Utolsó beszélgetés - Könyv Kocsis Zoltánról

Publikálás dátuma
2017.02.02. 22:23
FOTÓ: Népszava
Utolsó beszélgetés címmel jelent meg Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmesterről, zongoraművészről, zeneszerzőről a Nap Kiadó gondozásában Juhász Előd kötete, amelyet csütörtökön mutattak be Budapesten.

Tarlós István, Budapest főpolgármestere az eseményen elmondta: a kötetben mások mellett Berkes Kálmán klarinétművész, Hauser Adrienne zongoraművész és a júliusban elhunyt Esterházy Péter író méltatja Kocsis Zoltán művészetét, személyiségét. "A szerző Utolsó beszélgetés című kötete megidézi a szenvedélyes zenész, az őszinte ember emlékét" - mutatott rá.

A főpolgármester kiemelte, hogy Kocsis Zoltán személyiségéből erő és szenvedély áradt, amit megőrzött egész pályafutása alatt. Bartók Béla életművének világviszonylatban is egyik legkiemelkedőbb ismerője és tolmácsolója volt, de karmesterként, zeneszerzőként, zenetörténészként, kritikusként és pedagógusként is jelentős életművet hagyott maga után.

"Mondhatjuk: őstehetség volt" - hangsúlyozta a Tarlós István, hozzátéve: Kocsis Zoltán elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar klasszikus és kortárs zene hazai és külföldi népszerűsítésében, sok jótékonysági koncertet adott, mindig és mindenhol a hazai zenei élet javát szolgálta.

Juhász Előd elmondta, hogy három nagy egységre tagolható a kötet: a Róla című első részben a kollégák, munkatársak vallanak arról, hogyan látták Kocsis Zoltánt személyes közegben, amikor elengedte magát. A második, Mozaikok című részben a szerző azokat a beszélgetéseket elevenítette fel, amelyeket messzi városokból hazaautózva folytattak egymással. Ezeket a szövegeket Kocsis Zoltán még mind látta, így hitelesek - hangsúlyozta. A Vele című harmadik részben olvasható többek között a két utolsó nagy beszélgetés, amely 2016 januárban és szeptemberben zajlott a szerző és a művész között.

Az Utolsó beszélgetés című kötet az elmúlt öt év történéseinek állít emléket - fűzte hozzá Juhász Előd.

A kiadványban látható fotókat Vahl Ottó és Kocsány Kornél készítette.

Szerző

Elhunyt Horváth Dávid fotográfus

Hatvankilenc évesen január 31-én elhunyt a szociofotó magyar hagyományait továbbvivő fényképész, Horváth Dávid. Köszönhetünk neki portréképet többi között Csákányi Eszterről, Esterházy Péterről, Eörsi Istvánról, Petri Györgyről, Réz Pálról, akikről így mesélt: „Olyan közel jönnek a fényképen megörökítettek hozzám, hogy nem is azt érzem, én avatkozom az intim szférájukba, hanem ők látnak belém" - olvasható Rapai Ágnes litera.hu-n megjelent írásában.

Alkotásai közül leginkább a nyolcvanas évek társadalmi témájú képriportjai különlegesek. Fényképezett munkások, csövesek és fogyatékosok között, rockkoncerteken, vallási és cigányközösségekben sajátos korképet teremtve és segítő kezet nyújtva.

„Harminc éve fényképezem az embert. Nem tájat, enteriőrt, csendéletet, hanem az embert, közelebbről az arcát, még közelebbről a szemét. A másik ember tekintetét keresem, s meglátom benne, hogy boldog-e, elkeseredett-e, lázad-e vagy belefáradt. Ma is az éppen aktuális hatalomnak kiszolgáltatott, elesett, magukra hagyott, tehetetlen helyzetbe került emberek kilátástalansága háborít fel. S ezért aztán érdekel is. Mint egy-egy mementót mutatom föl legtöbbször a fotóimat, gondolván, ezzel talán segíthetek, bár már ebben sem reménykedem.”

Horváth Dávid 1948-ban Kiskunlacházán született, 1974-ben lett fényképész. Csaknem húsz éven át az Ország-Világ fotóriportereként dolgozott, 1995-től az Esti Hírlap szerkesztősége tudhatta munkatársai között.

Szerző

Lengyelországban is díjat kapott a Saul fia

 A Lengyel Filmművészek Szövetségének (SFP) filmkritikusi szakosztálya a legjobb külföldi film kategóriában az Arany Filmszalagok (Zlote Tasmy) elnevezésű elismerés különdíját ítélték oda Nemes Jeles László Saul fia című alkotásának - közölte Barbara Hollender lengyel filmkritikus. 

Hollender, a SFP kritikai részlegének elnöke, a filmítészeket tömörítő nemzetközi szervezet, a FIPRESCI alelnöke "rendkívül megrázó filmnek, az emlékezetért való kiáltásnak, nagy intő jelnek" nevezte Nemes Jeles László alkotását.

A koncentrációs táborról filmet készítve a rendező "az erkölcsre kérdez rá erkölcstelen idők közepette, kérdéseket tesz fel az emberektől elforduló Istenről, az emberiesség lényegéről" - fogalmazott a publicista.

Erdély Mátyás kamerája "azt rögzíti, ami a felvételeken egyébként nem látható: a félelmet, a megaláztatást, a kétségbeesést, a fájdalmat, és - ami talán a legfontosabb - a méltóság megőrzésére tett próbálkozást" - hangsúlyozta Hollender.

Az 1985-ben alapított Arany Filmszalagok különdíjával az SFP filmkritikusai a legjobb külföldi film kategóriában tüntették ki a magyar alkotást. Ebben a kategóriában a fődíjat Jim Jarmusch Paterson című alkotása érdemelte ki. A Saul fia mellett Charlie Kaufman Anomalisa című animációs filmjét is különdíjban részesítették.

A lengyel alkotások kategóriájában a fődíjat két film, Jan P. Matuszynski Ostatnia rodzina (Az utolsó család), valamint Wojtek Smarzowski Wolyn (Volhínia) című filmje nyerte el. Mindkét művet a legutóbbi, 41. Gdyniai Filmfesztiválon is díjazták.

Az Oscar-díjas magyar film alkotói nevében az Arany Filmszalagok különdíját a hétfői varsói gálaesten a Saul fia lengyelországi forgalmazója, a Gutek Film képviselője veszi majd át.

Szerző