Pofonutalvány

Helybe ment a pofonért - mondanák baráti körömben a kormánynak szóló legutóbbi büntetésről hallva. Józan paraszti ésszel is belátható volt már 2012-ben, hogy bukás lesz a vége, ha az uniós szabályokra fittyet hányva a kormány kiszorítja a piacról a francia utalványgyártó cégeket. A számtalan, "oszt' jónapot" típusú, a következményekkel nem számoló intézkedések egyike volt ez is, ami viszont brutálisan sokba kerül majd az adófizetőknek.

Egy hírportálnak kellett "felfedeznie", hogy még december 13-án a magyar állam ellen döntött a washingtoni székhelyű, a Világbank mellett működő választott bíróság és 7,3 milliárd forintnyi euró megfizetésére kötelezte, mert ellehetetlenítette a francia befektető működését. A hivatalos szócsövek arról sem szóltak, hogy még további két per van folyamatban és ezekben is biztos vesztésre áll a kormányunk. Pedig jó ügyvédek súlyos milliókért védik. De a baráti körömben erre az is elhangzana, kár volt ezért fizetni, a napnál is nyilvánvalóbb, hogy veszítünk a választott bíróság előtt.

Mielőtt még vád érne, le kell szögeznem: nem fáj a szívem a francia multikért, még ha oly hangzatos nevekkel bírnak, mint Edenred, a Ticket Restaurant márka tulajdonosa, Sodexo vagy Le Cheque Déjeuner. A francia mintára kiépített utalványpiac viszont működött, a cafeteria nevéhez híven színes volt, és a versenybe más vállalkozások is bekapcsolódhattak.

Lassan már elfelejtik a népek, kik is voltak a 2012-ben kivonult étkezési és mindenféle más utalványt forgalmazó cégek, elfedi emléküket az állami monopólium által kibocsátott Szép-kártya és az Erzsébet-utalvány. A cégek viszont nem felejtették, hogy az adószabályok durva módosításával hirtelen elvesztették árbevételük tetemes részét és pereltek. Emlékeztek arra is, van egy élő szerződés a francia és a magyar kormány között a befektetések és a tulajdon védelméről, amit elég volt meglobogtatni Washingtonban és nyert ügyük volt. Mert "ezek" ott Amerikában valahogy másképp látják a világot, mint az Orbán-kormány itthonról. Amit a miniszterelnök el tud játszani a hazai igazságszolgáltatással, alkotmánybírósággal, vállalkozókkal és Brüsszellel, nem teheti meg a piac törvényei szerint ítélkezőkkel szemben.

A választott bírósági döntését ugyan megelőzte az Unió dörgedelme, de az uniós irányelvek megsértése miatt megindított kötelezettségszegési eljárás(ok)ra immunis lett a kormány. Már csak azért is, mert a 30-40 Magyarország ellen folyamatban levő eljárás töredéke jut el bírósági szakaszba, ahol büntetésről (pénzről) is szólhat az ítélet, másrészt lassúsága miatt évekig elhúzódik a folyamat. Ezalatt pedig kontroll nélkül lehet az energiaszolgáltatók kárára rezsit csökkenteni, cégeket ellehetetleníteni, helyükre kormányközeli cégeket ültetni.

Szerző
2016.12.20 07:13

Fideszes igazság

Újabb jobboldali sajtósiker: Varga Istvánnak, a Fidesz frissen összeeszkábált médiaalapítványa elnökének úgy sikerült „megvédenie” a kormányzati médiapolitikát a 24.hu interjújában, hogy az érvei közé egyetlen igaz állítást sem sikerült beemelnie. 
Varga azzal kezdi, hogy felemlíti az eredeti bűnt, amikor a megyei lapokat harminc éve úgymond átjátszották az Axel Springernek, „ami igazán nem keresztény, konzervatív értéket képvisel. Akkor eltolódott minden a baloldalra”. Ehhez képest az Axel Springer a Fidesz bajorországi testvérpártjához, a CSU-hoz áll közel – ennyit az eltolódásról. 
A fideszes képviselőből médiacézárrá lett kuratóriumi elnök következő mondása szerint a magyar médiapiacon jelenleg is balliberális túlsúly van. Naná: az összes megyei lap, az összes országos elérésű rádió és a teljes közmédia a Fideszé, ugyanúgy, mint a vezető hírportál és a legnagyobb kereskedelmi tévécsoport. A riporter rá is kérdez, hogy pontosan melyik piaci szegmensben vannak túlsúlyban a liberálisok, de erre más csak az a válasz, hogy „ne ejtsünk krokodilkönnyeket a liberális sajtóért”. 
Rendben, ne ejtsünk, hallgassuk inkább Varga urat, mint mond arra, hogy a teljes – tehát a Buci Macitól a mindmegette.hu-ig terjedő - sajtó összes reklámbevételének jóval több mint fele a fideszes médiagömböchöz folyik be. (A közéleti-politikai szegmensben kb. 80-20 az arány a narancsos pártorgánumok javára.) Erre is van persze NER-konform magyarázat: „kormánydöntés alapján a nyomtatott médiakultúra megmentése közérdek”. 
Lefordítom, hogy a szakmán kívüliek is értsék. Jó, régen sem az volt a baj a megyei lapokkal, hogy baloldaliak voltak, hanem az, hogy nem a Fidesz szerkesztette őket. Rendben, nincs balliberális médiatúlsúly, de a liberálisok amúgy sem érdemelnek szánalmat. Oké, a pénz a fideszes sajtóba csorog, de nincs mit tenni, a kormány így döntött. 
A folytatás is hasonló színvonalú. Varga István szerint nincs gond a piaci és hírmonopóliumot építő médiaalapítvánnyal, mert „a GVH megvizsgálta és rendben találta az ügyletet”. Amikor a riporter emlékezteti rá, hogy a versenyhatóság nem vizsgálhatta az összevonást, nem jön zavarba: üsse kő, nem vizsgálta, de „tudomásul vette” (nem tehetett mást, miután a kormány nemzetstratégiai érdekűvé minősítette a bulit, kivonva a GVH hatásköréből). 
„Nyugaton is markánsan elkülönül a két oldal médiája” - zárja le a vitát Varga István, ami akár igaz is lehetne, de nem az: nyugaton valójában a közpénzből fönntartott közszolgálati sajtó különül el minden egyéb, a piacról élő kiadványtól – vagyis az éles választóvonal nem a politikai oldalak között húzódik -, míg nálunk az állami MTVA-t ugyanúgy az adófizető tartja el, ahogy az alapítványi Origót meg Figyelőt.
A tanulság: vagy az van, hogy a Fidesz médiagólemének létrehozása körül minden törvényes és etikus, csak épp a legfőbb illetékes nem érti (ezért aztán elmagyarázni sem képes), vagy pedig az, hogy törvénysértő módon, adóbefizetésekből építenek pártmédiát, de még nem találták meg a megfelelő embert, aki hihetően tudna hazudni róla.
2019.01.24 09:00
Frissítve: 2019.01.24 09:02

A méltóságról

Hihetnénk, a méltóság - már csak hivatalból is - hozzátartozik bizonyos emberekhez és bizonyos intézményekhez. Szomorú megélni, hogy napjainkban már rég nincs így. És ez előkelő helyet foglal el a jelenlegi hatalom bűnei sorában. A parlament maga és képviselői egyenként, az egykor közszolgálati, ma már legfeljebb csak annak gúnyolt média, valamint az ügyészség a legújabb játék vesztesei. Mert hiába igyekszik a hatalom bizonygatni, hogy neki van igaza – mint mindig -, valamennyien méltatlan helyzetbe kerültek. Itt nincsenek győztesek.
Hogy ki a felelős ezért a helyzetért, végül is mindegy. Orbán Viktor, amiért mindent alárendel annak, hogy kezében tarthassa az országot, s ha véletlenül eljut hozzá egy lényegi kérdés, csak cinikusan válaszol? Kövér László, aki folyamatosan leckézteti képviselőtársait, ha nem úgy viselkednek, ahogy ő jónak tartaná? Áder János, akinek magas államfői hivatalából nincs szava e cirkuszhoz? 
Mindannyian egyformán tehetnek róla, hogy a közmédia kiszolgálója a hatalomnak. Az ő kedvükre hoz a Központi Nyomozó Főügyészség az uralkodó rezsimnek tetsző döntéseket. Miattuk kényszerülnek ellenzéki képviselők olyan helyzetbe, amit normális körülmények között maguk is nevetségesnek tartanának és elítélnének. Csakhogy a szent Nemzeti Együttműködés Rendszerében nincs más módjuk sem a tiltakozásra, sem arra, hogy felhívják a figyelmet a demokrácia sérüléseire. Olyan eszközöket kénytelenek igénybe venni, amilyeneket egyáltalán tudnak. Hol a parlamenti ülés méltóságát sértik, hol a magukét – mondjuk a tévé székházában -, mert nincs más lehetőségük. Persze, csendben is maradhatnának, de azzal ugyancsak a rendszert segítenék.
Most senkinek nincs jó választása. Ezt már képtelenség méltósággal megoldani. Már csak azért is, mert a propaganda ráerősít. A hatalom emberei vég nélkül harsogják az előírt, betanult szövegeket, gyilkolják a karaktereket. Nem számít nekik semmi. Meg sem próbálnak méltó módon viselkedni. 
A régi dal ma is aktuális: miért hagytuk, hogy így legyen?
2019.01.24 09:00
Frissítve: 2019.01.24 09:03