Az isteni mélység

Diane Ducret belga filozófus-történész arra vállalkozott, hogy a vagináról alkotott hol tudományos, hol áltudományos tanok, illetve a női nemiséghez köthető történeteken keresztül barangoljon a kultúrtörténet sötét fejezeteiben.

Azt tartják, a nő világuralomra képes egy bizonyos létfontosságú testrésze által. Csakhogy nemi szerve szexuális visszaélések és a szexipar áldozatává, háborús trófeává is teheti. Diane Ducret belga filozófus-történész friss szemlélettel vetette bele magát a női test és a férfivilág kettős kapcsolatába. A tiltott rés címmel, tavaly decemberben az Európa Kiadó gondozásában immáron magyar nyelven is megjelent munkájáról azt ígéri, hogy nem feminista gyorstalpaló. Nő írt nőknek, anyáknak, lányoknak (nem tan-)könyvet, de szeretném hinni, hogy a hölgyek kedvesei éppolyan örömmel olvassák végig a kötetet, mint ahogyan e sorok írója tette.

Az esszéstílusban megírt könyv sorra veszi mindazt, amit a női nemi szervről gondolt a sokáig kizárólag férfiközpontú világ. Mindez különösebb erőfeszítést nem igénylő befogadói attitűddel igazán élvezetes lehet, talán csak az elhamarkodottnak vélt ígéret piszkálhatja a büszkeségünket, hiszen a férfinak célzott odamondogatásokból akad a háromszáz lap között. Oktondi, szegény, buta, meg ehhez hasonló indokolatlan megjegyzések hol bornírtnak, hol sértett hölgynek láttatják Ducret-t. Na jó, talán van oka hőbörögni. Platón például úgy hitte, az anyaméh „gyermekszülésre vágyó élőlény”, de ha nem elégítik ki azt, feldühödik és „minden irányban bolyong a testben, eltorlaszolva a lélegzés kijáratát.” Hippokratész, kollégáihoz hasonlóan, csúnyán mellélőtt a szeméremtestet illetően, de az indán mítoszok is elég különösen hatnak.

Ezer évek távlatából egészen elborzasztó Agnodiké története. Ő az orvoslás tudományát nő léte sajátította el, szolgálatait felajánlotta Athén várandós asszonyainak, de ők eleinte nem kértek belőle. Amikor már befutott, fény derült azonban egy apró szépséghibára: mindvégig férfinak álcázta magát, nő létére. Az Areioszpagosz majdnem halálbüntetéssel sújtotta, de a város bírái végül a nők kiállása miatt megkegyelmeztek neki, s ettől fogva a nők is tanulhatták az orvoslást. A tiltott rés elmeséli azt is, miképpen lett az óegyiptomi istennő, Hathor „a vulva úrnője”, de tartogat igencsak zamatos részletet Gilgames eposzából is. „Nektek, nőknek több gyönyörérzés jut szerelem közben, mint juthat a férfiúnépek” - ezt már Zeusz veti oda Hérának Ovidius művében, az Átváltozásokban.

Ducret részletesen felépíti, miért is tartották démoninak a női nemi szervet, amelyet többek között nyiladéknak, isteni mélységnek nevez. Sötét korok, sötét tanok: volt idő, amikor azt hitték, a nő a Sátánnak a „telhetetlen vaginán” keresztül nyit kaput ebbe a világba. Igényes áttekintésében szó esik arról, hogy milyen bestiális módszerekkel regulázták és csonkították meg például a „konok maszturbálókat”, vagy a világháborús Franciaország asszonyait.

A kötet különleges utazásra hívja olvasóját. A történelem vagy a művészetek szeretői talán be sem fognak tudni telni az ínyencségekkel, amelyek akár az avantgárdokhoz (pl. Dalí, Aragon), vagy Napóleonhoz kapcsolódnak. Utóbbi, aki Freud szerint anyakomplexusban szenvedett, a vágy hevében nemes egyszerűséggel azt írta hitvesének, Josephine-nek: „Három napon belül érkezem, ne mosakodj!” A különböző vallások, népek tanai legalább annyi titkot rejtenek, mint az intimhigiénia kialakulásának históriája. A tiltott rés viszont éppen ezek miatt válik fontos olvasmánnyá.