A németek évről évre megszavaztatják az embereket, milyen szavakat tartanak visszataszítónak, kirekesztőnek, vagy egyenesen megbélyegzőnek. Nemcsak a németeknél, a politikai szószedetben lassan nálunk is mindenre találni olyan kifejezést, amelyet ha ráaggatnak valakire, az nem teszi ki az ablakába. Kirekesztő, megbélyegző szógyártásban a Fidesz-KDNP nyelvművelői európai szinten is elmondhatják: Magyarország jobban teljesít! Aligha kelhetne bárki versenyre a kormánypártok profi „nyelvművelőivel”.
Amíg a politikailag korrekt nyelvhasználat nem számított ördögtől valónak, addig nálunk ugyanúgy nem illett a „cigány” szót használni, mint Amerikában négernek nevezni az afro-amerikaiakat. Mára mindez a múlté, mondhatjuk „retró”.
A speciálisan felpörgetett magyar politikai gyűlöletretorika megtalálta a maga célpontjait: a menekültek mind „migránsok”, „arab jöttmentek”, „terroristák”, de ha éppen nincsenek kéznél ilyenek, lehet „civilezni”, akik Soros-bérencek, idegen hatalmak szolgálói, külföldi ügynökök.
A jobboldaliak szerint a baloldaliak csupa offshore-lovag, nemzetáruló, nemzetidegen, akik rárontanak akár a saját népükre is. Aztán lettek magunkfajták és magukfajták. Mire az ellenzék sem finomkodik a szóhasználatában, a másik fél csupa zsúrpubi, maffiózó, korrupt, urizáló paraszt fiú…
Azt hiszem, értem nálunk miért nem akad senki, aki német módra megpróbálná megszavaztatni az embereket a kirekesztő szavakról. Biztosan ezen is jól összevesznénk, és találnánk rá valami megbélyegzőt, valami vérig sértőt.
