A hónapokon át ostromlott Aleppóban is orosz-török garanciával hallgattak el a fegyverek, és vált lehetővé, hogy ne csak a civil lakosság, hanem a fegyveres lázadók is elhagyhassák utolsó bástyáikat. Aleppo esetében is úgy tűnik, mind Moszkva, mind Ankara szövetségese megkérdezése nélkül döntött a feltételekről, az orosz vadászbombázó lelövése miatti török bocsánatkérés után az ősztől szárba szökkenő Putyin-Erdogan barátság és stratégiai partnerség sok más szövetséget ír felül. Moszkva a fegyveres lázadók elengedésével nyilván nem tett Aszad elnök kedvére, de Ankarát sem érdekli legfontosabb NATO-szövetségese, az Egyesült Államok álláspontja.
A most tető alá hozott megállapodás részletei egyelőre nem ismertek, csupán annyi, hogy a terrorszervezetekre nem vonatkozik, de hogy melyik szervezet tekinthető terrorcsoportnak, az még nem tudható. Márpedig e téren korábban igencsak komoly véleménykülönbség mutatkozott Moszkva és Ankara között, mint ahogy a szíriai beavatkozás végső célja tekintetében is.
Moszkva Aszad elnök legfőbb szövetségeseként, a damaszkuszi rezsim védelmében szállt harcba a terrorista csoportok ellen, míg Ankara végső célja Aszad elmozdítása és a kurd terrorcsoportok megfékezése. Vagyis Putyinnak az Iszlám Államon kívül épp azok a lázadó csoportok számítanak terrorcsoportoknak, amelyeket Erdoganék támogattak kezdettől, de a kurd formációkat sohasem tekintette terrorcsoportoknak. Hogy ezen az alapvető különbségen milyen áron lépett túl Moszkva és Ankara, egyelőre rejtély.
Ha a fegyvernyugvás tartósnak bizonyul, akkor Oroszország, Törökország, Irán részvételével, az ENSZ és az Egyesült Államok mellőzésével megkezdődnek a béketárgyalások Aszad elnök és a lázadók között Asztanában.
