Märcz Tamás: a cél megőrizni a lendületet

A magyar vízilabda-válogatott élére decemberben kinevezett korábbi olimpiai bajnok pólós, Märcz Tamás azt követően, hogy az óév utolsó napján megnevezte stábjának tagjait és kihirdette első keretét, a legutóbbi hétvégén, Szolnokon megtartotta első edzéseit a pólóválogatott élén. A szövetségi kapitánnyal az első találkozás tapasztalatairól, illetve a jövőképről beszélgettünk.

- Mennyiben változott meg az élete azt követően, hogy a nemzeti együttes szövetségi kapitánya lett?

- Annyiban mindenképpen, hogy míg korábban klubedzőként a BVSC szakmai irányítása és a klubbal kapcsolatos teendők mindennapos elfoglaltságot jelentettek, most a válogatott körüli szakmai munka egészen más típusú feladatkört jelent. Manapság 100 százalékban a játékosmegfigyelésre vagy akár a következő versenyekre való felkészülésre, állandóan változó feladatokra koncentrálok – ebben egyelőre nincs meg az a rendszeresség, mint egy klubedző munkájában. Júniustól aztán egy másik időszak kezdődik. Egy erőltetett két hónapos periódus, amikor napi 6-8 órányi kemény munka következik az uszodában.

- Alig egy hónap múlva négy nemzet tornáján, a hazai rendezésű Volvo-kupán vesz részt a válogatott, ezt megelőzően most először, s utoljára találkozott a csapat a hétvégén, Szolnokon. Mi fért bele ennek a néhány napnak a programjába?

- Az első találkozás alkalmával volt lehetőség hosszan beszélgetni a kerettagokkal. Mindenekelőtt feltérképeztem nekik, hogy mire számíthatnak a következő napokban, valamint vázoltam számukra az elképzeléseimet a bajnoki idényből visszamaradó időszakra. Másnap aztán már a szakmai munkáé volt a főszerep, amelyek között szerepelt egymás közti játék, valamint különböző részfeladatok, taktikai elemek megvalósítása. Fontosnak tartom kiemelni, hogy minden tréninget amolyan rávezetőedzéssel kezdtünk, így elkerülendő az esetleges sérüléseket, hiszen többek számára az ünnepek után ez a hétvége volt az első, amikor újra medencébe szálltak. Szerencsére sérülés nélkül, jó hangulatban teltek a napok, s a kerettagok mindegyike helytállt, valamennyi játékos megfelelt az előzetesen támasztott elvárásoknak. Mintegy igazolva azt, hogy nem érdemtelenül kapott válogatott meghívót.

- Milyen tanulságai lehetnek az első együtt töltött napoknak?

- Hasznos három napon, illetve öt edzésen vagyunk túl. Már az első tapasztalatok alapján is bőven lehet bizonyos konzekvenciákat levonni, fontos tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a magyar vízilabda-válogatott kerete vagy akár a játéka végleges – a jövő csapatát folyamatos játékosmegfigyelések, illetve a további közös munka alakítja majd.

- Noha 20 vízilabdázó alkotta a Märcz-éra első keretét, több jelentős hiányzója volt a válogatottnak. Köztük olyan játékosok, akik a kudarcként értékelt riói olimpia után még nem döntötték el, hogy folytatják-e – velük jelenleg is konzultál?

- Folyamatosak az egyeztetések a „nagy hiányzókkal”, dönteni azonban nem tudok helyettük. Nem fogom presszionálni ezeket a játékosokat; hiszem, hogy annak, aki a hazai rendezésű világbajnokságon Magyarországot szeretné képviselni a kevésbé sikeres ötkarikás játékok után, kellő motivációval kell, hogy rendelkezzen. Kihívásként kell, hogy tekintsen a magyar vízilabda előtt álló feladatokra. Azt szeretném, hogy aki csatlakozik hozzánk, az kellően erős és motivált legyen, érezze át, hogy milyen feladatot vállal.

- Önnek személy szerint mennyire volt új, különleges a szituáció? Mégiscsak először dirigálta a nemzeti együttest a medence partjáról.

- Mindenképpen különleges élmény volt először edzést vezényelni a válogatott keretének. Vízilabdában is a szakma csúcsa a szövetségi kapitányi poszt, megtiszteltetésként élem meg, hogy jelenleg én láthatom el ezt a feladatot. Természetesen részletesen felkészültem a szolnoki napok programjával, s úgy hiszem, az előre eltervezett feladatokat teljes mértékben elvégezte a csapat. Emellett több vízilabdázó személyében új embert ismerhettem meg, így valóban egyed hangulatú, ám abszolút hasznos hétvégét zártunk.

- Az alföldi városban tartott tréningeken volt arra lehetősége, hogy kicsit a maga elképzeléseit is átadja a kerettagoknak?

- Lépésről lépésre haladva kezdtük a közös munkát, s úgy vélem, napról napra javult a stáb és a játékosok közötti összhang. Fontos kiemelni, hogy amit most gyakoroltunk, az nem a magyar vízilabda-válogatott végleges játéka – szerettünk volna egy jó alapot adni a csapattagoknak, a távlati elképzelések megvalósításához viszont időre lesz szükségünk. Minderre a teljes, végleges kerettel a budapesti világbajnokságot megelőző időszakban lesz lehetőségünk, amikor lesz 6 hetünk arra, hogy felkészüljünk az idei év nagy feladatára.

- Miben változhat a vízilabda-válogatott játéka a közeljövőben, mennyire lehet ez a közvélemény számára is látványos átalakulás?

- Természetesen részemről körvonalazódik egy elképzelt kép, ami a jelenlegi játékrendszerhez képest valamelyest eltérő. Ha a közvélemény számára ez nem is hoz látványos változásokat, szakberkekben mindenképpen észlelni fogják, mire gondoltunk. A közvéleményt egyébként azt gondolom, elsősorban az érdekli, hogy a sportág újra sikeres legyen, s ez így is van jól.

- Milyen útravalóval köszönt el Szolnokon a játékosoktól?

- Egyetlen lényeges dolgot kértem tőlük: mindnyájan legyenek meghatározó játékosok a klubcsapataikban, hiszen a jó válogatott szereplés alapja az, hogy kimagasló teljesítményt nyújtsanak a nyárig következő hetekben, hónapokban. Emellett természetesen megköszöntem a munkájukat, hiszen a csapattagokat helyenként pluszfeladat elé állító körülmények ellenére is remek munkát végeztek. Tudniuk kell, hogy rajtuk tartjuk a szemünket, a lelátón ülve vagy a technika adta lehetőségek segítségével képben leszünk valamennyi játékos teljesítményével kapcsolatban. Azt kértem a csapattagoktól, hogy az ott látott lendületből ne vegyenek vissza, sőt – amennyiben elvégzik a megbeszélt feladatokat, akkor hamarosan újra találkozunk.

- Innen nézve, január elején mennyire tűnik távolinak az a bűvös, sokat emlegetett budapesti világbajnokság?

- Inkább csak hónapok tekintetében távoli feladat ez, hiszen a szálláshely kiválasztásától a felkészülés megszervezésén túl a különböző feladatok beütemezése mind-mind aktuális teendőket kínálnak a világverseny kapcsán. Rengeteg munka és feladat vár még a tornáig a magyar vízilabdára, s ránk is, hiszem azonban, hogy sikeresek lehetünk.

Szívós Márton az év vízilabdázója

Csapattársai a világbajnok magyar vízilabdázót, Szívós Mártont választották a 2016-os év legjobb hazai pólósának a vlv.hu hagyományos újévi szavazásán. A szakportál január elején hagyományosan, immáron nyolcadik éve megkérdez minden olyan vízilabdázót, aki akár egyetlen percet is a medencében töltött valamely válogatott mérkőzésen, ennek alapján hirdetik ki – amint azt tegnap is megtették – az év honi és nemzetközi vízilabdázóját, mérkőzését, vagy éppen csalódását.

A Szolnok balkezes játékosa a szavazatok kétharmadát, tehát jelentős többségét maga mögött tudhatta. „A társak véleménye értékesebb, mint bármilyen más díj, ez jelenti a legtöbbet, úgyhogy nagyon örülök, boldog vagyok, mert ez nagyon nagy szó” – idézte a honlap Szívóst. A válogatottak voksai alapján egyébként a Magyarországon játszó idegenlégiósok közül a szintén a szolnokiakat erősítő 25 éves ausztrál válogatott Aaron Younger érdemelte ki a legértékesebb pólós címet, míg az év csalódásának a riói olimpiai szereplés bizonyult.

A szavazás eredménye alapján az év mérkőzése az olimpiai csoportkörben megrendezett, 10-10-es döntetlennel végződő Szerbia-Magyarország találkozó volt.