Izrael dacol az ENSZ-szel

Nemzetközi szervezetek és a nyugati országok hevesen bírálják azt a törvényt, amelyet az izraeli parlament hétfőn fogadott el. A jogszabály ugyanis visszamenőleges hatályú, jogszerűnek nyilvánította többezer, palesztin magánterületen lévő, ciszjordániai telepes-otthon felépítését. A telepeskérdést azonban a kétállami megoldás legfőbb akadályának tekinti a nemzetközi közösség. A bírálók közül ezúttal hiányzik Washington, a Trump-adminisztráció még nem szólalt meg.

Izraelben nagy reményeket fűztek és fűznek az új amerikai elnökhöz, főképp azt követően, hogy tavaly december 23-án az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) olyan határozatot fogadott el, amely megtiltotta Izraelnek, hogy a megszállt palesztin területeken újabb telepes otthonokat létesítsen. Az elfogadást az tette lehetővé, hogy az Egyesült Államok 1979 óta először nem élt vétójogával, csupán tartózkodott. Ha Izrael tiszteletben tartaná az ENSZ BT határozatot, akkor a teljes telepesprogramot fel kellene számolnia a Nyugati Parton és Kelet-Jeruzsálemben egyaránt.

Donald Trumpnak nem tetszett a búcsúzó amerikai diplomácia lépése, ő vétót javasolt és már korábban megígérte, hogy kész lenne az egységes Jeruzsálemet elismerni Izrael fővárosaként, illetve az amerikai nagykövetséget ide költöztetni. Egyelőre azonban Tel-Avivban van az amerikai képviselet, Trump pedig hallgat a hétfői izraeli döntés kapcsán. Pedig vélhetően a Knesszet jobboldali többsége az ő ígéreteiben is bízva fogadta el a nemzetközi felháborodást kiváltó törvényt. Az új amerikai elnök január 20-i beiktatása után azonnal közölte a Twitteren, hogy „megváltoznak a dolgok" ez ügyben. De semmi sem változott. Az egyik leghírhedtebb illegális telep, Amóna múlt heti hatósági kiürítése és felszámolása felkavarta a kedélyeket Izraelben, hiszen a telepesek jórésze ellenállt a kiürítésnek.

Ezt követően, az úgynevezett telepespárt, a szélsőjobboldali Bájt Hajehudi (Zsidó Otthon) kezdeményezte a törvényt, amely a koalíción belül is feszültségeket szült. Sajtóhírek szerint Naftali Benneth pártelnök szabályosan megzsarolta Benjamin Netanjahu miniszterelnököt, akinek kormánykoalíciója nem életképes a telepespárt nélkül. A Knesszet pedig akkor fogadta el 60-52 arányban a jogszabályt, amikor Netanjahu épp londoni látogatásáról tartott hazafelé. A legnagyobb ellenzéki formáció, a Cionista Unió vezetője, Isaac Herzog fekete zászlóval tiltakozott és őrültnek nevezte a törvényt, amelyről úgy véli, hogy súlyosan fenyegeti az izraeli demokráciát. És nem ő az egyedüli, aki az országon belül bírálja a jogszabályt. Izrael főügyésze alkotmányellenesnek nevezte, egy civil szervezet bejelentette, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz fordul a törvény miatt, amely ellenkezik az izraeli alkotmánnyal és a nemzetközi joggal is. A jogszabály törvényessé tette 4000, a Nyugati Parton épült zsidó otthon létét és lebontásra ítél 50 olyant, amely a kormány jóváhagyása nélkül jött létre. A kisajátított palesztin földek tulajdonosainak pénzbeli megváltást irányoz elő.

A nemzetközi bírálatok nem csitulnak. Az Európai Unió a jogszabály visszavonását kéri, az ENSZ új főtitkára, António Guterres jelezte, következményei lesznek annak, hogy Izrael megsérti a nemzetközi jogot. Hasonló álláspontot képvisel Nikolaj Mladenov, az ENSZ közel-keleti koordinátora is, aki kijelentette, hogy a törvény messzemenő jogi következményeket fog maga után vonni.

A palesztin vezetés úgy értékelte, hogy az elfogadott törvény zöld utat ad „a földrablások megkezdéséhez”, szándékosan szétzúzza a kétállami megoldást és ezzel a béke és stabilitás megteremtésének alapjait”. Mahmúd Abbász palesztin elnök az apartheid legalizációjáról beszélt. Az új izraeli telepestörvény „a népünk elleni agresszió” – fogalmazott kedden Párizsban Abbász.

A közel-keleti béketárgyalások legutóbb is a telepek kérdése miatt szakadt meg 2014-ben és a jelenlegi körülmények között esély sincs a békés rendezési kísérletek folytatására. A Trump adminisztráció azonban sokat tehetne a kérdésben, hiszen a korábbi évtizedekben is a washingtoni diplomácia erőfeszítései segítették a rendezési kísérleteket.

A legismertebb nemzetközi próbálkozások a rendezésre

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967. november 22-én hozta meg 242-es határozatát, amelynek alapelve a „földet a békéért”. A határozat felszólította az izraeli csapatokat, hogy vonuljanak vissza a megszállt területekről, és kimondta, hogy „a térség minden államának joga van a szuverenitás, a területi sérthetetlenség és a politikai függetlenség elismertetésére, s arra, hogy fenyegetéstől vagy támadástól mentes biztonságos és elismert határok között éljen”. Előírta azt is, hogy a menekültek kérdését igazságosan és minél előbb rendezzék.
Az 1973-as jom kippur-i háború után amerikai közvetítéssel párbeszéd kezdődik az izraeli és a palesztin vezetők között. A tárgyalások témája a békeszerződés és egymás kölcsönös elismerése.
1979. március 26., a Camp David-i megállapodás Izrael és Egyiptom között. Az egyezményért Menachem Begin izraeli kormányfő és a később meggyilkolt Anvar Szadat, egyiptomi elnök Nobel- Békedíjat kaptak. Egyiptom lett az első olyan arab ország, amely elfogadta Izrael létezését. A kétoldalú megállapodás mellett tárgyaltak egy később aláírandó, közel-keleti béke keretegyezményről, amely az ENSZ BT határozatain alapul és lehetővé tesz egy igazságos, átfogó és tartós közel-keleti rendezést, beleértve a Nyugati Part és a Gázai-övezet kérdését is. Az egyezmény kudarcát a palesztin menekültkérdés rendezetlensége okozta.
Izrael 1989-ben olyan javaslatot terjesztett elő, amelynek célja nemcsak a békefolyamat megvalósítása, hanem egy átfogó közel-keleti rendezés keretében a területen élő arab lakosság végleges státusának kialakítása és az arab államokkal fennálló háborús állapot felszámolása volt. Az amerikai külügyminiszter volt a közvetítő.- Madridi békekonferencia, 1991. október 30-án, az Egyesült Államok és a Szovjetunió védnökségével.
1993 augusztusában a felek Oslóban titkos tárgyalásokat folytatnak. Megállapodtak egy területet békéért elven működő megoldásban. Levélváltás útján a felek kölcsönösen elismerték egymást és 1993. szeptember 13-én Washingtonban aláírták az oslói elvi nyilatkozatot. Az oslói megállapodás máig alapdokumentumnak számít. Ebben a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) lemondott az erőszak alkalmazásáról és elkötelezte magát a békés tárgyalások mellett. A közvetlen tárgyalások Jichák Rabin izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat, a PFSZ elnök között Bill Clinton amerikai elnök közbenjárásával kezdődtek meg. E tárgyalások eredményeként jött létre 1994-ben a palesztin autonómia a Nyugati Parton (Ciszjordániában). 1994-ben Simon Peresz és Jasszer Arafat Nobel-békedíjat kapott a megállapodásért.
A második oslói megállapodást a Fehér Házban, 1995. szeptember 28-án írták alá. Ez az izraeli katonák ciszjordániai kivonulásának szakaszait rögzítette. Előirányozza a palesztin önkormányzatok megalakulását és engedélyezi, hogy fennmaradjanak a zsidó telepek, amelyeket izraeli katonák védelmeznek.
A Wye Plantation-i egyezményt ugyancsak a Fehér Házban, 1998. október 23-án írták alá. Izrael további katonák kivonásába egyezett bele, szabadon engedett 750 palesztin foglyot. A palesztin vezetés vállalta, hogy megakadályozza az Izrael elleni terrorakciókat. Az egyezmény végrehajtását Benjamin Netanjahu két hónappal később, december 16-án befagyasztotta arra hivatkozva, hogy a palesztin fél nem teljesítette biztonsági kötelezettségeit.
1999. szeptember 3-án Ehud Barak és Arafat egyezségre jutott abban, hogy módosított feltételekkel ugyan, de végrehajtja a Wye-i megállapodást. A Sarm-es-Sejkben aláírt egyezség új menetrendet irányzott elő a végső béke-megállapodásról szóló tárgyalásokra.
A második Camp David-i csúcsra Bill Clinton javaslatára, 2000 júliusában került sor. Ehud Barak és Arafat egyeztetésén a végleges határok, Jeruzsálem és a menekültek kérdései voltak napirenden.
Alacsonyabb szinten folytatódnak a tárgyalások. Izrael készen állt elfogadni, hogy Kelet-Jeruzsálem a palesztin állam fővárosa legyen. Ehud Barak elveszítette a választást, Ariel Sharon pedig nem támogatta az elképzelést.
2003-ban a közel-keleti kvartett (az Egyesült Államok, Oroszország, az EU és az ENSZ képviselője) szakaszos ütemtervet készített elő a végleges rendezésre. Eszerint mindkét fél támogatja a két államos megoldást, a palesztinok megszüntetik az erőszakot, Izrael pedig leállítja telepek építését.
George W. Bush kezdeményezte a 2007-es Annapolis-i tárgyalást a béketárgyalás újraindítása érdekében.
2013 tavaszán, John Kerry amerikai külügyminiszter közvetítésével újrakezdődnek a béketárgyalások. Novemberben szakadtak meg.
A francia diplomácia 2016-ban terjeszti elő elképzelését a közel-keleti rendezésre. Ennek első állomása volt a Párizsban idén január 15-én megrendezett békekonferencia, amelyen az érintett felek nem vettek részt.