Ágoston László: Sokszerelmű ember vagyok

Publikálás dátuma
2017.02.01 06:09
Ágoston László: nagyon nem megy nekem az egy-ügyűség FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Fotó: /
A hazai és nemzetközi sikereket arató Moltopera alapítója az operában fiataloknak próbál kulcsot adni a komolyzene megértéséhet, az interneten emberi jogokért áll ki. Ágoston László azt mondja, nem hibáztathatunk mindig másokat, az ország állapota nem csak a politikusok, hanem minden polgár felelőssége.

– Diplomás újságíró, marketing tanácsadó és operaénekes. Ilyen nehezen találta meg önmagát?

– Sokszerelmű ember vagyok, nem nagyon megy nekem az egy-ügyűség. Megpróbálok minél többet elfogadni abból, amit az élet ad, és minél többet megtapasztalni. Bármit csinálok, teljes erőbedobással teszem, de semmi sem köt le örökké.

– Amikor végzett a Zeneakadémián, föl se merült, hogy megpróbáljon bekerülni az Operaházba? Az ifjú énekesek szinte mind odavágynak.

– Először én is így gondoltam. Viszont az Operaházban elképesztően jó, Metropolitan-szintű fiatal baritonok vannak. Nem arról van szó, hogy féltem volna velük versenyre kelni, de egy jó marketinges tudja, hogy olyan piacot érdemes keresni, ahol kicsi a konkurencia. Azt a helyet próbáltam megtalálni a zenében, ahol igazán szükség van rám. Rengeteg tehetséges fiatallal jártam együtt a Zeneakadémiára, nekik akkor még a külföldi meghallgatásokon kívül nem volt módjuk a bemutatkozásra. Innentől egyértelmű volt, hogy csinálok egy új szellemű, fiatalokból álló operatársulatot fiataloknak, akik még nem értik, ezért nem is szeretik a komolyzenét. 2011-ben alapítottam meg a Moltoperát, az első csapat jobbára zeneakadémiai végzősökből állt, később tartottunk meghallgatásokat is. Nem csak a zenei tehetséget keresem, de azt is, hogy hasonlóan gondolkodjunk a zenéről, hasonló legyen a szakmai attitűdünk.

– Miben különböznek a Moltopera és az Operaház produkciói?

– Először is minket nem köt egy 130 éves, fantasztikus múlt. Sokkal szabadabban kísérletezhetünk, tarthatunk előadást akár egy kocsmában is. Fontos, hogy a Moltopera emberközeli legyen, ezért szeretjük nagyon a Királylépcsőnél épített színpadot, ahol 2014 óta játszunk rendszeresen. Megérthető darabok, fiatal művészek egy olyan helyszínen, ahol a közönség annyira közel ül, akár meg is érinthetnénk egymást. Ugyanez a koncepció Németországban, ahol 2014-ben alakult meg a Moltopera Germany, és Angliában, ahol 2015-ben jött létre a Moltopera UK. Nem muszáj az operának hatalmas díszleteket, statisztériát, tánckarokat felvonultatnia ahhoz, hogy izgalmas legyen. Szeretném, ha minél kevesebb tárgyi eszközt viszont annál több ötletet használnánk. Így könnyedén ki lehet vinni az előadást például a Szigetfesztiválra is

– Opera a Szigeten? Merész kísérlet.

– Merész, de sikeres. 2012-ben a Varázsfuvola volt az első produkciónk ott, a következő évben már az Operaház is fellépett, azóta mi vagyunk az Opera „előzenekara”. Az ő nevük behozza a közönséget, mi pedig megalapozzuk a hangulatot. A Szigeten élesen kiderül, mit fogadnak el a fiatalok és mit nem. Ha valami a Szigeten sikeres, az mindenhol sikeres lehet. Ráadásul a mi esetünkben ugyanolyan fazonok énekelnek a színpadon, mint akik a közönséget alkotják. Ez már önmagában elkezdi lebontani a műfajt övező sztereotípiákat.

– Én szeretem az operát, úgyhogy fogalmam sincs milyen sztereotípiákról beszél.

– Pedig közkeletűek: az opera unalmas, poros, élvezhetetlen, érthetetlen, és csak a sznobok élvezik. A tüdőbajos primadonna csúnya és kövér, a hősszerelmes vigyázzállásban epekedik, és akit leszúrtak, még tíz perc múlva is énekel. Mi iskolákban tartunk interaktív, drámapedagógiai módszerekkel teletűzdelt ifjúsági „beavató” előadásokat itthon és külföldön. Ennek során végigmegyünk ezeken a hiedelmeken, és megmutatjuk, mi miért tettük fel az életünket erre a műfajra, pedig nem vagyunk se sokkal idősebbek, se nagyon mások, mint ők. Az iskolákba rendszerint jeleneteket viszünk, szétszedjük, analizáljuk őket, és igyekszünk megértetni, mitől zseniálisak. Ha az operát dekódolni tudja, akár egy fiatal is szeretheti. Ha nem kap ehhez segítséget, kulcsot, zárva maradhat előtte a komolyzene ajtaja. Aztán rájöttünk, hogy az ilyen típusú előadások nem csak a fiataloknak hasznosak. 2013-ban a Pécsi Nemzeti Színház kért fel bennünket egy ifjúsági sorozatra, ahová tizenéves közönséget vártak. Ehelyett az első Bohémélet közönségének fele nyugdíjasokból állt, akik az unokáikat hozták el. Kicsit féltem, vajon az operarajongók előtt is működni fog-e a magyarázatokkal, narrációkkal kiegészített keresztmetszet, de várakozáson felüli siker volt. Akkor értettem meg, hogy az opera műfaja van annyira gazdag, hogy mindenki megtalálja benne a számára lebilincselőt. Aki először találkozik vele beavatót kap, aki sokadszor hallja, nagyszerű zenét.

– Van a Moltoperának saját repertoárja?

– Haydntől a kortársig sokféle darabot játszottunk már, és amit egyszer bemutattunk, azt két-három hét alatt fel tudjuk újítani. Van egy állandó szakmai stáb, a fellépők pedig abból a nagyjából ötven főből kerülnek ki, aki benne van a noteszomban. Csak olyan szerepeket adok fiatal énekeseknek, amikkel nem csak meg tudnak birkózni, de a legelőnyösebb oldalukat mutathatják meg. A régi tagok közül sokan már kirepültek, de éppen ez a cél: dobbantót adni a jövő tehetségei alá.

– A Facebook-on így mutatkozik be: „Heteroszexuális, nyelveket beszélő, háromdiplomás operaénekes vagyok”. Minek köszönhető a sorrend? Az került előre, amit a legfontosabbnak tart?

– Talán, amikor ezt írtam, sokat hallattam a hangomat melegjogi kérdésekben, és azért került ez előre, mert szerettem volna hangsúlyozni, nem az érintettség okán szólok. Szerintem éppen azért lehet hiteles, hogy szót emelek ezekben a kérdésekben, mert amúgy abszolút „kedvezményezett” állampolgár vagyok: fehér bőrű, keresztény értékrendben felnőtt, heteroszexuális budapesti értelmiségi férfi. Nem csak a zsidónak, romának, melegnek, muszlimnak kell harcolnia azért, hogy egyenrangú állampolgárnak ismerjék el, hanem azoknak is, akik nem „belülről” beszélnek. Így talán olyanok is elgondolkoznak rajta, akik egyébként lesöpörnék a témát az asztalról.

– Miért foglalkozik ilyesmivel? Mondhatná, hogy megvan a saját élete, ki lehet pipálni, mások meg boldoguljanak, ahogy tudnak.

– Annyira a többségi társadalomhoz tartozom, hogy szinte már ezzel vagyok kisebbségi. Ha úgy tetszik, ez ajándék, amit nem azért kaptam, hogy ne éljek vele. Engem nem aláznak meg, nem rekesztenek ki, nem zaklatnak – többet tehetek, mint akik rosszabb helyzetből indulnak. Pár év múlva gyerekeim lesznek. Mikor kezdjek el dolgozni azon, hogy ők boldogan élhessenek? Majd akkor, ha ők is beleütköznek azokba a problémákba, amiket ma is látunk? Akkor álljak ki a nők jogaiért, amikor – ne adja Isten – a lányomat megerőszakolják, és mindenki őt hibáztatja majd a történtekért? Meggyőződésem, hogy egy XXI. századi értelmiségi gondolkodónak kötelessége olyan üzeneteket közvetíteni a szűkebb és tágabb környezete felé, amelyek egy jobb világ megteremtését célozzák. Tudom, hogy hangyányi része vagyok csak a földkerekségnek, de egy mianmari kisgyerekhez képest talán nagyobb hatást tudok gyakorolni, ezért nagyobb a felelősségem is.

– A kollégáitól elvárja, hogy önhöz hasonlóan gondolkodjanak?

– A leghatározottabban nem. Mindenki véleményét tiszteletben tartom, amíg nem sért vele másokat. Súlyos hibát követnék el, ha politikai nézetek alapján húznék meg szakmai határokat.

– Homofóbbal vagy rasszistával – ha nem fröcsög teli szájjal – tudna együtt dolgozni?

– Nehéz erre válaszolni, mert úgy tapasztalom, hogy az igazán tehetséges művészeket ritkán ejtik rabul szélsőséges nézetek. Persze tudok olyan zseniális karmesterről, aki a náci párt tagja volt, ez is mutatja, hogy kivételek mindig vannak. Különben kérdezhette volna azt is, hogy tudnék-e dolgozni olyannal, aki veri a feleségét? Nos, tudnék, de nem ülnék le vele sörözni.

– Mi zavarja leginkább a mai Magyarországon?

– A hatékonytalanság. Utálom, ha negyven próbával oldunk meg egy előadást, amit tizenötből is meg lehetne, utálom, ha egy darab nem úgy sikerül, ahogy sikerülhetne, utálom, amikor egy énekes nem jut el oda, ahová eljuthatna. Utálom, ha valami csak ötven százalékos, noha simán összejöhetne a száz százalék is. Magyarországnak meg kell tanulnia igényesnek lenni, és ez csak úgy lehetséges, ha az emberek először önmagukon kezdik el.

– Harmincéves. Mit gondol, sokan gondolkoznak így az ön korosztályából?

– Nem, illetve igen, csak ők már többnyire nincsenek itthon. Ami többek közt azért szomorú, mert olyan lesz ez az ország húsz év múlva, amilyennek most formáljuk. Azok a gyerekek, akik most járnak iskolába olyan szavazók, olyan tanárok, olyan orvosok, olyan szakácsok lesznek, amilyennek most tanítjuk őket. A fiatalok, akik elmennek innen, nem most hiányoznak. Akkor fognak hiányozni, amikor családot alapítanak, gyerekeket szülnek és végleg kint maradnak. Aki elmegy, nem jókedvében megy el. Senki sem boldog attól, hogy itt kell hagynia apját-anyját, a barátait, a megszokott utcákat. Az utóbbi tizenöt év legnagyobb tragédiája, hogy hatszázezer ember vándorolt el az itthoni helyzet miatt, és ebben szerepe van a baloldalnak is dékástól, Gyurcsányostól, elempéstűl, emeszpéstűl.

– A rohamos elvándorlás az utóbbi 3-4 év fejleménye. Hogy jön ide Gyurcsány?

– Ha annyira jó lett volna előtte, még ma is a korábbi kormányzat vezetné az országot. De nem „elmúltnyócévezni” akarok. Arról beszélek, hogy a mai ideológiának és kormányzatnak nem volna annyi támogatója, ha lenne olyan opció, ami mellé nyugodt szívvel oda lehetne állni. Engem nem az érdekel, ki hazudik, ki lop, ki csal, hanem hogy neked mi a terved, te miben vagy más? Nem csak azért mennek el a fiatalok, mert most rossz, hanem mert nem hisznek, nem hihetnek benne, hogy lesz jobb.

– Való igaz, egy élhetetlen országban nem lehet élni. De kilencmillióan még mindig próbálkozunk.

– Az élhetetlenség rajtunk is múlik. Nem a háttérhatalmak tehetnek róla, nem is egy-egy politikus, hanem a bliccelő, aki megveri az ellenőrt, a hivatalnok, aki elhúzza az ügyintézést, a tanár, aki nem veszi komolyan a munkáját, és te, amikor nem igyekszel jóban lenni a szomszédoddal. Abban, hogy ilyenné váltunk, mindenki felelős, nem mutogathatunk mindig másra. Mi alakítjuk, egyes emberek a saját életünket, leginkább magunkra lehetünk büszkék és magunkra haragudhatunk. Nem hivatkozhatunk a turáni átokra, mindenki felelős azért, amit tesz, és azért is, amit nem tesz meg. Ha én itt akarok maradni, itt maradok, ha el akarok menni, elmegyek, de ez nem a kormányon múlik.

– És itt akar maradni?

– Az utóbbi két évben kétszer indultam el, egyszer Berlinbe, egyszer Koppenhágába. Mindkét alkalommal hazajöttem. Jelenleg úgy érzem, most Magyarországon van dolgom, itt a helyem. Ugyanakkor azt is érzem, hogy nagyon nagy szükségem van a világban lévő energiákra, épp ezért szeretnék olyan életet kialakítani, amiben sok külföldi és sok magyar létezés szerepel – rengeteg példa akad erre a művészek körében. De előfordulhat, hogy egy év múlva Párizsban fogok élni. Vagy már onnan is hazajöttem.

2017.02.01 06:09

Kezdődik a tél – Kedden is havazás várható

Publikálás dátuma
2018.11.19 14:40

Fotó: MTI/ Mohai Balázs
Vas és Zala megyére elsőfokú figyelmeztetést adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat.
Többfelé havazott hétfőn Magyarországon, egyes területeken néhány centiméteres hóréteg is kialakult. Kedden a nyugati határvidéken várható havazás, az Alpokalja magasabban fekvő részein akár 10 centiméter vizes hó is összegyűlhet – derül ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) előrejelzéséből.
Kedden túlnyomóan borult lesz az ég, és többfelé valószínű eső, az Alpokalján és a hegyekben havas eső, hó is várható. Az északkeleti, keleti szél megélénkül, helyenként meg is erősödik. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet -2 és +3 fok között alakul. A legmagasabb nappali hőmérséklet 2 és 9 fok között várható, északkeleten lesz az enyhébb idő. Vas és Zala megyére elsőfokú figyelmeztetést adtak ki a havazás miatt. Az előrejelzés szerint az Alpokalján reggelig 5-10 centiméter vizes, tapadó hó eshet, kedd délutánra pedig a Soproni- és a Kőszegi-hegységben a hóvastagság meghaladhatja a 10 centiméter, de a lehulló hó mindenütt olvadni fog.
Szerdán többnyire borult lesz az ég, szórványosan, főként nyugaton és délen várható eső. Az északkeleti szél a Tiszántúlon megélénkül. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 0 és +6, a legmagasabb nappali hőmérséklet 4 és 10 fok között alakul.
Csütörtökön is borult lesz az ég, de északkeleten szakadozottabb lehet a felhőzet. Elszórtan, elsősorban nyugaton valószínű eső, többnyire mérsékelt marad a légmozgás. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet -1 és +5, a legmagasabb nappali hőmérséklet 3 és 8 fok között várható. 
Pénteken egyre nagyobb területen szakadozottá válik, többfelé csökken is a felhőzet, a legtöbb felhő a nyugati határ mentén valószínű. Számottevő csapadék nem valószínű. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet -2 és +4, a legmagasabb nappali hőmérséklet 3 és 9 fok között lehet.
Szombaton, napközben erősen megnövekszik a felhőzet, estefelé helyenként eső is lehet. A délkeleti szél megélénkül. Hajnalban, reggel foltokban ködre is számítani kell. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet -4 és +4, a legmagasabb nappali hőmérséklet 4 és 10 fok között alakul.
Vasárnap erősen felhős vagy borult lesz az ég, több helyen eső várható. Többnyire mérsékelt marad a változó irányú szél. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 1 és 6, a legmagasabb nappali hőmérséklet 5 és 11 fok között várható.
2018.11.19 14:40
Frissítve: 2018.11.19 14:40

Horn Gyula vállára áll az MSZP és baloldali kutatóműhelyt épít

Publikálás dátuma
2018.11.19 14:33

Fotó: / Szalmás Péter
– Horn Gyula Magyarországot a Nyugat felé fordította, múltba révedés helyett inkább megalapozta az ország jövőjét, és megvédte az egyszerű emberek, a kisemberek érdekét az elittel szemben – sűrítette az egykori miniszterelnök érdemeit egy összetett mondatba Tóth Bertalan pártelnök az MSZP budapesti szervezete rendezte Horn-konferenciáján. Amivel a párt célja nem pusztán a múltidézés, hanem az, hogy „Horn Gyula tanulságait” össze lehessen vetni a ma megélt társadalmi folyamatokkal. Ennek szellemében a több mint három órás konferencián szóba került a Horn-kormány teljesítménye, visszaemlékeztek a NATO-tagsághoz vezető erőfeszítésekre, felidézték az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítését, taglalták a akkori médiaviszonyokat – és nem utolsósorban összevetették az akkori és a mai „kétharmad” politikai viszonyrendszerét. (utóbbiról csak annyit: Horn Gyula kétharmados kormányzati többsége birtokában sem gondolta úgy, joga van átírni az alkotmányt össztársadalmi egyetértés nélkül.) A volt miniszterelnök ezúttal „keresztszülői” minőségben is szóba került, Molnár Zsolt, ugyanis a konferencia helyszínéül szolgáló Villányi úti konferencia-központ a közeljövőben Horn Gyula nevét veszi fel – jelentette be az MSZP budapesti elnöke. Molnár Zsolt felolvasta ifjabb Horn Gyula levelét is, amelyben az egykori miniszterelnök fia arra hívta fel a figyelmet: különböző mérések alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a társadalom az 1994-98 közötti Horn-kormány tartja a rendszerváltást követő kabinetek egyik legjobbjának. Nem véletlen, helyezte kontextusba ezt a tényt ifjabb Horn Gyula, hogy az MSZP-re nézve negatív következményekkel járt, hogy korábban nem dolgozott ki egy baloldali hagyományokra építő, de modernizált baloldali világképet, programot – ugyanis így a párt így nem tudott érzelmi kapcsolatot létesíteni a választókkal, különösen a fiatalokkal. – Amikor a 2004 és 2009 közötti katasztrofális kormányzati teljesítmény miatt az MSZP kormányzóképes imidzse elpárolgott a párt mély gödörbe zuhant, ahonnan azóta sem tudott kikecmeregni, deklarálta ifjabb Horn Gyula, aki azért semmiképp nem temetné a szocialistákat, hiszen 1990-ben is a párt végét jósolták, de négy év kemény munka után az MSZP mégis kormány tudott alakítani. Tóth Bertalan egy szimbólumot emelt beszédébe. A napokban emlékezett ugyanis Európa az első világháború lezárásának századik évfordulójára, az MSZP elnökét megérintette, hogy a francia elnök és a német kancellár egymásba karolva rótták le a tiszteletüket. – Felháborító és elkeserítő, hogy az uniós nemzetek közös megemlékezésén nem vesz részt a magyar miniszterelnök – hangsúlyozta Tóth. A politikus szerint ki kell mondanunk: ma Európában szélsőjobboldali veszély van. Rendkívül fontos, hangsúlyozta Tóth Bertalan, hogy Horn Gyula üzenetét hogyan fordítják le napjainkban. Éppen ezért, hogy ne legyen hiba az értelmezésben, be is jelentette, hogy a Villányi Úti Konferenciaközpont és Szabadegyetem Alapítvány létrehozta a Szociális Demokráciát Kutató-elemző Intézetet. A pártelnök szerint ezzel az MSZP teljesíti évtizedes tartozását, miszerint egy baloldali szellemi műhelyt épít. Az intézet természetesen nemcsak a múltra koncentrál, illetve nemcsak a pártpreferenciákat méri, hanem a napi politikától ellépve próbálja elemezni, mi zajlik magyar társadalomban. 

Nem mindenki volt oda az egykori miniszterelnöktől

Nemcsak politikusok tartották előadást, hanem szakértők is: például Lakner Zoltán, a 168 óra főszerkesztő-helyettese, politológus. Lakner piros nyakkendőben érkezett, de ezzel udvariassága véget is ért. Ugyanis úgy vélte, hogy bár kívülálló, de szerinte Hornnak nem volt átfogó politikai víziója. Azt a politológus egyébként kézenfekvő megoldásnak tartja, hogy az MSZP abba a politikusba kapaszkodik, aki a leghosszabb ideig volt a párt elnöke és egy karanténba zárt pártból győztes politikai erőt csinált. Lakneren kívül előadást tartott még Pulai András, a Publicus Intézet és Tóth Csaba a Republikon Intézet stratégia igazgatója, Németh Péter, a Népszava tiszteletbeli főszerkesztője, Herényi Károly, az MDF parlamenti frakciójának vezetője, Hiller István, az Országgyűlés alelnöke, Kovács László, az MSZP volt elnöke, Baja Ferenc, a Táncsics Alapítvány kuratóriuma elnöke, valamint Ujhelyi István, a szocialisták EP-képviselője.

2018.11.19 14:33