Az Oscar éve, 2016 - A magyar film fényes dátuma

Publikálás dátuma
2017.01.02. 06:47
Röhrig Géza és Nemes Jeles László az Oscar-díjjal, 2016. február FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/JOHN SHEARER
Filmtörténeti évet hagyunk magunk mögött: a Saul fia elnyerte az Oscar-díjat és a Golden Globe-ot, ezzel a magyar film históriájának eddigi legfényesebb dátuma lett 2016. A múlt esztendőben 12 új magyar játékfilm jutott el a mozibemutatóig. Figyelemre méltó nemzetközi elismerések mellett pár fájdalmas bukás is színezi az éves teljesítményt. Nemzetközi sikerre vitt új filmcsinálási kísérlet és alternatív forgalmazási mód tört utat magának, s hat biztatóan az egyelőre itthon bátortalan független filmezésre.

2016 az Oscar éve a magyar filmtörténetben. Nemes Jeles László filmje, a Saul fia egészen új filmnyelven beszélt az auschwitzi halálgyárról és benne az emberről. A radikálisan új hangú film az év elején nyerte el – magyar filmként először - a Golden Globe-ot, majd lett Oscar-díjas.

Sikerszéria

A példátlan sikerszéria 2015 májusában, a cannes-i fesztiválon indult. Az akkor elnyert nagydíjat félszáznál is több fesztiváldíj, szakmai elismerés és példátlanul nagy nemzetközi visszhang kísérte. Az év első hónapjában naponta nagy amerikai városok filmkritikusainak szervezetei szavazták meg a legjobbnak járó díjat a Saul fiának. Az amerikai filmszakma céhei kitüntetően magasra értékelték az alkotógárda teljesítményét. Erdély Mátyás operatőrt az amerikai operatőrök ítélték az év legjobbjának, Röhrig Géza Santa Barbarában lett legjobb főszereplő, Nemes Jeles az Independent Spirit Award nyertese is lett, Zányi Tamást az amerikai hangmérnökök társasága emelte pajzsára az első díjjal, miután Zányi a hangért előtte Cannes-ban megkapta a Vulcan-díjat. A Saul fiát csak 2016-ban mutatták be Angliában, az elismerések listája pár napja újabb adattal gazdagodott: szokásos évi összesítésében a hangadó brit napilap, a Guardian a Saul fiát a második helyre sorolta az angliai mozikban bemutatott filmek ötvenes toplistáján.

A Saul fiának köszönhetően világszerte szóbeszéd tárgya lett hosszú hónapokra a magyar film, az alkotók itthon hivatalos elismerésben részesültek: Kossuth-díj várta Nemes Jeles Lászlót és a film főszereplőjét, Röhrig Gézát. A sikerszériát méltatlan antiszemita mocskolódás is kísérte itthon, amit nem feledtethet, bár fontosabb nála a végre felébredt közönségfigyelem. A Saul fiát több mint 250 ezren nézték meg moziban, ami magyar filmdrámával időtlen idők óta nem esett meg. Ez a tény a rendező kívánságát váltotta be. Nemes Jeles a díjzápor közepette is azt tartotta legfontosabbnak, hogy minél többen lássák a filmjét. Ahogy mondta: „A holokauszt az évek során absztrakcióvá vált, számomra inkább egy arc, egy ember arca. Ne feledjük el ezt az arcot.”

Csalódások

A Saul fia teljesítményét nem lehet felülmúlni, de a művészet nem versenypálya, s emiatt lényeges, hogy 2016 új filmjeinek bemutatóit tekintve izgalmasabbak az eredmények, bár fájdalmasak a bukások. Pár csalódás határozottan szíven ütőnek mondható, essünk is túl rajtuk. A legnagyobb csalódás Gigor Attila Kút című filmjéhez kötődik. Gigortól joggal remeklést vártunk. Meglepetésben hasonlót, mint első filmjében, ahol bebizonyította, hogy kiemelkedően izgalmas filmes. Teljesítményéből sütött az alkotói látásmód kivételessége, A nyomozó egyéni volt és besorolhatatlan. Gigor második filmje, a Kút feletti csalódásban benne volt a felturbózott elvárások igazságtalansága is, de ez sem teszi könnyebbé a tényt, hogy a film csak gyenge utánérzése egy thrillerszerű társadalmi drámának. Sem a története, sem a karakterei, vagy a színészei nem ugrották át az ingerküszöböt.

Jó vígjáték az idén sem született, csalódás volt Kern András Gondolj rám! című filmje is. Kimódolt történetéből hiányzott az élet és a humor, s bár Kernben reményeink szerint van még spiritusz, de filmje főszerepében langyos volt és megfáradt, rendezőként középszerű. Az külön szomorúság, hogy Gigort és Kernt tekintve jó nevek nem váltották be a várakozást, ahogy fájdalmas csalódást jelentett Kamondi Zoltán utolsó filmje, a posztumusz bemutatott Halj már meg! is. Csak nyomokban érzékeltette, hogy jó fekete komédia lehetett volna, ha nem esik szerte szét, s nem marad meg az ötletezés szintjén. Zűrös volt és túlbonyolított, csak a felszínen kaparászott valamit a magánéleti zűrjeibe süllyedt ezredvégi ember egyébként felfedezésre érdemes portréján.

Két teljesen negatív teljesítmény is született az idei bemutatókon. Nemes Gyula Zéró című filmje némi botrányt kavart, Orbán Viktor portréját kellett utólag kisatírozni a filmen egy célpontnak használt görögdinnyéről. Ezzel együtt a méhecskékért felszólaló „anarchista filmkiáltvány” érdektelenségbe és teljes elutasításba fúlt. Ehhez fogható bukás az idén a Cop mortem című független film bemutatóját követte. Kovalik József úgy rendezte meg a filmet, hogy megmaradt kaszkadőrnek, de itt nem számított a szakmai hírneve. Amit kiadott a kezéből, az megmaradt kaszkadőrmutatványok egymásutániságának.

Szerethetők

Az év legmerészebb alkotói kísérletét Hajdu Szabolcs vitte nemzetközi és hazai sikerre. Kamarafilmje, az Ernelláék Farkaséknál újra a tehetségéhez méltó remeklés, ugyanakkor járatlan utakat jár be a módszerrel, ahogy filmjét állami támogatás nélkül, közösségi alkotásként hozta létre és forgalmazta. Az alkotói szabadság égisze alatt a Filmalaptól függetlenül, állami pénzek nélkül valósította meg a kamarafilmjét. Saját színházi előadása alapján, társulatának tagjaival és operatőr tanítványainak közreműködésével másfél millióból hozta tető alá azt a képben és gondolatban lenyűgözően friss mozgóképet, amely Európa egyik A-kategóriás nemzetközi fesztiválján, Karlovy Varyban megkapta a fődíjat (Kristály Glóbusz), Hajdu pedig a legjobb színésznek járó elismerést. Isztambulban a legjobb film lett és díjat kapott a vágásért is, Miskolcon a közönség díjazott kedvence lett, Cottbusból a legjobb rendezés díját hozta haza.

Hajdu Szabolcs és szereplői a legjobb film és a legjobb férfi alakítás díjával Karlovy Varyban FORRÁS: KVIFF

Hajdu Szabolcs és szereplői a legjobb film és a legjobb férfi alakítás díjával Karlovy Varyban FORRÁS: KVIFF

A független alkotói módszer a teljes szakmai és közönségsikert hozta Hajdunak, aki ráadásul sajátos forgalmazási formát is kitalált a filmjéhez. Lakásvetítéseken, személyesen vitte a nézők otthonába a filmjét, még határon túli közönséghez is. A filmezés egy alternatív lehetőségét mutatta fel ez a módszer, amely valószínűleg nem jelent határtalan lehetőséget, de mindenképpen bátorítás lehet az új utakat kereső fiatal és nem fiatal filmeseknek. Igazi poén, hogy az Ernelláék hetek alatt a költségek hússzorosát hozta be.

Az év másik szerethető filmje Till Attila rendezése, a Tiszta szívvel. Számos nemzetközi fesztiválon fordult meg, s a hivatalos magyar nevezés volt az Oscar-versenyre. Az Oscar-álom, ahogy sejthető volt, nem jött be, a Tiszta szívvel nem került be az idegennyelvű film kategória szűkített kilences listájára, de egy remek kisfilmje után Till Attila ezzel a második játékfilmjével teljes jogú helyet vívott ki magának a nagyjátékfilmes kasztban. Az érthetetlen ugyan, hogy itthon a közönség nem mutatott a film értékeihez méltó érdeklődést a kerekesszékes gengsztermese iránt, de Till Attila bebizonyította, hogy mégoly véres gyilkosságokat jól mesélő jó történet is tele lehet emberséggel, humorral, szeretni való karakterekkel. A játékossággal megtekert krimi embersége, meg a jó szereplőgárda tíznél is több nemzetközi díjat hozott az alkotóknak. Volt olyan hétvége, hogy egyszerre hármat is.

Megosztók

A lassan középnemzedékbe forduló új filmes nemzedék különleges tehetségű képviselője, Fliegauf Bence továbbra sem sorolható be semmi ismert kategóriába. Szívszorítóan magányos filmmel jelentkezett az idén. A Liliom ösvény nem olyan fájdalmas társadalmi üvöltés, mint az előző, cigány témájú Csak a szél, de ezúttal is a végletekig elmagányosodott ember áll előttünk a pőre életével. A szeretet különleges természetét vizsgálja egy anya és kisfia kapcsolatában, filozofikus meditáció az összetartozásról. Szűk körnek szóló, csendes, lassan mozduló, gondolati utalásokra épülő mese. De hogy ez a filmezés is megtalálja az utat a közönséghez, fontos a világ filmművészetének egészéhez, jelzi a három fontos díja, amelyet Lecce és Minszk fesztiváljáról hozott haza.

Az idei magyar játékfilm bemutatók közül a legmagasabb első hétvégi nézettséget Sopsits Árpád pszicho-trillere, A martfűi rém érte el. A nyitóhétvégén 12.600 nézője volt, ezzel a hazai filmeket tekintve toplistás. A film megítélése sokféle, tény, a valóságon alapuló történetben Sopsits a legmerészebb magyar bűnfilmmel állt elő. Nem egyszer belecsúszik a hatásvadászat és teatralitás modorába, de a gyilkosságokat hazai filmben példa nélküli nyíltsággal, merész elborzasztással mutatja be. Fel is került az egyik héten a filmek tízes nézettségi toplistájára, ami magyar film esetében ritka, mint a fehér holló.

A véletlenek egybeesése, hogy az év végén egy másik ilyen fehér holló is akadt: az új magyar bulifilmnek becézett Sohavégetnemérős a nyolcadik helyet vívta ki magának december egyik hetében. Kimondottan a fiatalokat célozza meg a Welhello együttes zenéjére elmesélt hat kis történet. Szereplője csupa fiatal, jobbára alternatív színpadokon látható arc. Tiszeker Dániel rendezése független film, akárcsak az Ernelláék. A Sohavégetnemérősre bemennek a fiatalok, s ez jelzi, jó odafigyelni a független filmezés gesztusára, tanulságokat és tapasztalatokat hozhat.

Az év termésében sajátos helyet foglal el a Jutalomjáték, amelyben az egykori operatőr, a külföldön élő Edelényi János tért vissza egy középműfajú filmmel. Kulturált szórakoztató története valójában nem sorol a hazai termésbe, sem a sztori, sem a szereplők nem kötik az itthon élt napjainkhoz. És az is 2016-hoz tartozik, hogy megszületett az első magyar időutazásos sci-fi is, a Hurok. Madarász Isti egy bonyolult műfajt igyekezett rendezésében hazai földön meggyökereztetni. Ebben sokkal több erényt mutatott fel ahhoz képest, hogy szinte jel nélkül hunyt ki a mozikból. Kár érte, tán újra éled a filmklubok kínálatában.

Még lehet drukkolni
Az év sikersztorija 2016-ban is a fiatal magyar animáció, a MOME végzett vagy végzős diákjainak fellépése a nemzetközi színtéren. Az év a női animációs rendezők dicsőségének éve. A Symphonia No. 42 nagy nemzetközi fesztiválsikere után Bucsi Réka a Love című új filmjével a Berlinálén indult, majd Hong-Kong, London, Milanó, Uppsala voltak a fesztiválkörútja állomásai.
Két MOME-diák Cannes-ban tartotta a filmje világpremierjét. Tóth Luca a Superbia című animációját a Kritikusok hete választotta be, Andrasev Nadja A nyalintás nesze című rövidfilmje Cannes-ban a diákfesztiválon nyert harmadik díjat megosztva.
Rövidfilmnek köszönhetően van még szurkolni valónk Oscar-ügyben. Deák Kristóf Mindenki című 25 percese jutott be az Oscar-díjra nevezettek rövidített tízes listájára. Tokióban megnyerte a rövid játékfilm kategória, valamint az egész fesztivál legjobb filmnek járó fődíjait, s a félórás magyar kisjáték még versenyben van az Oscarért.

Szerző

Anyám tyúkja 2

Publikálás dátuma
2017.01.02. 06:46
Anyám tyúkja 1. Fotó: Népszava
Az első „Tyúk” a költészet napjára szóló meglepetés volt pár éve, ez a második „Tyúk” a magyar kultúra napját (január 22.) köszönti majd. Addig pedig naponta újabb videofelvételen szólalnak meg az élő költők az Örkény Színház színészeinek előadásában. 

Az Anyám tyúkja 1 sikere után színpadra kerül az Anyám tyúkja 2, de a január 21-i színpadi bemutatóig egy újabb meglepetéssel rukkol elő a versek szeretetét fontosnak tartó színház. Az Örkény összesen 24 kortárs költőt kért fel, hogy írjon egy-egy verset a társulat sorsolással kijelölt tagjainak. A versek megszülettek és egy újabb nagyszerű ötletnek köszönhetően, december 29-től rendhagyó videosorozatban, minden napra – nem egy tojást, hanem egy verset bemutatva teszik nyilvánossá az eredményt.

Naponta új felvételen szólal meg egy költemény az eddig soha, sehol nem publikált, kimondottan a színház felkérésére íródott 24 költeményből. Ily módon ma, feltehetően az első józan reggelén az új évnek, már az ötödik videó felvétel játszható le ígéret szerint nem csak a színház honlapján és közösségi oldalán, hanem a hvg online felületén is, ahol először adtak hírt a remek kezdeményezésről.

Pár éve az Örkény nagyot dobott az Anyám tyúkja 1 című színpadi versösszeállítással, igazság szerint teljes értékű drámai előadást formálva belőle. Meglepetés volt, ahogyan a színészek az ismert és szeretett verseket elmondták akkor úgy, ahogy azelőtt aligha hallhattuk őket. Másként szólaltak meg a betéve tudott klasszikusok, új, eleven arcukat mutatták meg, és ez óriási élmény volt. Mondhatni, drámai és megrendítő.

A klasszikusok után most, ahogy a színház emlegeti a szerzőit, az Élő költők társasága szólal meg a társulati tagok értelmezésében. Így az újdonság izgalma jár a rendhagyó videosorozat naponta adagolt előadásaival. Az indító vers Balla Zsófia Hazatalálás című költeménye Bíró Kriszta előadásában. Gyönyörű, fájdalmas, lélekbe markoló élmény, arról az állapotról, amikor a menekülő ember nem talál hazát, s egy reménye lehet: „a föld, a föld minket is befogad”.

A második napon Máthé Zsolt valósággal perlekedik a Csukás István Istenke, vedd térdedre édesanyámat című vers megszólítottjával. Már-már haragosan követeli, hogy érdem szerint ossza jutalmát annak, aki mindig hitt és sose kételkedett. Az évet Erdős Virág Ez című verse búcsúztatta szombaton. A költő közismerten popritmusú, a játékos formában kőkemény fájdalmakat megfogalmazó sorait Dora Béla mondta el.

És így tovább. A honlapon bármely korábbi illetve aznapra friss felvétel meghallgatható, a kíváncsiak előre olvashatják a költő-színész párosok elkövetkezendő listáját is. Ajándék, hogy nem csak a hangosverset élvezhetjük, a videóhoz ott olvashatók leírva is a költemények. Színpadra először január 21-én lép az Elő költők társaságának szerzői estje, a következő naptól viszont már minden jegy elkelt az Anyám tyúkja 2 előadására.

Szerző

Amadinda - A jól kezdődő újesztendő

Publikálás dátuma
2017.01.02. 06:45
Presser Gábor (balra) és az Amadinda Ütőegyüttes már 16 éve ad közös koncertet szilveszter éjszakáján FOTÓ: KAISER OTTÓ
Furcsának, akár sznobságnak is tűnhet sokak szemében a Zeneakadémián szilveszterezni. A világot járt, Kossuth-díjas Amadinda Ütőegyüttes pedig már tizenhatodik alkalommal rendezett tartalmasan frenetikus, vidám óévbúcsúztatót, újévköszöntőt. Ezúttal még emlékkönyv is megjelent az elmúlt tizenöt esztendő szilvesztereinek krónikájával.

Vannak már szinte vallásos hívői az Amadinda Ütőegyüttes immár hagyománnyá vált, mégis mindig sok újdonságot, meglepetést tartogató szilveszteri koncertjeinek. Én is közéjük tartozom, bár emlékszem, hogy amikor 2001 decemberében az azóta igencsak nevessé vált Jakobi László koncertszervező szólt, hogy nincs-e kedvünk a Zeneakadémián szilveszterezni, egyáltalán nem mondtunk kapásból igent. Különösnek tűnt az ötlet.

A bécsi újévi koncertek persze már világszerte ismertek voltak, de ezeket január elsején, délelőtt tartják. Ezek mintájára, előző évben volt már nálunk is este kezdődő újévi koncert, akkor is az Amadinda, meg még többen, például Kocsis Zoltán részvételével, de az ütőegyüttes vezetőjének, Rácz Zoltánnak, a siker ellenére hiányérzete maradt utána.

Aztán 2001 januárjának egyik borongós napján, a Szent Lukács Gyógyfürdő 32 fokos medencéjében elmerengett azon, hogyan is kellene ezt a következő szilveszteren csinálni. Kieszelte, hogy a koncertet nem újév estéjén, hanem még szilveszter éjszakáján lenne szerencsés kezdeni, belekomponálva, gongokkal jelezve az éjfél varázsos pillanatát, amikor zongorán játszva megszólal a himnusz, amit a közönség közösen énekel, majd következik a szokásosnál némileg hosszabb szünet, ekkor pezsgővel lehet koccintani, egymást üdvözölni, telefonálni, és a második részben tökéletes felszabadultsággal, örömmel teli zenékkel meglehetősen vidám hangulatban köszönteni az újesztendőt.

Ez már rögtön a legelső alkalommal meglehetősen jól sikerült, bár emlékszem, hogy nem volt még dugig a Zeneakadémia, azóta már szilveszterkor kétszer is megtelik, a nagy érdeklődés miatt a jelentős fizikai megterhelést igénylő koncertet, este 7 órás, majd 22 óra 45 perces kezdéssel is meg kell tartani. Az idén krisztusi korba lépő, hamarosan harminchárom éves, eredeti felállásban játszó, világot járt, négy tagú Amadindáról, melynek látványosan egzotikus hangszerei sok humoros megoldásra is használhatók, kiderült, hogy igencsak alkalmas szilveszteri koncertekre.

Rácznak, Holló Aurélnak, Bojtos Károlynak, Váczi Zoltánnak egyaránt remek a humora, amit meg is tudnak mutatni különleges instrumentumaikon, melyek végigmustrálása a pódiumon önálló program is lehetne. Közép-amerikai eredetű például a marimba, de izgalmas a vibrafon ugyanúgy, mint a magasabbra hangolt xilofon. Jellegzetes hangúak a különböző fajtájú és méretű dobok, például az állatbőrrel bevont szenegáli bougarabou, a polinéz pahu, vagy a modern pergődob. De van polinéz, kivájt fadob, japán templomi harang és temérdek csörgő-zörgő eszköz, akár olajos hordó, autófékdob, fémcső, limlom, talált tárgy, ami hangszerré válik. Ezeknek a hangverseny közbeni ide-oda rendezése is szinte külön látványossággá alakul, közben Rácz konferál, fanyar megjegyzéseket tesz, csipetnyit ismeretet terjeszt.

A szilveszteri koncertek kezdetétől fellép az Amadindával Presser Gábor, aki időnként, mint most is, elmondja, hogy úristen, ott lép fel, ahonnan egykor kirúgták, így pártolt át a beat műfajához, ami igencsak erőteljesen, akár az örökös áthangszerelő, Holló Aurél újragondolásában, szólal meg ezek között a falak között.

Bényei Tamás, a Hot Jazz Band vezetője FOTÓ: BÁNKUTI ANDRÁS

Bényei Tamás, a Hot Jazz Band vezetője FOTÓ: BÁNKUTI ANDRÁS

Az első alkalommal vendég volt még Vigh Andrea hárfaművész, és aztán a különböző esztendőkben jelesebbnél jelesebb személyiségek követték, például Karácsony János, Marton Éva, Szakcsi Lakatos Béla, Szalóki Ági, Vásáry Tamás, Fassang László, Falusi Mariann, Ruzsa Magdi. Idén pedig Bényei Tamás vezetésével a Hot Jazz Band. Amíg a Zeneakadémia hosszúra nyúlt felújítása alatt zárva volt, a Művészetek Palotájába költöztek át a szilveszteri koncertek, hogy aztán visszatérjenek eredeti helyükre, a Zeneakadémiára.

A mostani koncert két lírai hangulatú, finom reneszánsz madrigállal kezdődik, a következő számmal pedig már megelőlegezik a hamarosan pódiumra lépő Hot Jazz Band stílusát. Akikkel már régóta tervezgették a közös zenélést, de csak most került sor a kivitelezésre. A huszadik század első felének magyar tánczenéjét könnyed természetességgel, elegáns fellépéssel játszó csapat gyorsan hódít, és zenéjük harmonikusan összeolvad az Amadindáéval. Budai Dénes Niagara vízesés című száma már fergeteges ritmusban, parádésan hangzik el, de aztán jön még Fényes Szabolcs szerzemény és több minden.

Nagy logisztikát igényel, hogy közvetlenül éjfélkor legyen vége az első résznek, idén az éjfél a Zeneakadémián pár perccel odébb csúszott. Közvetlenül előtte már hagyományosan Bach D-dúr szvitjéből az éteri szépségű „Air” hangzott el, majd felállt a publikum és Rácz zongorakíséretével sokan énekelték együtt a himnuszt.

A második rész némi „hadüzenettel” kezdődik a mindenki által csodált bécsi újévi koncertnek, mert az ottani rendszeres program, a már az első szilveszteri koncerten is játszott örökzöld Tritsch-Tratsch polka következik ifj. Johann Strausstól, hogy aztán még a Pizzicato polka is kövesse a jó öreg Johann Strausstól. Ekkor már a közönség alig bír magával, de lehet még fokozni a hangulatot, mert az egyik legismertebb LGT sláger, a Gyere, gyere ki a hegyoldalba dallamaira bejön Presser Gábor és beáll az Amadinda tagjai közé átszellemülten püfölni a hangszereket. Aztán odaül a zongorához, és persze rázendít, közben dörmögően mackós hangján ironikus, kedvesen szurkapiszkálódós megjegyzéseket tesz.

Most már háromféle stílus, az övé, az Amadindáé és a Hot Jazz Bandé simul egybe, a fellépők láthatóan igencsak inspirálják egymást. A Trombitás Frédit már valamennyien együtt éneklik, játsszák, aztán meglepő módon Rácz nem hangszereket üt-ver, hanem egy termetes trombitát kap a kezébe, és azt fújja nagy elánnal, megszállottan, bámulatos jókedvvel. Ekkor már tetőfokán van a hangulat, a közönség olyan tapsviharban és hangorkánban tör ki, amit bármilyen rockkoncerten megirigyelhetnének.

Az Amadindával mindig garantáltan jól kezdődik az újév. A többit sajnos nem lehet garantálni.

Szerző

Kapcsolódó

Amadinda-szilveszter