Modern Háry Jánosok

Emlékszik még valaki a Széchenyi tervre (az elsőre, még az első Orbán-kormány idejéből)? Nagyszerű PR-fogás volt: fogták az összes uniós támogatású projektet, aztán az egészet összeadták, találtak neki egy jól hangzó nevet meg egy emblémát, és bemondtak egy képtelenül nagy összeget arról, hogy mennyit oszt szét a kormány a fejlesztésre. A trükk bejött: mindenki úgy érezte, hogy (ahogyan ma mondanák) Magyarország erősödik, és az egészhez annyi költségvetési forrás se kellett, amennyibe a plakátok kerültek.

Most nagyjából ugyanez történik Modern városok program néven – sőt, a beavatottak azt is tudják, hogy közben a Széchenyi terv is fut, a konkrét pénzügyeket tekintve legalább kétharmados átfedéssel. Miért is ne, minden politikus álma, hogy miközben ő már jól megszedte magát, különféle javakat szórhasson a hálás nép közé, lehetőleg anélkül, hogy az államkassza beszakadna. Orbán Viktor és kísérete végiglátogatja az ország városait, a miniszterelnök megveregeti a helyi politikai elöljárók vállát (olykor azokét is, akiknek nincs fideszes párttagkönyvük), elégedetten szemléli a fejlődést, és pénzt, azaz reménybeli beruházásokat oszt, vagy legalábbis ígér. Hogy a végén az egészből legfeljebb a stadionok fognak megépülni - mert azok tényleg fontosak a főnöknek, a zsebre tehető összegektől függetlenül is, és mert stadionépítésre az EU nem ad egy fillért sem, így aztán nem is fordulhat elő, hogy a sokszoros felülárazás miatt leállítják az egészet mindenféle OLAF-vizsgálatokkal -, azt ebben a pillanatban legfeljebb a Fidesz-szakértők sejtik. A többiek felhőtlenül örülnek az immár 2500 milliárd forintnál járó virtuális ajándéközönnek.

Amúgy nem tudom, hogy a kormányfő járt-e már valóban modern városban. Mondjuk Göteborgban, ahol ugyanazzal az egyszerű mobilalkalmazással lehet a közösségi közlekedést használni és parkolni, Bécsben, ahol több a bérlettulajdonos, mint az autó, Koppenhágában, ahol minden közösségi közlekedési járműre föl lehet szállni kerékpárral, vagy Hannoverben, ahol a helyi Moszkva téren szintben találkozik a metró, a villamos és az autóbusz, természetesen a tér alatt, mert odafönt egy park van. Nyilván járt, mert a pénzünkből többször körbeutazta a Földet, de arra épít, hogy a mindenkori hallgatóságából a többség bizonyára nem járt, és modern városnak gondol mindent, ahol van fűtés a buszon és (esetleg) papír a nyilvános vécében.

A rossz hír az, hogy Magyarországon jelenleg egyetlen modern város sincs, és a közpénzköltési szokásokat figyelve belátható időn belül nem is lesz – a jó pedig (legalábbis a politikai marketing nézőpontjából), hogy a választópolgári törzsgárda erről világlátási lehetőség híján sosem fog értesülni.