Mocsai Lajos: Le kell vonni a tanulságokat

Rangot jelent a franciaországi férfi kézilabda-világbajnokságon megszerzett hetedik hely, ugyanakkor Mocsai Lajos szerint a tanulságokat is le kell vonni a magyar válogatott szereplése után. A szakember úgy véli, nem mindig a legjobb összeállításban szerepelt a csapat, és a váratlan taktikai húzásokra sem sikerült reagálni.

Először és eddig utoljára 1986-ban szerzett érmet világbajnokságon a magyar férfi válogatott (a második helyen végzett), a szövetségi kapitánya annak az együttesnek Mocsai Lajos volt.

„Azóta rengeteget változtak az erőviszonyok a sportágban – mondta lapunknak a szakember. – A női kézilabdában azt szoktuk mondani, hogy nagy szó bekerülni a legjobb hat közé, a férfiaknál kiegyensúlyozottabb a mezőny, több az egyforma képességű együttes, a hetedik hely megszerzése nagyon szép eredmény. A mostani válogatott a 2012-es londoni olimpián negyedik helyen végzett csapatra épül (amelynek Mocsai volt a szakvezetője – a szerk.), amely kiegészült tehetséges fiatalokkal, tehát szemmel látható az előrelépés, nagyon jól összeértek a tehetséges fiatalok és a rutinos, sok nagy csatát megélt játékosok.”

A magyar válogatott a csoportból két győzelemmel és három vereséggel jutott tovább, a világbajnokságot pedig három sikerrel és négy elveszített mérkőzéssel zárta.

„Hallottuk, hogy jól sikerült a felkészülés, de túl rövid volt, van lehetőség a több közös munkára, és ez mindenképpen indokolt is, a női válogatottnál is létezik szezon közben összetartás, ugyanez megoldható a férfiaknál is – vélekedett Mocsai. – Szerkezetileg fejleszteni kell a válogatottat, a sorozatmeccseken nagyon fontos a terhek megfelelő elosztása, a svéd, norvég, francia szélsők meccsenként átlagosan 8-10 gólt szereznek, nálunk négy beállós volt a keretben, igazi balszélsőt nem vittünk a vb-re. Hátrányt jelentett az is, hogy a Veszprém és a Szeged keretében minden posztra két vagy három egyforma képességű klasszis áll rendelkezésre, ezért a válogatott játékosai is ahhoz szoktak hozzá, hogy mérkőzés közben több pihenőidejük van. A nemzeti együttesben csak a gyengébb ellenfelekkel szemben van lehetőség a rotációra, érdemes megnézni a francia-svéd negyeddöntőt, a hazaiak a 27. percben cseréltek először, és náluk nem voltak sorcserék. Általános rólunk az a nemzetközi vélekedés, hogy képesek vagyunk egy-egy bravúros teljesítményre, de a sorozatterhelést nem bírjuk, és ezt igazolta a világbajnokság is.”

A nyolcaddöntőben a magyar együttes a vb egyik legnagyobb meglepetését okozta az olimpiai bajnok dánok legyőzésével.

„Ez bravúros teljesítmény volt, igaz, kellett hozzá az ellenfél elhibázott felkészülése is, a dánok olyan védekezést választottak, ami tökéletesen megfelelt nekünk, és ez nagyon rosszul hangzik ugyan, de ettől még igaz, a mérkőzés előtti napon történt veronai tragikus buszbaleset is rengeteg plusz energiát adott a csapatnak, egy ilyen, egész országot megrázó tragédiának ugyanis van olyan pszichés hatása, amely megduplázza az energiát, tovább növeli a motivációt, a bizonyítási vágyat – hangsúlyozta Mocsai. – A dánok ellen eredményes volt a hosszú átadások megakadályozása, támadásban pedig jól használtuk ki a hibáikat. A norvégok ellen ez már nem működött, a három belső játékosuk olyan gyorsan járatta a labdát, hogy nem tudtuk lekövetni őket. Ezen kívül tudatosan beszorították a védőinket középre, a széleket alig használták, ezzel a szélső védőinket kivették a mérkőzésből. A megszokottól eltérő játékra nem tudtunk reagálni, egyébként ezért veszítettünk a fehéroroszok ellen is a csoportban. A megtanult játékrendszereket jól alkalmazzuk, de nincsenek válaszaink az ellenfél váratlan taktikai húzásaira.”

Nagy László az első csoportmérkőzésen, a németek ellen sérült meg, és a torna végéig sem épült fel teljesen.

„Laci természetesen alapembere a csapatnak, nem tudom, milyen fizikai állapotban volt, az látszott, hogy nem tökéletes a lába, az ő sérülése természetesen érzékeny veszteség, de a válogatott teljesítményét nem lehet egyetlen játékostól függővé tenni – jelentette ki a szakember. – Meccsen belül törekedni kell a legerősebb csapat megtalálására, nekünk ez többször nem sikerült. Fejleszteni kell a csapat speciális állóképességét, gondolkodásban is gyorsabbak nálunk a legjobbak, a játék is rendkívüli mértékben felgyorsult, ezt a tempót csak kevesen bírják tartani. Az akadémiákon a megnövekedett elvárásokra igyekszünk felkészíteni a legügyesebb játékosokat, rövid időn belül tehetségek jönnek ki ezekből a műhelyekből.”

A vb-n a dánok mellett szintén a nyolcaddöntőben búcsúztak az Európa-bajnok németek, az olimpiai negyedik – a későbbi győztes dánokkal szembeni elődöntőt hosszabbításban elbukó -lengyelek pedig még a csoportkörből sem jutottak tovább.

„Ez a világbajnokság nem kvalifikál másik tornára vagy versenyre, ezért kisebb a tétje, emiatt több válogatott is jelentősen átalakította a keretét, a lengyelek, németek is fiatalítottak a csapatukon, éles helyzetben teszteltek tehetséges, ám kevesebb tapasztalattal rendelkező játékosokat, nem szabad ebből messzemenő következtetéseket levonni – magyarázta Mocsai. – A lengyeleknél Talant Dujsebajev szövetségi kapitány megmondta, hogy a vb-t kísérletezésre szánja, a csapat eredményessége másodlagos.”

Egyetlen magyar vb-érem

Magyarország egyetlen érmet szerzett eddig a férfi világbajnokságok 1938 óta íródó történetében: 1986-ban a svájci vb-n végzett második helyen a magyar válogatott, a szövetségi kapitányt Mocsai Lajosnak hívták. Az együttes a fináléban Jugoszláviától szenvedett 24-22-es vereséget. A magyarok a csoportkörben Dániát 25-21-re, Svédországot 23-22-re, Algériát 23-19-re győzték le. A középdöntőben Izland ellen 21-20-ra, Romániával szemben 19-17-re nyert a csapat, Dél-Koreát pedig 34-28-ra múlta felül. Ezután következett a finálé a jugoszlávokkal.

A magyar csapat névsora: Bíró Imre, Bordás József, Debre Viktor, Fodor János, Gyurka János, dr. Hoffmann László, Horváth Gábor, Iváncsik Mihály, Kenyeres József, Kontra Zsolt, Kovács Mihály, Kovács Péter, Marosi László, Szabó László, Oross Tibor.