Forronganak a fogorvosok

Publikálás dátuma
2017.01.30. 06:03
Egyenetlenül osztották szét a körzeteket, volt, ahol folyamatosan kellett dolgozni, máshol alig akadt munka FOTÓ: EUROPRESS/GETT
Meg kellene duplázni az alapellátást végző fogorvosok bevételét a lapunknak nyilatkozó szakértő szerint, mert ma csak veszteséggel működtethetők az ilyen praxisok. Ezt gondolta a Magyar Orvosi Kamara Fogorvosi Tagozata is, amikor másfél éve elkezdte a fogorvosi beavatkozások költségkalkulációjának részletes kidolgozását. A kormány egyelőre hallgat.

Forrong a fogorvosi szakma. A háziorvosokkal, szakorvosokkal, rezidensekkel vagy épp a szakápolókkal ellentétben vészharangjuk hangja még nem ért el az egészségügyi államtitkárságig, ahol a mai napig tartja magát a nézet: aki nem fér bele a fogászati alapellátásba, az úgyis elmegy a magánrendelőkbe. Beteg és orvos egyaránt. Ez nemcsak azért cinikus hozzáállás az állam részéről, mert a magyar emberek fogazata nemzetközi összehasonlításban is ijesztő állapotban van, de azért is, mert az alacsony finanszírozás következtében egyre kevesebb doktor vállalja az alapellátásban való közreműködést.

A magyar fogászat szabályozása ma egy romhalmaz – jelentette ki a Népszavának egy Nyugat-Magyarországon élő fizikus, közgazdász, aki egyrészt fogorvos felesége példáján látja a szakma vergődését, másrészt 1996-ban maga is részt vett a terület akkori szabályozási elveinek kidolgozásában, tehát ismeri a mai helyzet jogi hátterét. Az elszámolási rendszer hibáiról mindent tudó Szabó Balázs szerint a fogorvosok fél életüket beletették a praxis működtetésébe, mégis folyamatosan veszteséggel zárnak minden hónapot, mert az elvégzett munkát nem értékén fizeti ki a magyar társadalombiztosítás.

A közgazdász komoly gondnak tartja, hogy míg a háziorvosi praxisoknak az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adja a működési költségeket és sok helyen ma is az önkormányzatok biztosítják számukra az eszközállományt, addig a fogorvosi alapellátást végző vállalkozóknak a települések többnyire nem adnak segítséget. A legalapvetőbb bűn mégis az szerinte, hogy a magyar állam semmibe veszi a polgári jog és az alaptörvény alapelveit, amikor nem biztosítja a fogorvosok munkájának ellenértékét.

A társadalombiztosítással szerződött fogorvosi rendelők finanszírozásának egyharmadát a betegforgalomtól függetlenül, kvázi kártyapénzként kapják meg a praxisok, a bevétel kétharmada azonban az elvégzett beavatkozások pontértéke alapján két hónappal a teljesítés után jut a vállalkozó orvosokhoz, ráadásul a megalapozatlan finanszírozási jogszabályok miatt a pontok értéke automatikusan csökken. Amikor elindult a mostani elszámolási rendszer 2001-ben, még 2,7 forint volt egy pont, ma pedig már csak 2,06 forint – számolgatott a közgazdász, hozzátéve, hogy ha a tényleges költségeket akarná fedezni az állam, akkor 5 forintra kellene felvinnie a pontértéket, ami megduplázná a körzetek bevételét. Még az is tisztességesebb eljárás lenne a szakértő szerint, ha a kormány kimondaná: nem tud több pénzt beletenni a rendszerbe, de akkor le kellene csökkentenie a kötelezően köz-finanszírozott ellátás rendelési idejét a mostani heti 30 óráról mondjuk 20-ra.

Szabó Balázs a szakmához hasonlóan úgy látja, a Bokros-csomagban fizetőssé tett szolgáltatások vízválasztót jelentettek a fogorvosi ellátások finanszírozásában, de a gondot szerinte nem az jelentette, hogy pénzt kértek egy fogtömésért, hanem az, hogy egyenetlenül osztották szét az alapellátó körzeteket, s így volt, ahol megállás nélkül kellett dolgozni, míg egy másik rendelőben alig volt egy órányi munka. A közgazdász értékelése szerint azzal, hogy a társadalombiztosítás közvetlenül szerződött a magánpraxisba kényszerített ellátókkal, mégis egy tiszta és nyugodt helyzet alakult ki, amíg az első Fidesz-kormány 2001-ben nem gondolta úgy, hogy ezen a területen is átalakításba kezd.

A változások közül a praxisjog bevezetését ma is jó döntésnek tartja, bár úgy látja, ennek értéke mára nullára csökkent. Ráadásul a fogorvosi praxisokban nem teljesül az a minimális közgazdasági elvárás sem, hogy egy vállalkozást akkor éri meg működtetni, ha legalább 10 százalékos hasznot hoz. Ezzel szemben a rendelők fenntartása, a bérek kifizetése, az eszközök és felhasznált anyagok beszerzése, a rezsi együtt minimálisan 1 millió 300 ezer forintos költséget jelent a fogorvosi vállalkozásoknak, miközben a 8 órában végzett rendelések után nagyjából 780 ezer forintot kapnak kézhez, minden hónap tehát félmilliós veszteséggel indul.

Szabó Balázs kevesli a szakma erejét és tettrekészségét, hogy elérjék a finanszírozási rendszer újragondolását, s amíg ez így van, a kormány nyugodtan jótevőt játszhat, ahogyan azt tette az ágazatnak adott 2 milliárd forintos tavalyi kiegészítéssel. Ez havonta 50 ezer forintot tett hozzá egy praxis bevételeihez, vagyis szerinte épp az utóbbi évek inflációját térítették meg. Hasonlóan gondolkodik a Magyar Orvosi Kamara Fogorvosi Tagozata is.

A szervezet 2015 nyarán kezdte meg a fogorvosi beavatkozások költségkalkulációjának részletes kidolgozását, mert ők is tarthatatlannak látják a jelenlegi elszámolási rendszert. Hosszas felmérések után a kamara egy rendelői modellt állított össze, amelyben heti 30 órás rendelési idővel, egy 60 négyzetméteres alapterületű rendelő fenntartási költségeivel, egy szakorvossal és egy szakdolgozóval kalkuláltak. Beszámították a rendelő bérleti díját, az alapfelszereltséghez tartozó eszközök és műszerek 2016-os árakon történő beszerzésére felvett hitelt, az ezekre vonatkozó amortizációs költséget, de nem vették figyelembe a dolgozók egyhavi szabadságának idején megoldandó helyettesítést. Az egyes fogorvosi beavatkozások gyakorisága és időigénye alapján pedig összeállítottak egy 34 tevékenységet tartalmazó listát, mert ezek adják ki a fogászati munka 90 százalékát.

A kamara munkaanyaga felveti, hogy a statisztikai adatok ismeretében újra kellene gondolni a társadalombiztosítás keretében végezhető ingyenes beavatkozások körét. Szabó Balázs kérésünkre összehasonlította a praxisuk anyagköltségeit és azt találta, hogy 2005 és 2015 között 35 százalékkal emelkedtek az árak, miközben a bérköltségek megduplázódtak. Összességében tehát minden azt indokolja, hogy újragombolják a fogászati finanszírozás kabátját, és szükség lenne a terület támogatásának minimum 60 százalékos emelésére. A kormány azonban nem cselekszik, sőt, nem is beszél a kérdésről.

Vona: a teljes elpusztításunkra törekszik a Fidesz

Publikálás dátuma
2017.01.30. 06:01
Vona Gábor nem örült, hogy beszéde alatt ellene tüntettek FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Hiába ábrándozik néppártosodásról a Jobbik elnöke, a felmérések és a realitás is azt mutatja: nem Vona Gáboré az utolsó szó a magyar belpolitikában. Noha a radikálisok évértékelőjén a pártelnök a Fidesz kihívójaként mutatta be a Jobbikot, az MSZP az elmúlt hónapban visszavette a második helyet a pártok ranglistáján. Vonának - vélhetően a Fidesz által tüzelt - korábbi radikálisaival is meg kell küzdenie.

Új reformkor igényét fogalmazta meg a Jobbik elnöke szombaton, pártja évadnyitó rendezvényén. Vona Gábor úgy értékelt: Magyarország akkor lesz sikeres, ha különböző habitusú, karakterű, világképű emberek - félretéve a különbségeket - hidakat építenek és energiáikat a szabadság és a biztonság megteremtésére fordítják a "helytartókkal és földesurakkal" szemben. A politikus "pitiáner játéknak" és "halálos luxusnak" nevezte a megosztottságot, Magyarországot pedig fullasztónak, ahol lassan be kellene vezetni a "politikai szmogriadó" fogalmát. Történelmi párhuzamokat vonva úgy fogalmazott: ha a Lánchidat ma építenék, akkor Mészáros Lőrinc nyerné a pályázatot, és a híd minden egyes darabját szétlopnák, a nemzeti kaszinó ma nem a haza fellendítéséről, hanem Andy Vajnáról szólna, az infrastruktúrafejlesztés pedig a kormányfő kisvasútját jelentené. Vona szerint két "elmúlt nyolc évünk van", Gyurcsány Ferenc idején külföldi, Orbán Viktor kormányzása alatt hazai kör határozta meg az országot, ő ezzel szemben azt vallja, hogy a nép pártjára kell állni. "Se helytartók, se földesurak, Magyarország a magyaroké" - jelentette ki.

Beszélt arról is, hogy a Jobbik 14 éves történelmének nehézségei semmik ahhoz képest, ami a következő egy-másfél évben várható. "A teljes elpusztításunkra törnek", megpróbálják a közösség tagjait szembefordítani - vélekedett. Ez azt jelzi, hogy "nagyon erősek vagyunk, és félnek tőlünk" - állította Vona, aki kitért pártja változásaira is, mellyel szerinte nem távolabb, hanem közelebb kerültek az alapító okiratban foglalt célkitűzéséhez, miszerint a nemzet egészét kívánják képviselni. Hozzátette: szerinte ma már nincs jobb- és baloldal, számára minden magyar fontos. Az évadnyitón egyébként mintegy kétezer meghívott vett részt, köztük országgyűlési és EP-képviselők, diplomaták, párttagok, továbbá az Új Magyar Gárda, a Magyar Önvédelmi Mozgalom tagjai.

A mintegy háromnegyed órás pártelnöki beszéd előtt "Visszavesszük Vona Gábor gárdamellényét" címmel néhány tucatnyian tüntettek a Jobbik arculatváltozása ellen. A demonstráció szervezője, Silip Norbert, aki önmagát a Magyar Gárda Mozgalom volt vezérkari tisztjének nevezte, néhány társával együtt a Jobbik vezetőinek szánt petíciót adott át Dudás Róbertnek, a párt regionális igazgatójának. Vona egyébként maga is megemlítette e közjátékot, kifejtve, nem örül neki, hogy tüntetnek ellene, de ez az egész nem róla szól, hanem arról, hogy a teljes magyar népet képviselő Jobbik "az igazi kihívója" a Fidesznek.

Mindez azonban kérdéses, hiszen a Publicus Intézet múlt heti, a Vasárnapi Hírek megbízásából készített felmérése szerint az MSZP támogatottsága ebben a ciklusban először növekedett a Jobbik szintje fölé. Az elmúlt egy hónapban a Fidesz támogatottsága nem változott, így az összes megkérdezett körében maradt 25 százalékon. Ugyanebben a körben a szocialisták tábora egy százalékpontot növekedve 13 százalékra emelkedett, míg a Jobbik népszerűsége egy százalékpontot csökkenve jelenleg 10 százalékos. Erősödött a Demokratikus Koalíció is 1 százalékkal, így már 4 százalékos az összes megkérdezett körében. Az LMP 3, az Együtt pedig 1 százalékon áll.

Így, noha a pártvezetők évadnyitó, évértékelő beszédeinek sorát a Jobbik nyitotta meg, aligha Vonáé lesz az utolsó szó. Már csak azért sem, mert - mint megírtuk - most szombaton a DK elnöke, Gyurcsány Ferenc, február 10-én Orbán Viktor kormányfő tartja évértékelőjét, másnap pedig az LMP társelnökei összegeznek. Információink szerint Molnár Gyula MSZP-elnök február 18-án, szombaton áll a nyilvánosság elé.

Egységesek maradtak a szocialisták
Az MSZP választmánya helyes döntésnek tartja, hogy a párt elnöksége Botka László szegedi polgármestert javasolja a demokratikus pártok miniszterelnök-jelöltjének - mondta a választmány elnöke szombaton, hozzátéve azt is, hogy a testület felkérte a parlamenti frakciót, hogy Majtényi Lászlót jelölje köztársasági elnöknek. Hiller István a testület zárt ülése után azt mondta: megerősítették az elnökség által Botka Lászlónak adott felhatalmazást, hogy tárgyaljon az együttműködésről a demokratikus pártokkal.

Szerző

Csak látszólag jobb élni Budapesten

Publikálás dátuma
2017.01.30. 06:00
Illusztráció: Thinkstock
Ezer lakosra számítva a magyar fővárosban születik a legkevesebb gyerek, 2000 óta eltűnt a város egészségügyi ellátórendszerből majdnem 60 háziorvos, 38 házi gyermekorvos, és az akkori 90 helyett ma csak 67 mentőautó segít a bajba jutottakon. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) budapesti évkönyve azt is megmutatja, hogy a fővárosi idősek egyre nagyobb bajban vannak, ha az államtól várnak segítséget. 2000-ben még 18 ezernél többen kaptak közülük szociális étkeztetést, egy évvel ezelőtt már csak kevesebb, mint 12 ezren és a 6500 házi segítségnyújtásban részesülő helyett már csak 4500-hoz ment gondozónő, hogy otthonában lássa el.

Minden főváros egy kicsit más, mint az ország többi része, de Magyarországon még annál is másabb. Budapest egyszerűen sok tekintetben kilóg a sorból, jó és rossz értelemben egyaránt. Már rég elfelejtettük a múlt század végének 2 milliós nagyvárosát, de a 2015 végén mért 1 759 407 fős létszámmal Közép-Európában még mindig a legnagyobbak közt vagyunk. Bukarestben 200 ezerrel többen élnek, de kisebb-nagyobb hullámzással nagyjából hasonló méretű Bécs és Varsó lakossága is, mint Budapesté.

Az 1970-es népszámlálási adatok szerint majdnem pontosan 2 millió ember élt a magyar fővárosban, majd a rendszerváltozás után beindultak az Európa nyugati felében már lezajlott folyamatok és egyre többen költöztek az agglomerációs településekre vagy még távolabb. Nagyjából tíz éve azután megkezdődött a visszaszivárgás, mert az emberek rájöttek, hogy a hitelből megépült hatalmas házakat nem tudják fenntartani, rosszabb esetben a tartozást sem képesek rendben fizetni, ráadásul a napi két-három autóban töltött óra megkeseríti az életüket, a gyerekek meg közben akkorák lettek, hogy önállóan akarnak szórakozni járni, csak éppen nem jutnak haza az éjszaka közepén. Ha bekalkuláljuk, hogy mindig lesznek, akik megoldást látnak a városból való kiköltözésben, az oda-vissza lüktető mozgás nem áll le, de az biztos, hogy míg az ezredforduló táján még évi 5-7 százalékkal nőtt a fővárosból kiköltözők aránya, ez ma már 1 százalékra esett vissza. A keleti országrész foglalkoztatási nehézségei miatt megindult belső vándorlás hatására sokan választják lakhelyül a fővárost, de náluk is többen a környező településeket. Amikor a biztosabb munka reményében felszámolják régi életüket vidéken, kénytelenek rájönni, hogy az egyre növekvő budapesti ingatlan árakat nem tudják megfizetni. Ezért - míg 2011-hez képest 2015 végére összességében a főváros népessége 1,8 százalékkal nőtt -, az agglomerációs települések lélekszáma még mindig 3,3 százalékkal emelkedett. A KSH éves összesítése Budapest 2015-ös adatairól azt tartalmazza, hogy a város agglomerációs övezetében ma 826 ezren élnek, tehát az ország közepén lakik 2 millió 585 ezer ember, a magyar lakosság negyede, ennek minden ellátási nehézségével együtt.

Kevés a gyerek, sok az idős

A lakosság száma a térség fővárosaiban
település         lélekszám
Bukarest         1 913 000
Varsó              1 711 000
Bécs                1 741 000
Budapest         1 759 000
Belgrád            1 351 000
Prága               1 247 000
Zágráb             790 000
Pozsony           414 000
Ljubjana           272 000
Forrás: Népszava gyűjtés

A főváros statisztikai évkönyve megmutatja például, hogy Budapesten a legmagasabb a születéskor várható élettartam, a nők 79,6 évre, míg a férfiak csak 73,86 évre számíthatnak. Ugyanakkor abban a pillanatban, amikor elhagyjuk a várost jelző táblákat, már Pest megyében rosszabb a helyzet, a nők várható élettartama fél évvel rövidebb, az országos adat pedig egy egész évvel kevesebb. A Közép-Magyarországon élő férfiaknál valamivel kisebb a különbség, de országos összesítésben itt is majdnem egy év az eltérés.

A népesedési adatokat árnyalja, hogy ezer lakosra számítva Budapesten születik a legkevesebb gyerek, 2015-ben 9,1 látott napvilágot, de a hazai lakosság megfogyatkozásához az ország többi része is „hozzájárul”: Pest megyében ez az arány 9,4, országosan pedig 9,3, tehát nem sokkal jobb a helyzet máshol sem. Ha azt vizsgáljuk, az aktív lakosság hány gyermeket és időkorút tart el, egyértelműen látszik, hogy fővárosunk látványosan öregszik, az ország többi részén valamivel még több az ezer lakosra jutó gyerek és kevesebb az időskorú. Az így kiszámítható úgynevezett öregedési index Budapesten 145, Pest megyében 123, országos átlagban pedig 126.

Részben ezzel függ össze az is, hogy a fővárostól a vidéki településekig haladva egyre többen élnek egy lakásban, bár az is igaz, hogy a lakások alapterülete is a benne élők számának arányában nő. A fővárosi lakások átlagosan 64 négyzetméteresek, míg az országos átlag 78 négyzetméter. Kilóg a sorból Budapest azért is, mert itt bérelnek a legtöbben lakást, ezek nagy része magánlakás, a lakbérre kiadott összeg pedig majdnem háromszorosa az országos átlagnak.

Foglalkoztatás

A KSH arra is választ keresett, hol a legnagyobb a foglalkoztatottak aránya az aktívkorú lakosságon belül és ebben a tekintetben pozitív értelemben listavezető a főváros a maga 60,2 százalékos foglalkoztatottsági arányával. Pest megyében ennél egy százalékkal, az országban pedig 4-gyel rosszabb a helyzet.

A részletes adatsorok látványos javulást mutatnak, amit minden közmunka és külföldön végzett munka beszámítása, vagyis elszámolási trükközés ellenére valamilyen szinten komolyan kell venni, hiszen Budapesten 2010 óta 6 százalékkal nőtt a foglalkoztatottak aránya. 2015 decemberében kicsivel több, mint 28 ezer nyilvántartott álláskereső volt az ország legnagyobb városában, közöttük több nő, mint férfi. A legtöbben a VIII. és a XIII. kerületben regisztráltak a munkaügyi kirendeltségeken, az elit Várnegyedben viszont mindössze 237 ember keresett munkát.

A gazdasági jellegű összehasonlító adatsorból az is kiolvasható, hogy ezer lakosra számítva a fővárosban van a legtöbb vállalkozás, itt a legnagyobb értékű az egy lakosra jutó beruházás, és – bár Pest megyében több autó jut ezer lakosra, de - Budapesten a legmagasabb a céges járművek aránya.

Mit vesz a pesti ember?

Egyértelmű, hogy a fővárosban - ahol minimális lehetősége van a családoknak a fűtési mód megválasztására, állattartással vagy növénytermesztéssel a vásárolt élelmiszerek kiegészítésére - magasabb jövedelem szükséges a megélhetéshez, mint kisebb településeken. Ilyen értelemben indokolt tehát, hogy 50 ezer forintos különbséget mértek a statisztikusok a budapesti és az országos átlagos nettó átlagkeresetek között. Egy átlag-budapesti havonta 209 ezret vitt haza 2015-ben, Közép-Magyarországon 195 ezret, míg országos összesítésben csak 159 ezret kaptak meg a számlájukra a dolgozók, ha teljes munkaidőben foglalkoztatták őket.

Hasonló a helyzet alacsonyabb szinten a nyugdíjak esetében is: a fővárosi idősek átlagosan 135 ezer forintos ellátást kapnak, a környék településein élők ennél 8 ezerrel kevesebbet, míg az országos átlag csak 109 ezer forint.

Az önellátásra való részbeni berendezkedést vidéken sok egyéb mellett az is jelzi, hogy ott sokkal több hűtő- és különösen fagyasztógép működik, mint Budapesten, az emberek a megtermelt élelmiszereket, a sertés- és csirkehúst, zöldségeket főleg így raktározzák.

Budapesten az embereknek be kell vásárolniuk – az már kérdéses, ki mennyit képes megvenni FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCK

Budapesten az embereknek be kell vásárolniuk – az már kérdéses, ki mennyit képes megvenni FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCK

Eltérnek a lakosság fogyasztási szokásai is a fővárosban és vidéken. A budapestiek sokkal többet költenek alkoholra és cigarettára, mint az ország többi részén, a különbség a ruházatra és cipőkre költött kiadásokat nézve még ennél is látványosabb. Kultúrára és szórakozásra pedig kétszer annyit szán egy budapesti, mint egy vidéki ember. Húsfélékből, kenyérből és zöldségből többet esznek vidéken, de sajtot, túrót és egyéb feldolgozott tejterméket, valamint gyümölcsöt a pestiek többet vásárolnak.

Csökken a gondoskodás

Az egészségügyi ellátás feltételei látszólag valamivel jobbak Budapesten, mint vidéken, hiszen a fővárosban átlagosan 150-nel kevesebb beteget kell kezelnie egy háziorvosnak, mint a kisebb településeken, ahol a tipikus körzetekben több mint 1550-1560 páciens jut egy praxisra. Ugyanakkor házi- és szakorvosokból 758 hiányzott 2015 végén a fővárosi ellátórendszerből, de szakdolgozóból, vagyis ápolóból ennél is több, már 2208, és hiány van az egészségügyi intézményekben gazdasági és műszaki területen, valamint fizikai dolgozókból is. 2000 óta eltűnt a budapesti rendszerből majdnem 60 háziorvos, 38 házi gyermekorvos, de ami ennél is riasztóbb, az az, hogy az Országos Mentőszolgálattól származó adatok szerint 16 éve még 90 mentőkocsi futott Budapest útjain, míg 2015 végén már csak 67.

Közismert, hogy tart a fővárosi egészségügyi ellátórendszer átalakítása, mert – míg vidéken egyértelműek a betegutak, vagyis a háziorvosok és a mentősök is pontosan tudják, hová küldjék vagy vigyék a beteget, addig - a fővárosban évek óta egy több mint 50 oldalas füzetben kell keresgélniük, mire megtalálják, melyik kórház melyik osztálya az éppen ügyeletes. Egyedül a sebészetben sikerült eddig rendet tenni, tavaly áprilistól valamennyi fővárosi kórház köteles 24 órás sebészeti ügyeletet tartania a körzetébe tartozó betegeknek.

Nem jobb a helyzet az idősgondozás terén sem. Minden szociális gondoskodásról szóló kormányzati sikerjelentés ellenére a fővárosi idősek egyre nagyobb bajban vannak, ha az államtól várnak segítséget. 2000-ben még 18 ezernél többen kaptak közülük szociális étkeztetést, egy évvel ezelőtt már csak kevesebb, mint 12 ezren és a 6500 házi segítségnyújtásban részesülő helyett már csak 4500 időshöz ment gondozónő, hogy otthonában lássa el. Ha ehhez hozzávesszük az állandó gondoskodásra szorulók ellátórendszerének tervezett átalakítását, amikor minden szolgáltatás fizetős lesz, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a fővárosban megöregedni nem lesz életbiztosítás.

A bűnös város

A bűnözés az a terület, ahol a hosszú ideje a legnagyobb az eltérés a vidék és a főváros között. Százezer lakosra számítva Budapesten 4324 bűncselekményt követtek el 2015-ben, Közép-Magyarországon 3461-et, míg országos szinten csak 2846-ot. Ki kell emelni, hogy a „klasszikus” lopások, rablások, betörések mellett a főváros a gócpontja a gazdasági bűncselekményeknek is.

Az idén már tizenkilencedik alkalommal jelenik meg tavasszal a világ 230 legélhetőbb városának listája. A független felmérések és tesztek alapján összeállított rangsort évek óta Bécs vezeti és az első tíz helyezett nagy része német település. Tavaly Budapest a 77. helyen végzett, ami azért szép teljesítmény, mert térségünkből a győztes osztrák fővároson kívül csak Ljubljana előzött meg bennünket, ami a maga 300 ezernél kisebb lélekszámával nagyságára nézve sokkal inkább vidéki kisváros benyomását kelti, semmint zsúfolt, lüktető világvárosét. A mi fővárosunk a közepes kategóriában kedvelt célpont lett a nyugati fiatalok számára hétvégi bulikra, de hosszabb munkavállalásra is. Ők azonban vajmi keveset érzékelnek a fent felsorolt társadalmi kérdőjelekből, amelyek megnehezítik az itt élő magyarok mindennapjait.

Bűnözési térkép
A fővárosban nagyon sok bűncselekményt követnek el, de ha a statisztikákat nézzük, valójában évek óta csökken ezek száma, még akkor is, ha a lakosság sokszor épp ennek az ellenkezőjét érzékeli. Mondják, azért, mert a média mindent felfúj, a közösségi oldalakon pedig még annál is gyorsabban terjednek a hírek. Valójában persze a kevesebb is sok és az ország térképére nézve mégis Budapest és Pest megye a legfertőzöttebb, itt követik el a legtöbb bűncselekményt, ami kellően borzolja a lakosság kedélyeit.
Kilépve a KSH budapesti statisztikai évkönyvének adatsorából, érdemes megnézni a Belügyminisztérium Koordinációs és Statisztikai Osztályának folyamatosan frissülő adatait, mert ebből nemcsak az derül ki, hogy tényleg csökken a bűnesetek száma, hanem az is, hogy 2012 és 2016 között a fővárosi hivatalnokaink 871 alkalommal üzérkedtek a befolyásukkal, majdnem 50 ezer csalót füleltek le, a szomszédunkban 79-szer követtek el erőszakos közösülést (azt gondoljuk, ennél sokkal többször!), 1741 ittas vezetőt fogtak el a budapesti utakon, több mint 12 ezer esetben történt garázdaság, 6492 embert fosztottak ki, majdnem 210 ezren váltak lopás és több mint 4 ezren rablás áldozatává. Ebben az öt évben összesen 467 579 bűncselekmény történt Budapesten. Aligha lehet azt mondani, hogy ez kevés.
Ráadásul ebben a periódusban a Budapesthez legközelebb eső településeken is majdnem 189 ezer bűnesetre derült fény. A kép akkor teljes, ha megnézzük, hogy ebben az öt évben Borsodban 112 ezer, de Tolna és Vas megyében mindössze 29-30 ezer bűnesetet regisztráltak. Ha csak a tavalyi esztendő adatait vizsgáljuk, kiderül, hogy 2016-ban a fővárosban 66 364, Pest megyében 46 055 bűncselekményt rögzítettek és nagyon megugrott Zala, ahol a statisztika 26 593 bűnesetet tartalmaz, miközben Borsodban csak 16 088 volt ez a szám a majdnem 300 ezres országos összesítésen belül.