Az oktatásügy és a politika

Nem érdemes azt ragozni, hogyan vitték csődbe az oktatásügyet Hoffman Rózsa és társai. Tudjuk, látjuk, tapasztaljuk. Azt is halljuk, hogyan akarják a pedagógusokra és a diákokra (!) hárítani a felelősséget cinikus politikusok. Miért is beszélnének saját felelősségükről? Hiszen nekik van mit aprítaniuk a tejbe, megtehetik, hogy tudásszomjas gyermekeiket külföldön taníttatják, követve a miniszterelnök példáját. Az ő gyermekeiknek nem lesznek megértési nehézségeik, simán léphetnek a mai elit helyébe. Csak az a kérdés, hogyan és kiket kormányoznak? A jelek szerint funkcionális analfabétákat, akiket könnyű (lesz) az orruknál fogva vezetni, és elhitetni velük, hogy mindenért a gonosz, felkészületlen, különben remekül fizetett pedagógusok a hibásak. „Mit akarnak ezek?” – kérdezték nem kevesen a tanárnők és tanárok tüntetését látva. Jó volna, ha felfognák, hogy a tüntetők nem saját érdekük képviseletében, hanem a gyerekek, azaz hazánk értelmes jövőjéért vonultak ki. Megfontolhatnák, hány szolgalélek és a romlásért felelős személy ül a nagy garral emlegetett kerekasztalnál, ahol vezetője szerint minden problémát megvitatnak és orvosolni fognak.

Fel kellene állnia az asztal mellől mindenkinek, aki felelősséget érez a gyerekekért és a jövőért. Nem tanácskozni, hanem sürgősen cselekedni kellene! Nem megoldás, ha álszent módon azt hangoztatják, majd az egyház kezébe került iskolák jelentik a megoldást. Nyílt titok, hogy az egyházak nincsenek erre felkészülve. Van olyan hajdan híres tanító rend, amelynek iskoláiban nagyítóval sem lehet szerzetest találni, és egyre kevesebben választják a papi hivatást, így egy-két rendet kivéve nyoma sincs utánpótlásnak sem. Akárhány milliárddal tömik be az oktatás hajóján a léket, a hajó csak süllyed tovább.

Konganak a vészharangok, de a képviselő urak és hölgyek nem hallják. A televízióban láthattuk, hogy az oktatásügyről rendezett vitanapon mindössze néhány képviselő lézengett a teremben, s akik védelmezték a védhetetlent, bizonyságát adták, fogalmuk sincs arról, mekkora a baj. Akik távollétükkel tüntettek, nem képviselők, hiszen ilyen kérdésben közömbösnek lenni a választóik ellen elkövetett bűn, melynek súlya alól nincs feloldozás, terhét nyögve visszük mindnyájan.