Fotó;MÁV;mozdony;Nohabok;

Nyolc NOHAB vitte Tapolcára az ünnepi vonatot. MTI FOTÓ: Máthé Zoltán

- NOHAB-ünnep - Még látható néhány legendás mozdony (fotók)

A NOHAB a magyar vasút talán legkedveltebb mozdonya volt. Összesen 20 futott belőle itthon, ebből 2 a kormányvonatok számára volt fenntartva. A mozdonyvezetők, szerelők is szerették, mert rendkívül megbízható volt, és az utasok is, hiszen a többi mozdonyhoz képest csendes és egész egyszerűen szép volt. Néhány még ma is működőképes, ezek vetek részt a tapolcai ünnepen. A fő képre kattintva galéria nyílik! FOTÓK: MTI, Máthé Zoltán

Egy kis történelem

A MÁV 1960-ban hirdetett tendert dízelmozdonyok beszerzésére, felváltandó a fővonali gőzmozdonyokat. A vasút villamosítása még gyerekcipőben járt, ezért kellettek a dízelek. Magyarországon egyébként gyártottak már mozdonyokat, de nem ilyen fővonalra való nagy járműveket.

A svéd Nydqvist & Holm AB is küldött egy mozdonyt a tenderre,  ez egy amerikai  típus belső felépítését követte, alacsony fordulatszámú  dízelmotort és egyenáramú elektromos erőátvitelt használt. Ez lett a nyerő, a MÁV 20 darabot rendelt a NOHAB-tól.

A sorozat első két mozdonya (M61-001 és 002) 1963 májusában állt menetrend szerinti szolgálatba, és 1964. elejére a többi gép is megérkezett. Pályafutásuk elején az M61-esek kétségkívül a MÁV „kirakatgépei” voltak.

Nagy megbecsülést vívtak ki maguknak mind a mozdonyvezetők körében, mind a javítóműhelyekben. Nem akadt az országban más dízelmozdony, amely az üzemkészség és a technikai tökéletesség terén a közelükbe kerülhetett volna. Elnyűhetetlenségük leginkább akkor mutatkozott meg, amikor utolsó évtizedeikben a szegényes karbantartás ellenére is messze megbízhatóbbak maradtak, mint más, javításokkal és anyagiakkal bőkezűbben ellátott típusok.

Az utazóközönség is megkedvelte a mozdonyokat, mert lágy, dallamos hangjuk annyira különb volt sok más mozdony üres csörömpölésénél vagy sivításánál, és tán azért is, mert elegáns alakjukkal messze kitűntek a pórias téglatestek közül.

A hetvenes évektől kezdve a MÁV egyre inkább foglalkozott a fővonalak villamosításával, és ezt a folyamatot az olaj árának rohamos emelkedése tovább gyorsította. Ennek következményeképpen a NOHAB-ok fokozatosan eltűntek az ország keleti részének újonnan villamosított fővonalairól; utoljára Szegednek mondtak búcsút 1983-ban. A Dunántúlon futottak még, a Balatonnál gyakran lehetett velük találkozni. Az utolsó menetrend szerinti NOHAB-os vonat a 2000. december 21-én közlekedő 974 volt, melyet az M61-020 vitt Székesfehérvár és Tapolca között.

A Közlekedési Múzeumnál (amelyet most bontottak le a Városligetben) egy HOHAB vezetőállás a legutóbbi időkig látható volt.

A mozdony-legendáról bővebben a NOHAB Alapítvány honlapján, itt olvashat!