Ki a hazaáruló?

Egyre élesebb a vita a szemben állók között a 2024-es budapesti olimpiai és paralimpiai pályázat ügyében. A jelentkezés támogatói hazaárulónak, az ország ellenségének tekintenek mindenkit, aki nem tapsol lelkesen a budapesti rendezés lehetőségét hallva. Pedig, aki nem támogatja teljes mellszélességgel a jelentkezést, az sincs feltétlenül ellene. Létezhet középút is, sokan aggódnak, kérdések merülnek fel bennük, de a hatalmi kommunikáció számára ők is ellenségek.

A nyári vizes világbajnokság költségvetése a pályázat 2013-as benyújtása óta a kezdeti 20 milliárd forint körüli összegről indulva jelenleg 100 milliárd fölött jár, és a kormány mindent elkövet azért, hogy egyre nehezebben – vagy egyáltalán ne – lehessen nyomon követni az állami források felhasználását. Aki erre rákérdez, rásütik az áruló bélyeget, pedig aki érdeklődik, talán csak tisztán akar látni. Nem szeretné, ha közpénzek magánzsebekben tűnnének el.

Ugyanez a helyzet a 2024-es kandidálással is, még csak nem is csinál senki titkot a pénzszórásból. A jelentkezést előkészítő Budapest 2024 Zrt. a főváros egyik legdrágább épületében bérel irodát az Eiffel Palace Irodaházban, csak a bérleti díj és a több mint száz munkatárs fizetése évente több milliárdos tétel. A pályázattal kapcsolatos tanácsadás költségei az Európai Unió január elején megjelent közlönye szerint 5,7 milliárd forintról 7,2 milliárdra nőttek, állítólag azért, mert Róma visszalépése plusz feladatokat ró a jelentkezőkre. Az nem derül ki, hogy ez mit jelent, és miért kell többet dolgozni az olaszok kiszállása után?

A magyar állam szerdán vállalt garanciát arra, hogy fedezni fogja a szervezőbizottság költségvetési hiányait, ami annyit jelent, hogy mindenki – támogatók és ellenzők is – kénytelenek lesznek mélyen a zsebükbe nyúlni, ha változatlan intenzitással veszik ki az állami pénzeket saját célra azok, akiknek erre lehetőségük van. Nem a pályázat költségeit kell majd a lakosságnak finanszírozni, hanem a közpénzeket saját célra felhasználók mohóságát kompenzálni.

Az olimpiai és paralimpiai pályázatban azt ígéri Magyarország, hogy 774 milliárd forintból megrendezi a játékokat, a vizes vb tapasztalataiból kiindulva a végösszeg minden bizonnyal meghaladja majd a 3 ezer milliárd forintot. Ez azonban csak az érem egyik oldala. A másik az ellenségkép-gyártás. A Momentum népszavazás kiírását kezdeményezi a 2024-es olimpiáról és paralimpiáról. Egy magát demokratikusnak valló országban et természetese volna, bár akkor kellett volna kiírni, amikor eldőlt, hogy Budapest is megpróbálja. Sőt, akkor lett volna mindez hiteles, a kormány törekvései demokratikusak, ha a népszavazásra megelőzi a jelentkezést.

Jogos a felvetés, hogy a mostani időpont talán már késő, tavasszal a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) saját módszereivel (amelyekről nem tudunk semmit, megbízhatósága sem garantált, hiszen a szervezet a magas támogatottságban érdekelt) felméri a lakosság véleményét, ráadásul a visszalépés is rendkívül komoly kiadásokkal járna, hiszen kártalanítani kellene a NOB-ot.

De miért nem volt korábban népszavazás ebben a kérdésben? Mert a kormány minden erre irányuló kezdeményezést elfojtott. Eddig megakadályozta, hogy a lakosság állást foglaljon egy olyan kérdésben, amely mindenkinek a pénztárcáját érzékenyen érinti. Pásztory Dóra kétszeres aranyérmes paraúszó tagja volt a kandidálást előkészítő bizottságnak, de kilépett onnan, s többen vannak – talán a legtöbben -, akik az ő véleményét képviselik. Fantasztikus volna Budapesten látni a világ legjobb olimpikonjait, de ehhez jelenleg nem adottak a morális és gazdasági feltételek. A kandidálást népszerűsítő óriásplakátokon "megszólaltatott" magyar sportolókat felhasználják, manipulálják. Abszolút hiteles, amit mondanak, számukra valóban óriási élmény lenne egy budapesti olimpia és paralimpia, ám ők versenyzők. Számukra a budapesti olimpia azt jelentené, hogy hazai közönség előtt mérhetik össze tudásukat a riválisokkal, de az őket arra használni, hogy rajtuk keresztül legalizáljuk az állami pénzek eltüntetését, egyenesen manipuláció.

Amíg természetesnek fogadjuk el a korrupciót, amíg kísérletet sem tesz senki a közpénzek felhasználásának láthatóvá tételére, amíg milliók éheznek, az egészségügy és az oktatás romokban, addig nem időszerű – és óriási felelőtlenség – akár egyetlen forintot is olyan pályázatra elkölteni (kidobni), amelynek sikere erősen megkérdőjelezhető, és amely akkor jelent majd igazán komoly - megoldhatatlan - gondot az országnak, ha véletlenül Budapest nyer. Ebben a helyzetben az olimpia nem megoldást jelentene az égető problémákra, hanem további nehézségeket okozna, még jobban megnyomorítaná az országot. A 2004-es athéni olimpia okozta a görög gazdasági összeomlást is.

Sikeres jelentkezés esetén ugyanis nem maketten, hanem a valóságban kell akadálymentesíteni a fővárosi hoteleket, metróállomásokat, megállókat, muszáj lesz felépíteni a vendégek fogadására alkalmas szállodákat, fejleszteni az úthálózatot, el kell készülnie az összes létesítménynek. Az idő sürget, akkor majd valóban el kell kezdeni dolgozni, nem lehet csak dumával milliárdokat zsebre tenni az államkasszából.

Ki a hazaáruló? Aki nem ért egyet a közpénzek eltüntetésével, vagy, aki ezt támogatja, ehhez lelkesen tapsol?