Nézzünk bizakodva a jövőbe!

Publikálás dátuma
2017.01.28 08:35
Játékosan tudnak akár szörnyűségekről is beszélni (Müller Péter Sziámi, Kováts Kriszta, Szilvásy Márton, Keresztes Anna) FOTÓ: B
Fotó: /

Az értelmi sérült színészeket foglalkoztató Baltazár Színház előadásaiban mindig lefegyverzően sok az értelem. Egyáltalán nincs leszállítva se a mérce, se a szellemi színvonal. Sőt! Ebben az Elek Dóra által megszállottan és óriási hozzáértéssel összegründolt teátrumban olyan remek produkciók születnek, melyeknek komoly intellektuális erejük is van. Így van ez a Nézzünk bizakodva a jövőbe! című előadás esetében is, amit Örkény István egyperceseiből állított össze, és rendezett, Kováts Kriszta. Vagyis olyan groteszk szövegekből, melyekben dupla, tripla, de gyakran sokszoros csavarok vannak, a tömörség nem ritkán filozofikus mélységgel párosul, és olyan humorral, amelynek megértéséhez gyakran alaposan meg kell tornáztatni az agyat.

A társulat tagjai hivatásos színészi státuszban vannak, fizetést kapnak a munkájukért, amihez hozzátartozik a rendszeres képzés, például beszédtechnika, tánc, ének, az állandó tréningek, koncentrációnövelő gyakorlatok, amik biztosítják a megfelelő kondíciót. Miközben az oktatás sajnos abba az irányba megy vissza, hogy megint mindenkire ugyanazt a tananyagot akarják ráhúzni, ami így esetleg senkihez nem passzol igazán, itt igencsak érződik a személyre szabottság. Nem erőltetnek mindenkinél mindent. Nincs ráerőszakolva senkire semmi, megkeresik kinek, mihez van adottsága és azt fejlesztik. Ehhez pedig kedvet csinálnak. Természetesen nem drillel, hanem játékossággal, amiből itt mintha több is lenne, mint másutt. Több maradt meg a gyerkőckori játékkedvből, ami akár még némi infantilizmussal, kajlasággal is párosul, vagy éppen erős mozgáskényszerrel, másnál netán tohonyasággal. De a lajhár típust eszük ágában sincs örökmozgóvá átképezni, ő majd ennek megfelelő szerepet kap. Persze, ha mondjuk, gyors körtáncot kell lejteni, akkor neki ebben ugyanúgy részt kell vennie, mint a többieknek, de hát ez nem is probléma, abszolút működik a csapatszellem, hiszen ez egy kiváló együttes.

A Baltazár Színház remek példa arra, hogy nem azt kell nézni, kinek milyen adottsága nincs, hanem azt kell kihasználni maximálisan, ami van. A másiknak netán pont az lesz az erőssége, ami az egyiknek a gyengéje, és, ha sikerül a különböző képességű egyéniségek tevékenységét úgy összehangolni, hogy pont kiegészítsék egymást, akkor létrejöhet egy ütőképes csapat, mellyel akár szakmai szempontból magasan jegyzett külföldi fesztiválokon is jelentős sikereket lehet elérni, mint a Baltazár esetében.

A jó alkotómunkához rendelkezésre áll Aquincumban a Baltazár Ház, ami fölöttébb lakályos és megfelelően be is lakott épületnek tűnik, viszonylag tágas, világos terekkel, süppedően kényelmes ülő alkalmatosságokkal, a művészek fotóival díszített falakkal, a baráti árakkal dolgozó büfében házilag készített szendvicsekkel, és legfőképpen színházteremmel.

Az előadás Örkény Mi a groteszk? című írásával kezdődik, ami arról regél, hogy álljunk terpeszállásban, nézzünk ki a két lábunk között, és amit így fejjel lefelé látunk, vagyis visszájáról, az a groteszk. Így akár még egy temetés is komikussá válhat.

Először közösen éneklik a színészek ismételgetve, hogy mi a groteszk? , mi a groteszk?, majd Müller Péter Sziámi, aki igen régóta dolgozik az együttessel, kezdi mondani a szöveget, aztán Kováts Kriszta folytatja, és Keresztes Anna, Szilvásy Márton következik, stafétában követik egymást. Mindegyikük más személyiség, más hanghordozás, de mégsem esik darabjaira a szöveg, hanem éppen hogy plusz jelentést kap attól, hogy van, aki például mosolyogva, míg más kissé mogorván mondja. A ritmusban is van különbség, de mégis kikerekedik a szókígyó, és megtudjuk mi az a görbe tükör, amiben a groteszk láttatja az amúgy is mind groteszkebbé váló világot. Összeszokott játszótársakként figyelnek a színészek, koncentrálnak arra, hogy ne szakadjon meg a gondolatmenet, már ekkor érződik az összhang, ami aztán nyilvánvalóvá válik. Nagyon tudnak együttműködni. Ez hosszú együttlét, komoly tréningek eredménye, ahogy az is, hogy fesztelenek tudnak lenni a színpadon, miközben ehhez nyilván az átlagosnál több gátlást kellett leküzdeniük, és értelmezniük kellett a szöveget.

Minden szempontból egészséges színészeknél is érzem gyakran, hogy a rendező szinte idomította őket, beállított gesztusokat, hangsúlyokat, ezek okait nem magyarázta el, a szereplők szinte csak lejárnak egy bemagolt „koreográfiát.” Ennél a produkciónál viszont azt érzem, hogy a részvevők alaposan meghányták-vetették a dolgokat. Kérdeztek, vitatkoztak, a szó szoros értelmében vették a próbát, tényleg kipróbáltak sok mindent, és közben élvezték, hogy ezt teszik. És nem csak magukat akarják mutogatni, hanem közlendőjük van számunkra. Miközben ugyanúgy exhibicionisták, mint szinte mindenki, aki színpadra lép. A szerencsés szerkesztés miatt az Örkény egypercesek egymásutánisága plusz asszociációkra, áthallásokra ad lehetőséget, egy olyan a groteszk műfajának nagyon kedvező közegről, melyben a világ lényegében fejre állt, már azt se nagyon tudjuk megkülönböztetni, mi normális és mi abnormális.

A sok egypercesből, képtelenségek sorjáztatásából kibontakozik az összkép, mint amikor gyerekek legóból megépítenek valamit. Ruttka Andrea geometriai ábrákra emlékeztető díszletelemei is ezt fejezik ki, a szereplők saját maguk rakják ezeket különböző alakzatokba, aszerint, hogy milyen helyszínt akarnak velük érzékeltetni. Sorjáznak az egypercesek, köztük a produkció címét adó Nézzünk bizakodva a jövőbe!, ami arról az örök álomról regél ebben az agyon frusztrált országban, hogy egyszer majd fenemód irigyelni fognak minket, és a magyar szó a lehető legkellemesebb dolgokat fogja jelenteni. Látjuk az átszellemült tekinteteket a színpadon, ahogy a színészek igyekeznek beleélni magukat ebbe az idilli állapotba, miközben mégiscsak úgy ejtik ki a szavakat, hogy világossá váljon, ők is pontosan tisztában vannak vele, hogy ez micsoda képtelenség. És ez a diszkrepancia végig vonul az előadásmódon, folyamatos feszültséget teremt. Miközben elég szörnyű dologról van szó, jól érzi magát a közönség, és a két kiváló zenész, Schneider Zoltán, Perger Guszty, meg a játszók, az említetteken kívül, Erdős Balázs, Fehér Dániel, Horváth Szilvia, Kocsi Zsófia, Kovács Anna, Kovács Veronika, Kudari Réka, Medetz Attila, Pátkai Andrea, Rafael Erzsébet,Vörös Ferenc. Értelmes tevékenységet találtak maguknak, és ezzel megtalálták a helyüket is a zordon világban. A legtöbben akár irigyelhetjük is őket.

Szerző
2017.01.28 08:35

200 milliárd eurót(!) moshattak át az oroszok Dánia legnagyobb bankján keresztül

Publikálás dátuma
2018.12.13 13:47
Illusztráció
Fotó: Shutterstock/
Nyolc évig tartott a pénzügyi bűncselekmény, ami miatt Danske Banko most vezetőváltásra kényszerül, és részvényeik értéke is zuhanni kezdett.
Új elnököt választottak múlt pénteken a Danske Bank igazgatótanácsának élére. A hasonló kinevezéseknek nincs feltétlenül nagy jelentőségük a pénzügyi világban, a legnagyobb dán bank vezetőváltását viszont világszerte érdeklődéssel figyelték újságírók, politikusok és ügyészek is. 
A fokozott érdeklődés oka: idén derült ki, hogy a Danske Bank főszereplője minden idők egyik legnagyobb pénzmosási ügyének. A dán bank észt fiókján keresztül 2007 és 2015 között 200 milliárd eurót (!) moshattak tisztára elsősorban orosz számlatulajdonosok. Az ügyben a dán, az észt, a brit és az amerikai hatóságok is nyomoznak, az Egyesült Államok által kilátásba helyezett büntetések hatására pedig a Danske részvényeinek értéke a felére zuhant március óta, 15 milliárd dollárral csökkentve a bank értékét – írja a 444.hu.
A lap szerint a botrány komoly pofont jelentett a dán pénzügyi rendszernek, amelyet kifejezetten stabilnak, átláthatónak és megbízhatónak volt szokás tartani, a Danske botránya után viszont erős a gyanú, hogy ilyen léptékű pénzmosásra nem kerülhetett volna sor a dán pénzügyi felügyelet bénázása és/vagy asszisztálása nélkül.  A múlt pénteki taggyűlést a Danske legnagyobb, 21 százaléknyi részesedéssel rendelkező nagy részvényese, a Maersk hajózási óriásvállalat kezdeményezte közgyűlésen Karsten Dybvad lett az új elnök. Nem titkoltan tűzoltási céllal igazoltak új embert az igazgatótanács élére: Dybvad korábban a legnagyobb dán ipari lobbicsoportot vezette, előtte meg hosszú éveken át dolgozott kormányközelben, és mindenkit ismer a politikai elitből. Nem kis feladatra vállalkozott: amellett, hogy kapcsolatot kell tartania majd a hatóságokkal, új vezérigazgatót is kell keresnie a bank élére, közben pedig valahogy meg kell próbálnia helyreállítani a bank hírnevét.  
Az ügy miatti felháborodást és aggályokat nyilván az is növeli, hogy erős a gyanú: az észt bankon átmosott pénz egy része mögött Putyin családja és környezete lehetett. Ezt bizonyítani persze egyelőre nem lehet, és kérdés az is, hogy valaha fény derülhet-e pénzek eredetére és sorsára. De a Reuters témával foglalkozó elemzése szerint a pénzmosó mechanizmus leleplezése még akkor is kellemetlen lehet Putyin számára, ha saját érdekeltségét nem is sikerül majd bizonyítani: a Danske észt bankjának példája ugyanis épp azt mutatta meg, hogy rengeteg orosz fordult a pénzmosás eszközéhez, a 15 ezer nem észt ügyfél nagy része ugyanis Oroszországból jött. 
2018.12.13 13:47

Kémjátszma: Moszkva is kiutasított egy szlovák diplomatát

Publikálás dátuma
2018.12.13 11:16
Illusztráció
Fotó: Shutterstock/
Az oroszok szerint teljesen elfogadott gyakorlat, hogy ha hazaküldik egyik lebuktatott hírszerzőjüket, ők is kiutasítanak valakit.
Moszkva nemkívánatos személynek nyilvánította Szlovákia egyik katonadiplomatáját, akinek két napon belül el kell hagynia Oroszországot - jelentette be Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő csütörtöki moszkvai sajtótájékoztatóján.
A szóvivő elmondta, ez válaszlépés volt arra, hogy Pozsony november 22-én kiutasított egy orosz katonadiplomatát. Zaharova a szlovák intézkedést barátságtalan lépésnek nevezte, a szlovák diplomata távozásra való felszólítását pedig az általánosan elfogadott diplomáciai gyakorlat szellemében megtett, a kölcsönösségen alapuló válaszlépésnek.
A szóvivő szerint a szlovák nagykövet kedden kapta meg a kiutasításról szóló orosz jegyzéket. Pozsony az orosz katonadiplomata december 5-én bejelentett kiutasítását azzal indokolta, hogy az érintett a szlovák katonai hírszerzés információi szerint olyan, Szlovákia és a NATO érdekeivel szembeni hírszerzési tevékenységet folytatott, amely nem volt összeegyeztethető a diplomáciai kapcsolatokról szóló bécsi egyezménnyel.  Szlovákia tavasszal nem csatlakozott azokhoz az európai országokhoz, amelyek a Szkripal-ügy kapcsán orosz diplomatákat utasítottak ki, azonban konzultációra hazahívta moszkvai nagykövetét - írja az MTI.
2018.12.13 11:16
Frissítve: 2018.12.13 11:17