasmussen az M4 Sportnak. Hozzátette, látta a hibákat és a lehetőségeket a fejlődésre, de később fogja értékelni mindazt, ami történt.

A másik középdöntős csoport délutáni mérkőzésén a világbajnoki ezüstérmes hollandok legyőzték a legutóbbi kontinenstornán döntős spanyolokat.

később:
Dánia-Románia 18.30
Norvégia-Csehország 20.45

vasárnap játszották:
Románia-Magyarország 29-21 (15-9)
Oroszország-Csehország 26-24 (14-12)
Norvégia-Dánia 22-20 (14-9)

kedden játszották:
Norvégia-Magyarország 24-23 (11-9)
Dánia-Oroszország 26-26 (13-11)
Románia-Csehország 30-28 (17-14)

I. csoport (Göteborg):
Hollandia-Spanyolország 29-24 (15-13)

később:
Svédország-Németország 18.30
Szerbia-Franciaország 20.45

szombaton játszották:
Franciaország-Spanyolország 23-22 (10-14)
Hollandia-Svédország 33-30 (14-13)
Németország-Szerbia 26-19 (14-10)

hétfőn játszották:
Franciaország-Svédország 21-19 (12-10)
Spanyolország-Németország 20-20 (12-9)
Hollandia-Szerbia 35-27 (17-12)