Doktor Zsiga

A dologban, miszerint Doktor Zsiga Marcell lett a Szerencsejáték Zrt. kommunikációs és marketing vezetője, nincsen semmi meglepő. Miután már nem politikus, voltaképpen azt csinál, amit akar. Sok barátja van, és a barátai igyekeznek olyan munkát szerezni neki, hogy mindenki jól járjon. Korábban is ennél a hatalmas pénzeket mozgató cégnél tevékenykedett – írhatnám azt is, hogy dolgozott, de erre nincs bizonyíték -, logikus volt, hogy valami nagyobb kihívásra vágyott.

A kommunikáció bonyolult szakma, sok országban éveket szánnak az alapok elsajátítására férfiak és nők, nálunk azonban elég hozzá egy kinevezés. Rogán Antal például, aki nevében ugyan nem kommunikációs miniszter, de úgy tekintenek rá a kormányzatban, mintha az lenne, semmiféle komoly kommunikációs tanulmányt nem végzett, helyettesének, Tuzson Bence államtitkárnak sincs ilyen jellegű tapasztalata, eltekintve egy amerikai - amúgy jó nevű - kommunikációs cégnél elvégzett tanfolyamtól, nyilván angol nyelven, amit ő saját megfogalmazása szerint „tárgyalási szinten” beszél, ami annyit tesz, a nyelvvizsgáig nem jutott el. Ebben a Miniszterelnöki Kabinetirodának nevezett hivatalban a kormány álláspontját képviselik és minden lehetséges fórumon továbbadják, ehhez pedig csakugyan nem kell különösebb képesítés. Van kormányszóvivő is, aki azonban mostanában már csak asszisztál, valamiért távol került a kormánykommunikáció belső köreitől, és létezik egy – mindig csak a háttérben szerényen meghúzódó - Havasi Bertalan is, aki azonban inkább csak közleményekben értekezik a médiával.

Doktor Zsiga a Fidesz második vonalának jellegzetes alakja, aki már most megtanulta, hogy mindent megtehet, amit csak akar, és minél többet akar, annál többet engednek neki. Csődöt mondott, mint parlamenti képviselő és mint városvezető is, pályafutása ugyanakkor tökéletesen jellemző a mostani rendszerre, s egyúttal felfesti, hogy milyen jövő vár ránk is. Elhíresült mondatát nem idézem, hiszen gyakorlatilag szállóige lett, vagyonnyilatkozata körül is voltak bonyodalmak, de aztán mindig kimagyarázta magát. Érdemes megnézni, hogy a gyorsan felfuttatott Zsiga Marcell milyen kommunikációs szakmai-vezetői gyakorlattal rendelkezik. Életrajzában a korábbi munkahely rovatnál mindössze annyi szerepel, hogy „a miskolci Nagyboldogasszony plébánia képviselő-testületének tagja”, de mint kiderült, ez nem dolgozást jelent, a képviselő-testület az egyházmegye tanácsa, amelyen mindössze évi hat alkalommal kell megjelenni, és persze a vasárnapi miséken, amit ő nem is hanyagolt el. A politikai karrierből nemcsak Zsiga Marcell, hanem családtagjai is hasznot tudtak húzni. Miskolci alpolgármesterként édesapja, Zsiga Gábor hirtelen a városi távhőcég, a Mihő Kft. felügyelőbizottságának elnöki székében találta magát, testvérét, Zsiga Zoltánt pedig a szintén városi tulajdonban lévő Miskolci Sportcsarnok alkalmazta, sőt, később a jelentős önkormányzati támogatást élvező NB I-es miskolci női kosárlabdacsapat pályaedzője lett.

Egyébként nyilván meg lehet élni negyvenhét ezer forintból havonta, ahogyan Marcell barátunk mondta, sok ember próbálkozik is ezzel, csak éppen nem jó, hogy így van.