Akkor ki is a szociáldemokrata?

Ki ne szimpatizálna Pogátsa Zoltánnal, (Népszava, dec. 20) hiszen igazságos újraosztást és jószívű, demokratikus államot hirdet. Még azt is látja, hogy a szociáldemokratának definiált vonal megbukott, ahol a monetarista-neoliberális gazdaságpolitika kiszolgálója lett. Ez sajnos nem jelenti azt, hogy ő nem definiálható szociáldemokratának, hiszen ő is arra akar vállalkozni, hogy menedzselje a kapitalizmust, optimistán remélve, hogy neki majd jobban sikerül, mint a kapitalistáknak. Úgy gondolja, hogy a sikeres jóléti kapitalizmust ügyes propagandaeszközökkel fúrták meg. Én elég öreg vagyok ahhoz, hogy emlékezzek – a jóléti kapitalizmus stagnáló inflációban fulladt ki, ez volt az alapja annak a kiábrándulásnak, ami a szavazókat a Reagan-Thatcher rezsimekhez terelte. Az emberséges újraelosztáshoz a kapitalista gazdasági rendszerben egyre növekvő profitra van szükség, hiszen ha az adókból mindenre kell futnia, akkor a profitokat is adóztatni kell. Ha az adórendszer progresszív, mert az az igazságos, akkor ez ördögi körbe juttat, ami a kapitalista gazdaság megtorpanásához vezet. Thatcher asszony választási poszterén 1 millió munkanélküli sorakozott. A példának felhozott Skandinávia is ugyanezen a labilis alapon lavíroz, és Norvégia kivételével mindenhol régen megkezdődött már ugyanaz az "austerity", ami visszaveszi az évszázados harcok árán kivívott szociális juttatásokat, szakszervezeti jogokat, demokráciát. Akkor is, ha relatíve még mindig sokkal élhetőbbek ezek az országok. Egyelőre. Norvégia állami kézben hagyta az energiakitermelés minimum 51 százalékát, ami nyilván nagy előnye. És sajnos, ez történik majd minden olyan berendezkedéssel, ami változatlanul hagyja a profit-alapú rendszert. A Sziriza nem épített népszerűségére, nem a választóival működött együtt egy kollektíven, demokratikusan ellenőrzött gazdaság érdekében, és így ugyanúgy megbukott, mint mindenki más, aki még mindig azt reméli, hogy a kapitalizmusnak lehet emberi, jóléti arca. Kedves Pogátsa Zoltán – mondjuk ki kerek perec, mint "Corbyn and Sanders" – akármilyen rossz, és többnyire hazug publicitása van ennek a szónak -: szocialistákká kell váljunk, olyanná, amilyen még nem volt, ami alulról épített aktív, demokratikus kollektív gazdaságra épül. Ez az egyetlen (forrón remélem, nem elkésett) alternatívája a most már globálissá váló fasiszta demagógiának. És még valami: igaz, nem régóta vagyok olvasójuk, de talán lehetne néha ilyen igazi balos cikk is a lapban. Esetleg még vitát is lehetne indítani. Mert állítólag önök még szabadok...