Az ATV Csatt című műsorában igen nagy purparlé volt a minap. Belpolitikáról, az ellenzék esélyeiről, a miniszterelnök-jelöltekről esett szó. Gulyás Márton persze igen provokatív személyiség, de ő a maga módján igazságokat mondott a magyar társadalom állapotáról. Ám semmi sem indokolhatja a Fidesz-oldal jelenlévő képviselői, Stefka István és Zárug Péter Farkas vitastílusát. Stefka felvetette, vajon mit csináltak Gulyás szülei a kommunizmus alatt, s ki merte jelenteni: Magyarországon nincs szegénység. Zárug pedig ellenfele végzettségét és állását, foglalkozását kutatta, s közölte: ez szakmai vita, itt akárki nem szólalhat meg, míg társa álláspontját azzal védte, hogy ő egy tiszteletreméltó egyetemi docens, ezért nem illik támadni őt.
Rónai Egon persze helyére tette, mondván: állampolgárként bárki bármiről kifejtheti a véleményét. Botrányosnak tartom, hogy a kormány hívei, amikor érdemi érveik már nincsenek, ilyen alpári módon védekeznek. Ez ugyan nem meglepő, hiszen a kormány is így tesz, talán kicsit differenciáltabb modorban. A demokrácia, a szólásszabadság értékei igencsak távol esnek tőlük. A négy vendég közül egyedül Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője őrizte meg higgadtságát, aki – amikor szóhoz jutott – észérvekkel tette helyére a témát. A műsorból nem is annak tárgya és az elhangzott argumentumok maradtak emlékezetesek, hanem az a kisszerű, személyeskedő, diktatórikus stílus, amelyet az úgynevezett jobboldal képviselői alkalmaztak.
