Évente mintegy 700–900 ezer szabálysértési szankciót szabnak ki a hazai hatóságok, de ez nem vezetett a szabálykövetés látványos javulásához – derítette ki a Magyar Helsinki Bizottság kutatása, amint arról lapunk is beszámolt. Az új szabálysértési törvény 2012 áprilisi hatályba lépése óta megháromszorozódott az olyanok száma, akik – mivel nem képesek befizetni a sokszor irreálisan magas bírságokat – szabálysértések miatt kerülnek börtönbe.
Írásunk nagy vihart kavart a kérdést közelebbről ismerő közterület-felügyeletek körében.
Az általunk megszólaltatott – státuszuk miatt névtelenséget kérő - szakemberek szerint ezúttal is olyan véleményformálók szólaltak meg a kérdésben, akiket a tények ismeretének hiánya nem akadályoz az állásfoglalásban.
Szabálysértés avagy szabályszegés
A törvény három szervezetet jogosít fel szabálysértési hatósági kompetenciák gyakorlására: a rendőrséget, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, és a kormányhivatalokat. A közterület-felügyeleteket nem. Márpedig a szabálysértési/szabályszegési bírságok jelentős részét a fővárosi kerületekben és számos városban a helyi önkormányzatok rendészeti szerveként létrehozott, hatósági jogkörrel nem rendelkező közterület-felügyeletek vetik ki. A szakemberek – ellentétben a Helsinki Bizottság munkacsoportjával - mégis a közterület-felügyeletek kompetenciájába sorolt szabálysértések és szabályszegések kezelésének néhány anomáliájára szeretnék felhívni a jogalkotók figyelmét. Évi több százezer intézkedésről, bírságolásról, és ezek következményeiről van szó.
A Helsinki Bizottság által támogatott munkacsoport azon szörnyülködik, hogy a „sokszor irreálisan magas bírságok miatt” napjainkban átlagosan naponta négyszáz szabálysértő kerül börtönbe fizetésképtelensége miatt, de éppen a lényeget hagyja figyelmen kívül.
A közlekedési jogsértésekre - szabálysértések és szabályszegések - miatt kivetett bírságok pontos összegét két kormányrendelet határozza meg. Ezek nem ,,tól-ig" jellegű előírást tartalmaznak, hanem pontosan meghatározzák a bírság összegét, tehát nem mérlegelhetők a körülmények. A jogsértések nagyobbik részét a jogalkotó szabálysértésnek, kisebbik hányadát szabályszegésnek minősítette. Hogy mi volt a szelekció alapja, arra az általunk megkérdezett jogászok és közlekedési szakemberek közül senki sem tudja a választ. Pedig nem mindegy.
Ha valaki véletlenül nem veszi észre a mozgássérültek parkolóhelyére figyelmeztető megkopott útburkolati jelet, szabálysértést követ el, amelynek büntetési tétele 50 000 forint. Ha harminc napon belül nem fizeti be, a közterület-felügyelet feljelentést tesz az ügyben, ami a helyszíni bírságot pénzbírsággá változtatja: ennek összege éppen kétszerese az ötvenezernek. Az ügy hat hónapig nem évül el.
Más a szabályszegés. Ha egy vezető figyelmen kívül hagyja a balra kanyarodás tilalmára figyelmeztető jelzőtáblát, a bírság ebben az esetben is 50 000 forint. De vigyázat! A szabályszegés esetében, amelynek elévülési ideje két év, nincs jelentősége annak, hogy a szabályszegő mikor fizeti be, az összeg akkor sem változik, ha a jogsértő megvárja, amíg a felügyelet közigazgatási eljárást kezdeményez vele szemben vagy adók módjára behajtják.
De van még egy nagyon fontos különbség a szabálysértés és a szabályszegés között. Az előbbit ugyanis minden különösebb nehézség nélkül meg lehet úszni büntetés nélkül is – ellentétben az utóbbival.
Ha egy kisnyugdíjas véletlenül elkövet egy közlekedési szabálysértést, rosszabb esetben százezer forintos tartozással kell szembenéznie. De a közterület-felügyeletek tapasztalatai szerint a nyugdíjasok inkább nem esznek, de befizetik a bírságot. Pedig el is kerülhetnék azt, mindössze arra a jogosultságra kellene hivatkozniuk, mely lehetővé teszi a tanúvallomás megtagadását abban az esetben, ha közeli hozzátartozóval kapcsolatban kellene terhelő nyilatkozatot tennie. Így a tisztességes emberek kilátástalan helyzetbe kerülhetnek egy banális tévedés miatt, és útjuk akár a fogházba is vezethet. Miközben rutinos, gyakorló szabálysértők egy magabiztos nyilatkozattal rendre megúsznak mindenféle szankciót.
Tovább lazul a fegyelem
2012-ig a költségvetési törvény úgy rendelkezett, hogy az önkormányzat területén kivetett és befizetett szabálysértési bírság teljes egészében a település bevétele. Ez tette lehetővé a közterület-felügyelet létrehozását, amely számos más feladatot is elláthat.
2012-ben a szabályt megváltoztatták: a szabálysértési bevételeket át kellett utalniuk a Magyar Államkincstár számlájára. Hogy ne kelljen szélnek ereszteni a közterület-felügyelőket, a szabályszegésekért kivetett bírságokat az önkormányzatok megtarthatták.
A jogszabály a józan ésszel előre látható eredményre vezetett. Azok a néhány fős vidéki közterület-felügyeletek, melyek korábban is csak hetenként alig néhány bírságolással éltek, „jobb a békesség” alapon szinte teljesen felhagytak a szabálysértések szankcionálásával. A nagyvárosi, és kerületi felügyeletek pedig, amelyek korábban a helyi rendőrséget meghaladó nagyságrendben büntették a közlekedési és más, a hatáskörükbe utalt szabálysértéseket, lassan, de határozottan „átálltak” a szabályszegések, és a helyi önkormányzati rendeletek megsértését jelentő magatartásformák szankcionálására - melyek bevétele az önkormányzatnál maradva még éppen lehetővé tette ezeknek a szervezeteknek a fenntartását.
Nem kétséges, hogy a helyzet a közlekedési fegyelem további lazulásához, romlásához vezethet.
Kincstári számlaszám a sárga csekken
Jelenleg minden egyes, közlekedési és más szabálysértés miatt kezdeményezett közterület-felügyeleti intézkedés valamennyi költségét a helyi adófizetők finanszírozzák. Az ő forintjaikból tartják fenn a közterület-felügyeletet is. A kivetett szabálysértési bírság viszont teljes egészében az államkincstárt gyarapítja. Igaz, rohamosan csökkenő mértékben. Kinek jó ez? – teszik fel a kérdést az érintettek.
A jövő év első napjától viszont ismét módosították a költségvetési törvényt, jelentős fejtörést okozva a felügyeleteknél dolgozó szakembereknek, jogászoknak. A szabálysértési bírságok ugyanis már csak az államkincstár számlájára fizethetők be. Ez azt jelenti, hogy a „sárga csekken” már eleve a kincstári számlaszám szerepel majd.
A rendelkezés viszont a „központi költségvetési szervekre” vonatkozik, a közterület-felügyeletek pedig nem azok. Jelenleg tehát senki sem tudja, hogy pontosan hogyan kell értelmezni a jogalkotói szándékot.
Ami viszont biztos: a településeknek a jövőben maguknak kell fizetniük a közterület-felügyeletek minden költségét, viszont azok bevételeinek többségét elviszi az állam.
