Trump kihívja az egész világot

Donald Trump kijelentései között nehéz eligazodni. Egyik nap ezt ígéri, a másik nap épp az ellenkezőjét – igaz, sok híve épp ezt, a kiszámíthatatlanságot tartja egyik fő erényének. Kampányában egyfelől azt közölte, itt az ideje, hogy az Egyesült Államok visszahúzódjon a világból, hagyjon fel a „nemzetépítéssel”, s a maga dolgával foglalkozzon. Másfelől viszont a 45. amerikai elnök egymás után szítja a különféle konfliktusokat, szövetségesekkel és ellenfelekkel kerül konfrontációba, sőt, nem zárja ki erő alkalmazását sem. A vagdalkozásokból még nem formálódik semmiféle „Trump-doktrína".

Az új amerikai elnök sajátos módon épp az úgynevezett „nemzeti imareggelin” mondott beszédében közölte: ne aggódjanak, amiért durva hangon beszél a világ egyes vezetőivel, ám eljött az ideje a kemény fellépésnek. „A világ bajban van, de mi majd rendet teszünk. Keménynek kell lennünk. A világ minden országa gyakorlatilag kihasznált bennünket, de ez többé nem történik meg!” – fogadkozott Trump.

Elnökké választása óta a milliárdos több frontot nyitott, mint amennyit bárki is elképzelt volna. Kétségbe vonta az „egy Kína” politikai alapelvet, s nem csupán kereskedelmi háborút helyezett kilátásba Pekinggel, hanem akár forró konfrontációt is a Kelet-, illetve Dél-kínai-tenger térségében. Megfenyegette Észak-Koreát és Iránt, a déli szomszéd Mexikót pedig nem csupán azzal sokkolta, hogy komolyan gondolja az illegális bevándorlókat távol tartó fal építését, de azzal is, hogy ha kell, amerikai katonákat vet be a határon túl. Kétségbe vonta a NATO hasznosságát és hatékonyságát. Beígérte az izraeli amerikai követség áthelyezését Jeruzsálembe, de mintha már vissza is lépett volna ettől a potenciálisan veszélyes ígérettől, ahogy az izraeli telepépítések támogatásától is. Egy hónapos határidővel tervet kért védelmi miniszterétől az Iszlám Állam legyőzésére, ami jó hír, elvégre a kampány során még azt mondta, jobban tudja ő, mit kell csinálni, mint a tábornokok. Talán csak kedvencével, Vlagyimir Putyin orosz elnökkel nem akasztott még tengelyt, bár Nikki Haley ENSZ-nagykövet bemutatkozó beszédében már bírálta Moszkvát a Krím és a kelet-ukrajnai konfliktus kiéleződése miatt.

A Stratfor intézet 2017-es előrejelzése emlékeztetett rá, hogy már Barack Obama is megpróbálta visszafogni az Egyesült Államok külföldi szerepvállalását, s inkább befejezni elődje, George W. Bush háborúit. Rendkívüli önmérsékletet gyakorolt, de ennek számos hátulütője lett, nem utolsósorban az Iszlám Állam megerősödése. Míg azonban Obama hitt a kollektív biztonsági rendszerben és a multilaterális együttműködésben, Trump az amerikai érdekérvényesítés akadályát látja ugyanezekben. „Amerika mindenekelőtt!” – adta ki jelszót beiktatási beszédében. Sok elemző úgy látja, legfeljebb néhány hónapot várat magára az első jelentős nemzetközi válság kirobbanása. Noha minden friss elnök hivatalba lépésekor erősödik a bizonytalanság, az is kétségtelen, hogy a hidegháború vége óta a Fehér Ház új lakója még nem nézett szembe ennyi kihívással.

Donald Trump és James Mattis. Az új elnök egyik első útja a Pentagonba vezetett FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/OLIVIER DOULIERY

Mexikó

Trump elnökválasztási kampányának első lépéseként durván nekiment Mexikónak és a déli szomszédországból érkező illegális bevándorlóknak, s ez sok szavazatot hozott neki. Beiktatása után megerősítette, hogy ragaszkodik a falépítéshez a déli határ teljes hosszában, s Mexikóval fizetteti a cehhet. Mivel ezt épp Enrique Pena Nieto tervezett washingtoni látogatása előtt tette meg, a mexikói elnök nemigen tehetett mást, lemondta a vizitet. Trump és Pena Nieto azóta telefonon megpróbáltak szót érteni, de ebből is újabb konfliktus keletkezett, Trump ugyanis azt mondta, ha Mexikó nem tud mit kezdeni „a sok rossz emberrel”, akkor ő majd leküldi az amerikai katonákat és rendet teremt. Ennek a kijelentésnek nagyon rossz a csengése Latin-Amerikában.

A mexikói elnök mentené a menthetőt, az 1994 óta érvényben lévő háromoldalú, NAFTA szabadkereskedelmi megállapodást, amelynek újratárgyalását Trump szintén felvetett. Pena Nieto cáfolta, hogy a telefonbeszélgetésben Trump amerikai inváziót emlegetett volna, s a Fehér Ház is szépítette a kijelentést, az elnök csupán amerikai katonai segítséget ígért Mexikónak a drogkartellek, a bűnbandák elleni harchoz. Felmérések szerint a mexikóiak 60 százaléka arra számít, Trump megépítteti a falat, de hogy ki fizeti a számlát, azt továbbra sem tudni.

Észak-Korea

Az egyik legveszélyesebb válsággóc kétségkívül Észak-Korea, amelynek kiszámíthatatlan vezetője, Kim Dzsong Un az elmúlt években már öt kísérleti atomrobbantást hajtott végre, s noha az első tesztek feltehetőleg félresikerültek, az utóbbi kettő szakértők szerint sikeres lehetett. Phenjan jelentősen előrehaladt a nukleáris robbanófejek gyártása, miniatürizálása terén. Tavaly számos rakétakísérletet is végrehajtottak, ősszel például olyan nagy hatótávolságú rakétával, amely egy interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM) első fázisa lehet, s amely már nukleáris robbanófejjel is felszerelhető, elérve akár az Egyesült Államok nyugati partvidékét. James Mattis, az új amerikai védelmi miniszter, a Trump-adminisztráció nevében a minap – a dél-koreai fővárosban, Szöulban – közölte: ha Észak-Korea nukleáris fegyverhez folyamodik, az Egyesült Államok „hatékony és nagyerejű” választ ad.

A Pentagon új főnökének kijelentésére válaszul Phenjan az Egyesült Államokat és Dél-Koreát vádolta azzal, hogy a világot a nukleáris háború szélére sodorják. Az észak-koreai közlemény szerint Washington és Szöul arra készül, hogy megelőző nukleáris csapást mérjen Észak-Koreára. Amerikai értékelés szerint Kim Dzsong Un hamarosan új ballisztikus rakétát fog tesztelni, s Washingtonban aggodalommal figyelik, hogy felújították a munkát a jongbjoni kísérleti nukleáris erőműben, ahol plutóniumot állítanak elő. Az Obama-kormányzat gazdasági szankciókkal próbálta megfékezni Észak-Korea nukleáris ambícióit, s Kínát győzködte, hogy gyakoroljon nyomást a sztálinista országra. Még nem tudni, Trump mivel próbálkozik majd, de mivel az új amerikai elnök viszonya Pekinggel is kiéleződhet, kérdés, hogy számíthat-e együttműködésre Phenjannal szemben. Elemzők egyáltalán nem zárják ki, hogy Washington megelőző – bár nem nukleáris – csapást mér az észak-koreai atomlétesítményekre és a rakétagyártó kapacitásra.

Kína

Trump kezdettől konfrontatívan állt a kínai-amerikai viszonyhoz. Peking dühét kiváltotta, amikor a megválasztott elnök fogadta a tajvani elnök gratulációját, megkérdőjelezve az évtizedek óta elfogadott „egy Kína” elvet. Trump kampányában kereskedelmi háborúval fenyegette meg Kínát olcsó exportja, valutamanipulációi, s szellemi termékek eltulajdonítása miatt, egyik első intézkedéseként felmondta az Obama-kormányzat által hosszú évek tárgyalásaival tető alá hozott csendes-óceáni szabadkereskedelmi megállapodást, a TPP-t. Az elnök igazi héját nevezett ki kereskedelmi miniszterének egy másik milliárdos, Wilbur Ross személyében. Az Egyesült Államok 2015-ben 483 milliárd dollár értékben vett kínai termékeket, s ha leállna ez az importáradat, mintegy 15 millió kínai munkás állása kerülne veszélybe. Kína második leggazdagabb embere, az Alibaba cég főnöke, Jack Ma egy ausztráliai látogatásán óvta Trumpot a konfliktusok élezésétől. „Mindenki tart a kereskedelmi háborútól. Ha leáll a kereskedelem, kezdődik a háború!” – figyelmeztetett.

A világ második legerősebb gazdasági hatalma is emelte a tétet azzal, ahogy a Dél-kínai-tenger térségében fennálló területi vitákat kezelte. Peking az egész régióra kiterjesztené fennhatóságát, noha a vitatott hovatartozású szigetekre Vietnam, a Fülöp-szigetek, Brunei és Malajzia is igényt tart. A Fehér Ház már Obama idejében is figyelmeztette Pekinget, hagyjon fel a szigetfeltöltésekkel, katonai bázisok, kifutópályák építésével, rakétavédelmi rendszerek telepítésével. Az Egyesült Államok kifogásolja, hogy Kína akadályozza a hajózás szabadságát a térségben. Obama elrendelte, hogy amerikai hadihajók őrjáratozzanak a vitatott szigetek környékén. Nem tudni, hogy a Trump-kormányzat mit lépne, ha kiéleződne a helyzet. A New York Timesnak adott egyik interjújában Trump nem zárta ki, hogy akár katonai erő bevetésére is kész lenne. James Mattis, a Pentagon új főnöke a minap Tokióban nem csupán az amerikai-japán stratégiai partnerséget erősítette meg, hanem azt is, hogy az amerikai védelmi garancia a Kelet-kínai-tenger térségében fekvő Szenkaku-szigetekre is kiterjedne. E szigetek hovatartozását Peking szintén vitatja.

Rex Tillerson, az új külügyminiszter a szenátus külügyi bizottsága előtt azt mondta: Washington világosan Peking értésére adja majd, hogy a szigetépítést be kell fejezni, s meg fogja akadályozni Kína hozzáférését az ottani bázisokhoz. Ez – elvileg – jelenthet blokádot, kínai hajók elsüllyesztését, rakétacsapást egyaránt, ám bármelyik változat két nukleáris hatalom közötti közvetlen katonai konfrontációhoz vezethetne, s aligha áll az Egyesült Államok érdekében idáig élezni a helyzetet.

Irán

Teherán máris teszteli az új amerikai elnököt. Miközben tartja magát a Hatokkal két éve kötött nukleáris megállapodáshoz, folyamatosan feszegeti a továbbra is életben lévő, ballisztikus rakétatesztek tilalmára vonatkozó ENSZ-szankciókat. Irán minapi rakétakísérletét Nikki Haley amerikai ENSZ-nagykövet „elfogadhatatlannak” nevezte a Biztonsági Tanácsban, Trump pedig Twitteren azt írta, „Teherán a tűzzel játszik”, s ő egyetlen ellenlépést sem zár ki. Michael Flynn nemzetbiztonsági főtanácsadó, aki az iráni nukleáris alku egyik eltökélt bírálója volt, „figyelmeztetésben részesítette” Teheránt, bármit is jelentsen ez. Néhány napja Washington valóban új szankciókat jelentett be iráni személyekkel és vállalkozásokkal szemben, válaszul Irán kiterjedt hadgyakorlatot szervezett, újabb ballisztikus rakétakísérlettel. Mattis védelmi miniszter ázsiai látogatásán viszont közölte, nem fogják a Közel-Keleten állomásozó amerikai katonák számát emelni Irán „helytelen viselkedése” miatt. Rövidesen ki fog derülni, hogyan fogja tudni kamatoztatni Rex Tillerson sokat dicsért diplomáciai képességeit az iráni feszültség, s a többi válság lecsillapítására.

Baltikum

George W. Bush belenézett Vlagyimir Putyin szemébe, s úgy látta, tud üzletet kötni vele, Barack Obama a reset gombbal, az amerikai-orosz kapcsolat újraindításával próbálkozott. De egyik korábbi elnök sem a transzatlanti szövetségesi rendszert megkérdőjelezve akart kapcsolatokat építeni az orosz elnökkel. Trump védelmébe vette Putyint, amikor a FoxNews újságírója, Bill O’Reilly az orosz elnököt gyilkosnak nevezte. „Mindenütt sok a gyilkosság, talán a mi országunk olyan ártatlan?” – mondta Trump, s odahaza számos republikánus is kikérte magának a fura párhuzamot. A 45. elnök továbbra is azt reméli, hogy együtt tud működni Putyinnal, s közösen lépnek fel az Iszlám Állam ellen. Rex Tillerson, az oroszbarát új külügyminiszter meghallgatásán nem volt hajlandó Putyinról kimondani, hogy háborús bűnöket követ el Szíriában.

Ha valahol aggódnak Trump feltűnő Moszkva-barátsága miatt, akkor kétségkívül a Baltikumban. Észt- és Lettország, valamint Litvánia a NATO és az Európai Unió tagja, de a Krím félsziget annektálása óta szorongatott helyzetben érzik magukat, tartanak attól, hogy Oroszország hasonló módszerekkel – fedett műveletekkel, hamis hírek terjesztésével, kíberháborúval – bomlaszthatja ezeket az államokat. Az Ukrajnában élő Ilja Ponomarjov orosz exképviselő, aki egyedüliként szavazott a Dumában a Krím elcsatolása ellen, egy interjúban azt jósolta, a Kreml a NATO felbomlasztására törekszik, s legalább egy balti államban olyan helyzetet akar teremteni, hogy az kérje a NATO kölcsönös segítségnyújtását előíró, 5. cikkelyének életbe léptetését. Márpedig ez a legforróbb válságot robbanthatná ki, ráadásul itt, az európai kontinensen.

Az észak-atlanti szövetség legutóbbi, varsói csúcsértekezletén arról döntöttek, hogy négy többnemzetiségű dandárt állomásoztatnak a három balti állam és Lengyelország területén. A NATO e lépését azonban, amellyel eltántorítaná Oroszországot, Moszkva a saját biztonságát fenyegető legnagyobb kihívásként értékeli, mint ahogy barátságtalan húzásnak tartja az Egyesült Államok térségbeli hadgyakorlatait is, amelyek jelzik, hogy az atlanti szövetség akár a kalinyingrádi enklávé blokádjával vághat vissza. Vlagyimir Putyin államfő kétségkívül arra számít, hogy Trump „túllép” a Krím és a kelet-ukrajnai beavatkozás miatti konfliktuson, noha Moszkvában nyilván tudják, hogy rövid távon nem számolhatnak az Oroszország elleni szankciók feloldásával.

Trump ugyanakkor maga is gyanakvással tekint a NATO-ra, mert az szavai szerint „régi, elavult” intézmény, noha Theresa May brit kormányfőnek pár napja már azt ígérte, 100 százalékig támogatja az atlanti szövetséget, s Jens Stoltenberg NATO-főtitkárt is biztosította, átjön Európába a NATO májusi csúcstalálkozójára.