Abban bízott, hogy előzetes bejelentés nélkül nem vihetik el a gyereket onnan. Sajnos nem így történt: január 17-én miután Erzsébet bevitte a kislányt a bölcsődébe, és elment albérletet keresni, felhívták a XVIII. kerületi gyámhivatalból, hogy ideiglenes elhelyezéssel nevelőszülőhöz került a gyermek.
A gyámhivatali ügyintéző az Utcajogász Egyesület jogászának azt mondta, a gyermeket azért emelték ki, mert a munkásszállón poloskák vannak, így lakhatását nem tartják megfelelőnek. Helytelenítették azt is, hogy a téli hidegben elvitte a kislányt meglátogatni a testvérét.
Ezek közül azonban egyik indok sem igazolja az embertelen eljárást, de még csak az ideiglenes elhelyezést sem. A Gyermekvédelmi törvény 7. paragrafusa szerint ugyanis „a gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani”. A döntés már csak azért is érthetetlen, mert egy hónappal ezelőtt a XIII. kerületi gyámhivatal – ahova lakcíme szerint a család tartozik – alkalmasnak találta a munkásszálló körülményeit a gyermek nevelésére. A higiénikus épület biztosítása nem a szülő felelőssége, hanem az intézmény fenntartójáé, illetve közvetve az államé, ezért erre a problémára nem a gyerekek kiemelése a megfelelő válasz, hanem az, ha tömegszállások helyett megfelelő lakhatást biztosítanak a családoknak.
Eközben Erzsébetnek azért is küzdenie kell, hogy a korábban – szintén lakhatási gondok miatt – kiemelt hároméves lányát, Ráhelt, újra nála helyezzék el. Ezt a gyermekvédelmi intézmények folyamatosan akadályozták: hiába lakott munkásszállón, egy határozatban „hajléktalanként” hivatkoztak rá, egy hivatalos tárgyalásokon pedig pszichiátriai betegként utaltak rá, pedig több, a gyámhatósági eljárások miatt kért orvosi szakvélemény szerint sincs pszichés problémája.