A vendéglátók százszázalékos teljesítménnyel, kilenc győzelemmel zárták a vb-t. Érdekes módon a legszorosabb meccsüket azzal a lengyel együttessel játszották (26-25), amely nem jutott tovább a csoportkörből. Ez még úgyis meglepő volt, hogy a mérkőzés előtt tudni lehetett, a hazaiak az első helyen jutnak tovább, a lengyelek pedig mindenképpen kiesnek.
Fantasztikus nézőcsúcs született a vb-n, a franciák Izland ellen 31-25-re megnyert nyolcaddöntőjét 28 010-en láttk Lille-ben, a labdarúgó-stadionban, amelynek tetejét behúzták, a távolabb ülő nézők pedig óriáskivetítőkön láthatták „közelről” az eseményeket.
A vb-k történetében tizedik alkalommal fordult elő, hogy egy csapat száz százalékos mutatóval végzett az élen, a franciáknak ugyanez sikerült 2001-ben is, amikor szintén rendezők voltak. A hazai pálya rendkívüli előnyeit emelték ki a magyarokat a negyeddöntőben búcsúztató norvégok ellen megnyert döntő után a játékosok és a csapat szakvezetője is.
„Nagyszerű érzés hazai pályán nyerni. Ez egy nagy és emlékezetes torna volt számunkra, büszke vagyok a csapatunkra, és nagyon örülök, hogy a rajongóink az egész torna során segítettek minket" – nyilatkozta Thierry Omeyer, az együttes 40 éves kapusa, aki a hat vb-arany megszerzéséből (ezzel a franciák a legeredményesebbek) ötnek aktív résztvevője volt, és még nem döntötte el, vállal-e még egy nagy világversenyt a nemzeti csapat játékosaként.
"Egyedülálló, amit tapasztaltunk, csodálatos fogadtatásban volt részünk mindenütt, ahol pályára léptünk – mondta Guillaume Gille, aki Didier Dinart-val közösen irányította a kispadról a válogatottat. - Ilyet még soha nem éltünk át, olyan volt, mint egy álom. Egyszerűen mindenki megőrült. A kézilabda most érkezett meg igazán Franciaországba, és mi nagyon büszkék vagyunk rá, hogy hozzájárulhattunk a sportág fejlődéséhez".
A magyar válogatott a hetedik helyen végzett, a csapat teljesítette a szövetségi elvárást – továbbjutás a csoportkörből – sőt, felül is múlta a nylcaddöntőben az olimpiai bajnok dánok legyőzésével -, mégsem kizárólag rózsás a kép: a papíron gyengébb játékerőt képviselő fehéroroszok elleni vereség a csoportban nagyon fájdalmas emlék, és a később ezüstéremig jutó norvégok is átszaladtak a magyarokon, ami azt mutatja, hogy nagyobb a különbség a legjobbak és a magyar válogatott között, mint azt a vitathatatlanul előkelő helyezés sugall.