karácsony;segítség;kirekesztés;remény;Ferenc pápa;
2016-12-24 06:31:00
Ferenc pápa karácsonyi tanítása
Ferenc pápa Krisztus születésének ünnepén is elsősorban a szegényekre, a társadalom kirekesztettjeire emlékezik. Karácsonyi tanításának fő motívumai mindemellett a remény, a gyengédség és az empátia mások iránt.
Karácsonyi hangulat költözött a Vatikánba. Már november végén a Szent Péter térre érkezett a 25 méter magas karácsonyfa, amely Trento tartományból érkezett. A fa december 9. óta ragyogja be a Szent Péter teret, 18 ezer LED égőjével. A jászol pedig Málta elöljáróinak ajándéka volt a Szentszék számára. 1982-ben még II. János Pál pápa vezette be azt a szokást, hogy valamely országból jókora karácsonyfát szállítanak a Szent Péter térre.
Felhőtlen ünnepről azonban nem lehet szó sem a Vatikánban, sem Európában. Drámai terrorcselekmények fejlemények történtek a kontinensen. A berlini gázolásos merénylet az egész világot sokkolta, de a törökországi orosz nagykövet meggyilkolása is óriási visszhangot keltett. Ezért is oly aktuális ma is Ferenc pápa tavalyi Urbi et Orbi üzenete. „Ahol megszületik Isten, ott megszületik a béke. Ahol pedig megszületik a béke, ott nincs többé helye a gyűlöletnek és a háborúnak” – hangoztatta. Kifejtette továbbá, „karácsony olyan esemény, amely megújul minden családban, minden plébánián, minden közösségben, amely befogadja Istennek Jézus Krisztusban megtestesült szeretetét… A pásztorokkal együtt mi is boruljunk le a Bárány előtt, imádjuk Isten testté lett Jóságát, és engedjük, hogy a bűnbánat könnyei töltsék el szemeinket s mossák meg szívünket. Erre mindannyiunknak szüksége van.”
2013-as megválasztásának évében, a La Stampa olasz lapnak adott interjút Krisztus születésének ünnepe előtt. „A karácsony számomra remény és gyengédség – fejtette ki. – Amikor Isten találkozik velünk, két dolgot mond. Az első: Reméljetek! Isten mindig kinyitja, és sosem becsukja az ajtókat. Ő az apa, aki ajtót nyit nekünk. A második: Ne féljetek a gyengédségtől! Amikor a keresztények megfeledkeznek a reményről és a gyengédségről, hideg egyházzá válnak, mely nem tudja, hová megy, ideológiákba bonyolódik, és világias magatartásformák lepik el.” – vélekedett.
A remény volt a fő mondandója e hét szerdáján, a karácsony előtti utolsó általános kihallgatásán elhangzott beszédének is. „Isten bebizonyítja hűségét, bevezeti új uralmát, amely új reményt ad az emberiségnek. Mire irányul ez az új remény? Az örök életre” – fejtette ki. Hozzátette, „a remény haladásra késztet minket. Ez a remény, melyet a betlehemi gyermek ad nekünk, célt kínál, jó sorsot a jelenben, üdvösséget az emberiségnek, az irgalmas Istenre hagyatkozó ember boldogságát.” Később így folytatta: „A keresztény remény a dicsőítő imában és az Istennek való hálaadásban fejeződik ki, Isten ugyanis megkezdte szeretetet, igazságosságot és békét hozó királyi uralmát.”
Karácsony találkozás Jézussal és vigasztalás is egyben – említette meg. „Isten szüntelenül kereste népét, vezette, őrizte, és megígérte, hogy mindig mellette lesz. A Második Törvénykönyvben olvassuk, hogy Isten velünk jár, kézen fogva vezet minket, mint egy apa a fiát. A karácsony Isten találkozása népével. De vigasztalás is. Amikor az éjféli mise után órákat töltöttem egyedül a kápolnában, a hajnali mise bemutatása előtt, a vigasztalásnak és a békének ez az érzése töltött el. Emlékszem, egyszer itt, Rómában, talán 1974 karácsonyán, imádságban töltöttem az éjszakát a mise után a Centro Astalli szállásán. Számomra a karácsony mindig ez volt: szemlélni, amint Isten meglátogatja népét.”
Ferenc pápa 2014-es karácsonyi üzenetében külön köszöntötte a közel-keleti keresztényeket, illetve már ekkor is aggodalmát fejtette ki a menekültek sorsa kapcsán. Mint fogalmazott, tudja, hogy a Közel-Kelet sok keresztényének karácsonyi énekeihez „könnyek és sóhajok keverednek”. Ekkor mindenekelőtt a gyermekekre gondol, „az édesanyákra és idősekre, továbbá az elvándorlókra és a menekültekre, akik éheznek és szenvednek a tél hidegétől. Ez a sok szenvedés az Istenhez kiált és felhívással fordul felénk, hogy kötelezzük el magunkat az imádságban és mindennemű kezdeményezésekben”.
Ferenc pápa kedden egy Vatikánvároshoz közeli, gyógyászati segédeszközöket árusító boltba tért be, hogy egy pár gyógycipőt vásároljon – írta az MTI az Avvenire lapra hivatkozva. A katolikus egyházfő érkezése előtt nem sokkal az üzletbe telefonált, megkérdezte, árulják-e az általa keresett ortopéd cipőt. Amikor megérkezett, beállt a sorba. Az interneten közölt felvételek szerint a pápát csak egy biztonsági ember kísérte, az is kellő távolságban. Az olasz sajtó szerint Ferenc pápa gyalog jutott el a pápai állam melletti Gelsomino utcában levő üzletig. Innen autóval vitték vissza a Vatikánba.
Nem ez az első alkalom, hogy Ferenc pápa kiment vásárolni Rómába. Tavaly egy belvárosi optikushoz ment el szemüveglencsét cseréltetni. Akkor autóval vitték a Vatikántól az üzletig, ahol pillanatok alatt elterjedt az egyházfő jelenlétének a híre, és hatalmas tömeg verődött össze. Az optikus később elmesélte, hogy Ferenc pápa személyesen, készpénzzel fizetett.
A pápa (nemcsak) karácsonyi tanításának fontos motívuma az azokra való emlékezés, akiket hitük miatt üldöznek. „A csapások a közelmúltban sem kímélték a Közel-Keletet, sőt még súlyosbodtak is... Sok keresztényt brutális módon üldöztek el saját földjükről, ahol az apostoli kor óta jelen vannak” – hangzott a Vatikáni Rádió beszámolója szerint a pápa 2014-es üzenete.
Rámutatott azonban arra is, hogy a vallásoknak békében kell élniük egymás mellett s egymást kell segíteniük. Rávilágított azonban arra, hogy ehhez a vallási vezetők megfelelő fellépésére is szükség van. Akkori üzenetében ugyanis a közel-keleti keresztényeknek üzenve kifejtette, „nagyobbára muzulmán többségű környezetben éltek. Segítsétek muzulmán honfitársaitokat, hogy megkülönböztetett módon mutassák fel az iszlám leghitelesebb képét, főként azok számára, akik azt mondják, az iszlám a béke vallása. Az Irakban élő keresztény testvéreink, de éppúgy a jazidok és más felekezetű közösségek és etnikumok drámai helyzete világos és bátor állásfoglalást követel a vallási vezetők részéről, hogy egyhangúlag és színlelés nélkül elítéljék ezeket a bűncselekedeteket”.
Karácsonykor természetesen fontos gondolat a kisded megszületése, illetve az efelett érzett öröm. Ilyenkor nem lehetünk közömbösek. Ezt emelte ki tavalyi éjféli miséjén. „Nagy fény ragyog fel ezen az éjszakán; Jézus születésének a fénye ragyog mindannyiukra. Nincs hely kétségnek; hagyjuk csak azt a szkeptikusokra, akik, mivel szüntelenül csak az észhez irányozzák kérdéseiket, soha nem találják meg az igazságot. Nincs helye a közömbösségnek, amely annak a szívében uralkodik, aki nem képes szeretni, mivel attól fél, hogy elveszít valamit. Űzzünk el minden szomorúságot, mivel a kisded Jézus a szív valódi vigasztalója.” S bár konkrétan nem beszélt a menekültekről, karácsony üzenete kapcsán megemlítette azt, hogy szolidaritásra van szükség a világban. „A közömbösség kultúrájában, amely nem kevésszer végül kegyetlennek bizonyul, életstílusunk legyen inkább jámborságtól, empátiától, együttérzéstől, irgalmasságtól áthatott, s merítsen az imádság kútjából” – emelte ki. A szegényekről is említést tett, csakúgy, mint 2014 decemberi, a Római Kúria tagjainak mondott beszédében. „Karácsony a fény ünnepe is, amelyet nem a ’választott’ emberek fogadnak be, hanem a szegények és egyszerűek, akik várták az Úr üdvözítő művét” – fejtette ki akkor.