Elekes Éva;
Egyesült Államok;elnökség;Donald Trump;Ronald Reagen;Christian Science Monitor;hasonlóság;
2016-12-29 06:31:00
Donald Trump átírhatja az amerikai politikát
Az amerikaiak még csak találgatják, milyen elnök is lesz valójában Donald Trump? Melyik elődjéhez fog leginkább hasonlítani? Az bizonyos, hogy Barack Obama elnökségére nem, de sem idősebb, sem ifjabb Bushéra, sem Bill Clintonéra nem emlékeztet majd. Ezt latolgatta az ünnepek táján a Christian Science Monitor is, megjegyezve, a manhattani milliárdost már a kampány során sem lehetett semmiféle megszokott formátumba belekényszeríteni, s nyilván így lesz ez a következő négy (netán nyolc ?!) évben is.
Trump csapata persze leginkább azt szeretné, ha az egyik legnépszerűbb elődjéhez, a néhai Ronald Reaganhez hasonlítanák a január 20-án hivatalba lépő 45. elnököt. Mike Pence, a megválasztott alelnök Twitteren azt írta: „Akárcsak Ronald Reaganben, Donald Trumpban is megvan a kellő őszinteség, brutális szókimondás, hogy szembeszálljon a kihívásokkal hivatalba lépésének első napjától kezdve”. Mint már nagyon sokan és sokszor rámutattak, a Reagan-párhuzam sántít, Donald Trumppal ellentétben az egykori kaliforniai kormányzó, korábbi színész-szakszervezeti elnök gyakorlott politikus volt, amikor beiktatták az Egyesült Államok 40. elnökévé.
Sajátos módon őt tartotta leginkább példaképének Barack Obama is, amikor az amerikai elnökökkel foglalkozó történészeket invitált a Fehér Házba, kérdéseiből kitűnt, hogy Reagant korszakos változásokat hozó elnöknek látta, s az ő titkát akarta volna leginkább megfejteni.
Twitter-elnök
Donald Trump bírálói azt jósolják, hogy a milliárdos leginkább Warren G. Harding elnökhöz hasonlíthat majd. Harding, írja a Monitor, kevéssé hatékony államférfi volt, aki leginkább a pókerrel, szórakozással töltötte az idejét, miközben a beosztottjai szétlopták a pénzügyminisztériumot. Hogy Trump koncentrálóképessége nem igazán üti meg a mércét, az már sokszorosan kiderült, ha másból nem, például abból, hogy felesleges időtöltésnek tartja a hírszerzési háttértájékoztatók meghallgatását, s megválasztása óta csak néhány ilyen bizalmas fejtágítón vett részt, noha korábbi elnökök a megválasztás és a beiktatás közötti hetekben naponta kihasználták a lehetőséget, hogy a legtitkosabb információkhoz jussanak, s felkészüljenek az elnökség kihívásaira.
Trump velük szemben teljes érdektelenséget mutat a „kemény tények” iránt, inkább vonzódik az összeesküvés-elméletekhez, s nagyon sokszor féligazságokra, hamis információkra alapozva alkot véleményt, s ezekre támaszkodva írja meg hajnali Twitter-üzeneteit, amelyekkel már eddig is sok kalamajkát okozott.
Trump populista vonásait tekintve inkább Andrew Jacksonra emlékeztet, írta a Monitor. A 7. amerikai elnök egyik fő célkitűzése volt, hogy az elit hatalmát megnyirbálja, s több politikai beleszólást adjon az „egyszerű embereknek”. Valami ilyesmit ígér Trump is, de ami a megvalósítást illeti, máris erős kétségek vannak, hogy tényleg a washingtoni „mocsár” felszárítása, a korrupt elit kisöprése lenne a célja. Az ingatlanmágnás kabinetjében több a Forbes-listás milliárdos, mint eddig bármikor. Trump jórészt a „saját köreiből” válogatta a kormánytagokat, s így nem csoda, hogy a becslések szerint legalább 12-35 milliárd dollár lehet a kabinet „összvagyona”. Ez minimum négyszerese annak, mint amennyit az Obama-kormányzat tagjai tudtak felmutatni.
Diplomás deficit
Ami viszont a kabinet felkészültségét illeti, drámai lesz a zuhanás a leköszönő demokrata adminisztrációval összevetve. Nem csupán Trump képzettségével vannak gondok, elvégre, mint írják, negyedszázada először fordul elő, hogy az amerikai elnöknek nem lesz egyetemi fokozata. Bill Clinton a Georgetown Egyetemen diplomázott, Oxfordban volt Rhodes-ösztöndíjas, majd a Yale jogi karán végzett, még George W. Bush, aki különösebb intellektuális képességekről vagy érdeklődésről nem tett tanúbizonyságot, még ő is történész diplomát szerzett a Yale-en, majd elvégezte a Harvard üzleti iskoláját. Donald Trump ellenben a Pennsylvania Egyetemen szerzett közgazdasági képzéssel befejezte az iskoláit, tulajdonképpen már az egyetem alatt is csak a családi üzlettel foglalkozott.
A Trump-kabinet nem sok PhD-vel dicsekedhet, legmagasabb végzettségű tagja az egyetlen fekete tárcavezető, Ben Carson, a nyugalmazott idegsebész lesz, őt viszont nem az egészségügy irányításával, hanem az építésügyek vitelével bízták meg, igaz, a szociális támogatások is a tárcájához tartoznak, s Carson erősen ellenzi e támogatások bővítését.
Obama nyert volna?
A hamarosan leköszönő 44. elnök nehezen emészti meg, hogy ilyen – az eddigi ismeretek alapján – megbízhatatlan, kiszámíthatatlan kezekbe teszi le az Egyesült Államok sorsát. Alighanem ezért is szögezte le egykori kampánystratégájának, David Axelrodnak adott interjújában, hogy biztos benne, ha harmadszor is indulhatott volna az elnökségért, ő le tudta volna győzni Donald Trumpot. Obama persze ezzel a kijelentésével inkább a demokrata vesztest, Hillary Clintont bánthatta meg, s ezért rögtön hozzá is tette, Clinton a nagyon nehéz körülmények között a tőle telhető jó teljesítményt nyújtotta, de vele szemben „kettős mérce” érvényesült, soha nem volt jó a viszonya a sajtóval, így a hibáit felnagyítva adta vissza a média.
Donald Trumpnak persze vastag a bőre, őt nem lehet megsérteni, s azonnal vissza is vágott a 44. elnöknek. „Kizárt dolog” – üzente Twitteren a manhattani milliárdos, s sorolta is a példákat: az állások külföldre kerültek, ott volt az Iszlám Állam, az Obamacare. „A világban rosszul mentek a dolgok, mielőtt nyertem – nem volt remény” – írta Trump. „Azóta viszont 10 százalékkal emelkedtek a piacok, s az emberek karácsonyi költekezése ezer milliárd dollárt tett ki” – folytatta a szokásos üzengetést.
A milliárdos lazán keresztüllépett a tényen, hogy Obama nyolc évvel ezelőtt a nemzetközi pénzügyi válság közepette, az ingatlanpiac összeomlásakor lépett hivatalba, s ahhoz képest mégiscsak biztos vizekre kormányozta az amerikai gazdaság nehezen navigálható hajóját. Az állásteremtés terén például Obamának nincs mit restellnie, két hivatali ideje alatt több mint 800 ezer új állás keletkezett, ebből második elnöki periódusában majd 300 ezer. 2007 óta a legalacsonyabb, 4,6 százalékos az állástalanok aránya a Trumpnak, mint sok mindenben, ebben is szerencséje van, felfelé ívelő szakaszban veheti át az amerikai gazdaságot.
Káoszdiplomácia
Eddig példa nélkül álló módon Trump már beiktatása előtt befolyást gyakorol a diplomáciára, s megnyilvánulásaiból látszik, hogy drámai módon átalakíthatja azt, egymás után döntögetve a fő vonalaiban eddig kétpárti amerikai külpolitika tabuit. Minden új elnök változtatásokat hoz az elődjéhez képest, főként amikor demokrata és republikánus politikus adja át a másiknak a Fehér Ház kulcsait. Trump azonban nem csupán az Obama-kormányzat eddigi irányvonalával megy szembe, hanem az előző republikánus adminisztrációkhoz képest is kiszámíthatatlan következményekkel járó terveket szövöget.
Trump Twitter-diplomáciáját egyenesen „káoszelméletként” jellemezte a minap a Washington Post. A milliárdos mintha csak örömét lelné abban, hogy összezavarja a dolgokat, s ember legyen a talpán, aki kiolvassa belőle valódi szándékait. Máris romokban a még Nixon és Kissinger által megalapozott Kína-politika, Trump és Vlagyimir Putyin szándékai szerint szorosabb lesz az orosz kapcsolat, a milliárdos a fegyverzetcsökkentés helyett modernizálni akarja az amerikai nukleáris arzenált.
Trump kampányában többször is úgy nyilatkozott, hogy ő majd megmutatja, milyen gyorsan végezni lehet az Iszlám Állam terrorszervezettel. Gyökeresen átalakulhat az amerikai kereskedelempolitika, ha valóban állja a szavát és felmondja az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezményt, a NAFTÁ-t, s a 12 csendes-óceáni államot tömörítő TPP-t. Még be sem iktatták, máris vitaklubként szólta le az ENSZ-t, azt számítgatva, hogy akár egymilliárdot is spórolhat, ha megvonja a világszervezet támogatását.
A milliárdost egyáltalán nem zavarják a figyelmeztetések, hogy egyszerre csak egy elnöke van az Egyesült Államoknak, s ezt az elnököt január 20-ig még Barack Obamának hívják. Belegyalogolt az eddig követett „egy Kína” politikába azzal, hogy telefonon beszélt Tajvan elnöknőjével, ilyen gesztusra évtizedek óta nem került sor. De korábban nem történt meg az sem, hogy a megválasztott elnök nyomást gyakorolt volna a Fehér Ház még hivatalban lévő lakójára, hogy hogyan szavazzon egy határozatra az ENSZ-ben.
Míg Barack Obama és Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő viszonya köztudomásúan fagyos volt, Trump a zsidó állam melletti eltökélt kiállást ígért, s nem utolsósorban azt, hogy áthelyezi az amerikai diplomáciai képviseletet Jeruzsálembe. Ez egy újabb tabudöntés lenne, amely kiszámíthatatlan következményekhez vezethetne. A leköszönő külügyminiszter, John Kerry, aki hiába remélte, hogy újraindíthatja a közel-keleti békefolyamatot, tegnap nagy beszédben óvta az új adminisztrációt az elhamarkodott lépésektől.
Beépített konfliktusok
Trump hirtelenjében összeválogatott kormányzatában sok a beépített konfliktus a jóslatok szerint. Gazdasági csapatában egyaránt vannak megrögzött protekcionisták, s a szabadkereskedelem hívei. A Politico szerint Trump a riválisok csapatát hozta össze, s még nem tudni, hogy a sokarcú gazdasági csapatban kinek a véleménye győzedelmeskedik majd. Gary Cohn, a Goldman Sachs leköszönő elnöke, a Nemzeti Gazdasági Tanács jövendő vezetője szabja majd meg a fő irányt, aki hagyományos szabadkereskedelmi elveket vall?
Vagy Wilbur Ross, a jövendő kereskedelmi miniszter, aki a kínai importáradat megfékezésének eltökélt híve? Steven Mnuchin, a kijelölt pénzügyminiszter adóreform bevezetése és a Wall Street működését reguláló, Dodd-Frank-törvény visszafordítása mellett kardoskodik, Peter Navarro, egy új intézmény, a fehérházi Nemzeti Kereskedelmi Tanács jövendő főnöke viszont a protekcionizmus felé hajlik, s a Kína elleni gazdasági büntetőintézkedések szorgalmazója. A protekcionista megválasztott elnök konfliktusba kerülhet külügyminiszterével is, az Exxon Mobil vezérigazgatója, Rex Tillerson ugyan Trumphoz hasonlóan eltörölné a környezetvédelmi korlátozásokat, de másfelől a szabadkereskedelem támogatója.
Donald Trumpnak elnökként nem csupán a legfelsőbb bíróság megüresedett posztját, Antonin Scalia helyét lesz alkalma betölteni, hanem több mint száz alacsonyabb szintű bírói posztra is ő állíthat új jelöltet.
A Washington Post jelentette, hogy az új elnök az átlagosnál több, legalább 103 üresen álló bírói posztra nevezhet ki új – várakozások szerint konzervatív – bírákat, azaz, jelentősen befolyásolhatja a bírói kar összetételét. Obama 2009-ben 54 üres bírói helyet „örökölt meg” George W. Bushtól. A magas szám oka a republikánus többségű kongresszus obstrukciója. A demokrata elnök jelöltjeinek megerősítését hiába állított – kompromisszumos – jelöltet az elhunyt Scalia posztjára, nem is voltak hajlandók napirendre venni a kinevezés megtárgyalását.
A demokraták valamelyest törleszthetnek majd, a bírák kinevezését ugyanis csak akkor tűzik napirendre, ha egy-egy adott állam mindkét szenátora egyetért a döntéssel. Márpedig 28 olyan állam van, ahol legalább az egyik szenátor demokrata, így bőven lesz lehetőség arra, hogy a demokraták éljenek a republikánus honatyák által gyakorta bevetett fegyverrel.
Egymást kioltó személyiségek hadakozásának színtere lehet Trump nemzetbiztonsági kabinetje is, jósolja a Slate magazin. Míg Tillerson széleskörű nemzetközi ismeretségi körrel rendelkezik, eddig vállalata érdekeit képviselte, s konfliktusban állt azzal a külügyminisztériummal, amelynek most az élére kerül. Mattis tábornok, a jövendő védelmi miniszter keményvonalas héja hírében áll,a a Putyin-barát Tillersonnal ellentétben vélhetően korántsem lesz olyan lelkes híve az orosz kapcsolatok szorosabbra fonásának, mint az Exxon Mobil főnöke. A külügyi-, védelmi tárca és a különféle ügynökségek vitáiban a nemzetbiztonsági főtanácsadónak kellene közvetítenie.
A posztra kijelölt Michael Flynn Trump belső köréhez tartozik, ám kevesen tartják a feladatra alkalmasnak, Flynn az összeesküvés-elméletek nagy rajongója, aki korábban a védelmi hírszerzési ügynökség, a DIA élén megbukott. Helyettese, K.T. McFarland ugyanakkor tapasztalt szakember, de eddig inkább végrehajtó, nem pedig politikacsináló szerepben bizonyított.