Ferencváros;verekedés;szurkolók;DVTK;

A sport csak ürügy a verekedésre

Vasárnap este a főváros IV. kerületében verekedett egymással közel száz sportkedvelő. A légyott kapcsán csoportos garázdaság gyanújával 12 embert előállítottak – terjedt a hír hétfőn futótűzként a hazai sajtóban. Amint a Ferencváros szurkolóinak egyes csoportjait tömörítő fradimob.hu Facebook-bejegyzésében közölték, az FTC és a DVTK hívei „barátságos találkozón” mérkőztek meg egymással.

Noha a fővárosi győzelemről beszámoló szűkszavú híradás egyenlőtlen felállásról írt (55 budapesti esett 40 borsodinak), nyilvánvaló, hogy a szurkolói körökben szláv és orosz gyökerekre visszatekintő, előre lebeszélt találkozóról, úgynevezett ustawkáról van szó.

A futballszurkolók között jellemzően elhagyatott helyszíneken, a találka előtt egyeztetett létszámban, puszta kézzel történő verekedés Európa-szerte komolyabb hagyományokra tekint vissza (aki nem riad vissza az erőszaktól, a videómegosztón maga is meggyőződhet róla, az állítást többlapnyi felvétel támasztja alá), Magyarországon a kétezres évek második évtizedének kezdetén honosodott meg.

A sajátos kulturális élet főszervezői a Ferencváros különböző szakosztályainak – leginkább labdarúgás – mérkőzésein korábban éveken, évtizedeken keresztül felbukkanó emberek - egy szűkebb réteg, akik több hazai és nemzetközi szurkolói csoportosulással összemérték erejüket az utóbbi években. A magyar futballhuligánoknak például sikerült, ami a labdarúgócsapatoknak nem: egy ízben a rendszeresen a Bajnokok Ligájában induló Dinamo Kijev „keménymagját” is Magyarországra hozták, az ukránok 30 fővel kimondottan a verekedés miatt jöttek át a határon. A fradisták emellett híradásaik szerint rendre keresték a „testmozgás” lehetőségét tradicionális riválisaik között is, így az újpestiekkel, a kispestiekkel vagy akár vidéki drukkerekkel szemben, ezek a találkák azonban a másik fél meghátrálása miatt nem mindig jöttek létre.

Két évvel ezelőtt zöld-fehér zászlók előtt álló, arcukat eltakaró „harcosok” már egy BL-rendszerű, 16 résztvevőt tömörítő magyar ligáról beszéltek. Sorsolás is volt, a szervezők pedig sportrendezvénynek titulálták a történetet, amellyel kapcsolatban iránymutatást is megfogalmaztak: akkor azzal a kéréssel fordultak az érintettek felé, hogy inkább a csibészség és a kölcsönös tisztelet domináljon a kisebb szurkolótáborok esetében 15-15, a nagyobb csoportok esetében 30-30 főben meghatározott harcok alkalmával. Az áldozatos szervezőmunka mégsem hozta el a várt fellendülést ezen a téren. A hétvégi balhé - amihez apropóul még sportmérkőzés sem kellett - egyike volt a kevés hasonló incidensnek.