Egy év megszakítással harmincegy évig volt a lap munkatársa különböző beosztásokban, 1992 és 1993 között főszerkesztőként dolgozott. Ha van ÉS-es stílus és szemlélet, akkor Megyesi egyik legmarkánsabb képviselője volt: a világra nyitott, szociálisan érzékeny. Néhány évig a Holmi szerkesztő-bizottsági tagja, publikált a régi Magyar Hírlapban és megszűntetéséig a Népszabadságban, a Hócipő szatirikus kéthetilap vezető publicistája volt. Gazdag pályafutása során számos kötete jelent meg, legutóbb, már betegsége idején a Roló alatt című válogatás. Munkásságát szakmai díjak sorával ismerték el.
Az Élet és Irodalom Megyesi Gusztávot saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.”
Szerző: Élet és Irodalom
Például azt próbálom most magyarázni magamnak, hogy hazakerülök, és már nem lesz újdonság se nekem, se a családomnak, hogy otthon vagyok. De nem leszek-e házsártos öregember? Nehogy véletlenül azt mondjam, figyelj, hozzál már be egy őszibarackot…, én nem is beszélek így. Annyira vagyok jól nevelt, és nem szeretem, ha kiszolgálnak. A mai napig zavarba jövök, hogy itt kiszolgálnak, és hogy például pelenkáznak. Nagyon nehéz megszokni, hogy fölötted matatnak. Csak nehogy természetes legyen, hogy úgy beszélek, mint egy jutasi őrmester. Ez jár a fejemben, igaz, ez egyszersmind garancia is, hogy nem fogok így viselkedni. Aztán lehet, lesz majd millió dolog, amire nem fogok így figyelni. Idegen helyre költözünk, ingerlékeny leszek az utcán, meg a piacon. A Fradi-pálya tolókocsis szektora is nyugtalanít. A szögletzászlónál ülsz, a Böde töke magasságánál látsz. Pedig jó helyre volt bérletem.(...) Utolsó beszélgetése lehet akár ez is mindenkinek. Ezen nem tudsz segíteni. Ez meg most már, ha kinyomják, ha nem, megmarad olyannak, amilyennek megírtad - mondta Megyesi Gusztáv abban az interjúban, amit Friss Róbertnek, a Népszava újágírójának adott idén júliusban.
