Engem személy szerint nem nyugtat meg az Európai Csalás Elleni Hivatal Magyar Narancsnak küldött válasza, mely alapján valószínűsíthető, hogy a négyes metró beruházásával kapcsolatos korrupciógyanús ügyek egy része már az Orbán-érához köthető. A magyar átlagpolgár az OLAF bejelentése nélkül is evidenciaként kezelné azt a vélekedést, miszerint hazánk politikai osztályát párthovatartozástól függetlenül léha, kártékony „úri svihákok” alkotják; vagyis a honatyák és honanyák megítélése a közgondolkodásban mintegy a mikszáthi világot idézi.
Ez a felismerés magyarázza a lakosság többségének apátiáját, elitellenességét, illetve az alacsony részvételi arányokat a törvényhozási választásokon, mely passzivitás egyébként rendre a jelenlegi kormánypártoknak kedvez. Mielőtt azonban kárhoztatnánk a választópolgárok zömét e hozzáállás miatt, kérdezzük meg önmagunktól: nem érezhettek-e 2010 előtt egyfajta titkos összeborulást az MSZP és a Fidesz között? Azoknak az ellenzéki politikusoknak egy része, akik most joggal protestálnak az Orbán-kabinet holdudvarához tartozó oligarchák gyanús gazdagodása ellen, nem vívták-e ki a megszorításokkal a lakosság ellenszenvét? Bal- és jobboldal nem teljes egyetértésben lehetetlenítették el a bemondásra felvehető képviselői költségtérítések arcátlan gyakorlatának megszüntetését előirányozó polgári kezdeményezést? Folytathatnám a sort.
Az újbóli hatalomra kerülés vágyától hajtott Orbán Viktor persze nem abban az értelemben rúgta fel a fent említett nagykoalíciót, hogy saját pártjában purifikátorként lépjen fel. Zseniális felismerése az volt, hogy a lehengerlő médiafölény birtokában a magyarországi establishment egésze által elkövetett, s a társadalmat joggal felháborító bűnök felelőseként kizárólag politikai ellenfeleit tünteti fel. Bár regnálásának hét éve alatt az Orbán-kabinet iszonyatos mértékű morális deficitet halmozott fel, ez a stratégia lényegében még ma is működik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Lázár János a 4-es metró beruházásával kapcsolatos OLAF-jelentést nemzetközi baloldali bűncselekményként emlegette minapi sajtótájékoztatóján.
Botka László mindenesetre többfrontos háborúra fog kényszerülni, ha be akarja tartani azon ígéretét, hogy nem a 2010 előtti világot hozza vissza győzelme esetén. Gyanítom, a reménybeli miniszterelnök-jelölt ezen nemcsak a szociális érzéketlenséggel kevert neoliberális gazdaságpolitika elvetését értette, hanem mindenekelőtt nulla toleranciát kell hirdetnie például a korrupciós ügyekben saját pártján belül is. Reagálnia kell az orbáni kommunikációs stratégiára is. Nem nézheti tétlenül többek között a baloldali médiumok kivéreztetését, hiszen a demokratikus ellenzék üzenete ezen csatornák nélkül nem juthat el a választópolgárokhoz, akik hovatovább kizárólag a kormánypropagandát fogyasztják.
A választási kampány máris elkezdődött azzal, hogy a 4-es metró beruházása körüli, kormányzati ciklusokon átnyúló szabálytalanságokat Orbán teamje megpróbálja kizárólag a baloldal nyakába varrni.