- Orbán Viktor szerint 2016 nem volt unalmas év, ennek ellenére a 19. évértékelőjén nem izgultuk agyon magunkat.
- Rosszul megírt és rosszul előadott beszédet hallhattunk, ahol idétlen, archaizáló kiszólások, a különböző formákban elővezetett sorosozás volt a jellemző. A miniszterelnök szerint „lázadás” zajlik a világban, komikus módon olyan jelenségeket említve, amelyek sokkal inkább az ő kormányzását jellemzik: gyanús vagyonok, elnyomó politikai elit, korlátozott sajtószabadság tekintetében a Fidesz Magyarországa minden igényt belföldön is kielégít. A jövőről szólva is csak háborús retorikával tudott beszélni, „öt támadást” vár 2017-ben: a rezsicsökkentés megtámadását Brüsszeltől, a migráció, Soros György és a „nemzetközi szervezetek” támadása, a „brüsszeli szociális pillér”, ami Orbán szerint megakadályozná a magyar adócsökkentést, és szintúgy Brüsszel tör hazánk ellen, a munkahelyteremtő támogatásokat támadva. Semmi újdonság, semmi innováció, semmi dinamizmus, enerváltság, rossz kisugárzás, Orbán Viktor idei produkciója minden korábbit alulmúlta.
- Van így értelme a magyar politikusok évértékelőinek?
- Az évértékelés az utóbbi években mind inkább irrelevánssá vált, miközben maga a műfaj fontos lenne. Minden politikai közösség vezetője, szószólója az évértékelést használja fel hagyományosan arra, hogy összegezze a mögöttünk lévő időszak fontos problémáit, eredményeit, és a jövőre nézve adjon valamilyen programot. Az elmúlt évek hazai értékelései viszont adósak maradtak ezzel. Inkább kiszólások, formai elemek maradtak meg bennünk, azok is vegyes eredménnyel. Látványos kudarcok is kapcsolódtak ehhez, például amikor Orbán Viktor a „keményen dolgozó kisemberek” szlogen bevezetésével próbálkozott, amiből Rogán Antal azonnal paródiát kerekített.
- Kiszólás az idén a kormányfőn kívül is akadt, Gyurcsány Ferenc „komoly” cselszövést buktatott le.
- Gyurcsány Ferencnek a DK elnökeként nincs olyan célja, hogy az úgynevezett összellenzéki oldalnak, más ellenzéki pártokkal jót tegyen. Nagyon régóta „önérdek követést” látunk tőle, alapvetően a saját és pártja pozícióját próbálja meg erősíteni. Az általa felvezetett Lengyel László-féle összeesküvés-elméletnek több oka és lehetséges következménye is lehet. Egyfelől hitelteleníteni, gyengíteni próbálja Botka Lászlót. Szeged polgármestere ugyanis olyan kihívó az ellenzéki térfélen Orbán Viktorral szemben lehetséges miniszterelnök-jelöltként, aki e poszton egy lépcsővel lentebb lépteti a közvélemény szemében Gyurcsányt. Másfelől ezzel is megerősíti a Demokratikus Koalíció stratégiájában régóta zajló változás nyilvános kommunikációját, miszerint ők már nem akarnak közös listát. Gyurcsány még 2014 második felében is arról beszélt, hogy az összefogás szent kötelessége minden mást felül ír. Ehhez képest az elmúlt, legalább félévben azt látjuk, hogy a DK stratégiája egészen más. Gyurcsány nem mondott semmi olyan tartalmi elemet a DK politikájáról, az elmúlt évről és az előttük álló feladatokról, ami igazodási pontként szolgálna a közössége számára. Az volt a „bombasztikus” üzenet, hogy neki milyen politikai igényei vannak – elsősorban más ellenzéki pártokkal szemben.
- Az eddig összefogás párti DK-s szavazók „átnevelése” nem tűnik egyszerűnek.
- Nehezebb, mint a korábbi irányváltások megmagyarázása. Gyurcsány Ferenc kinyilatkoztatásai azonban mindig kötelező erővel bírnak a kemény mag felé. Korábban például arról is meggyőzte őket, hogy a rasszista kijelentéseiről elhíresült Pásztor Albert támogatása Miskolcon helyes. Az igazi veszély Gyurcsányra és a DK-ra tehát nem ez. Ha lesz potens kihívója Orbán Viktornak és mögötte egy értelmezhető, a DK-nál nagyobb erő – erre az MSZP képes lehetne, csak olyan elképesztően tutyi mutyik, megalkuvóak és rossz kompromisszumokkal terhelve működnek, ami ezt a szinte kizárja – akkor a DK szavazótáborának azon része, amelyik nem a kemény maghoz tartozik, el fog gondolkodni azon, érdemes-e egy 5 százalék körüli pártra szavazni. Mert, ha tényleg Orbán leváltása a legfontosabb - ahogy Gyurcsány mindig mondta -, akkor inkább átszavaznak a természetes kihívóra, arra, aki valóban változást hozhat.
- Az ellenzék legnagyobb pártja "tutyi mutyi, megalkuvó és rossz kompromisszumokkal terhelve működik". Szép kilátások.
- AZ MSZP-nél látszik a nagyon régóta elhúzódó vezetési válság. Senki sem tartja kézben a szocialista pártot. Nincs egységes gondolat, egységes csapásirány. Erre a párttagok különbözően reagálnak, van, aki megalkuvással, van, aki hisztivel. Nem veszik észre, hogy így egyetlen új szavazót sem szereznek. A szocialistáknak jelenleg olyan megválasztott vezetői vannak, akik sem a kampányukban, sem azóta nem beszéltek arról, hogy ők több MSZP-s szavazót szeretnének, csak azt számolgatják, hogy saját aktív szavazóik és más pártok aktív szavazóinak összege mennyi. Ami még a fideszes kétharmad megakadályozásához is kevés. Azzal kell szembenézniük, hogy a modern szociáldemokrata gondolatnak lenne keresnivalója Magyarországon, de ez csak akkor működhet, ha következetesek. Ehelyett nagyfokú ijedtség, túlélő üzemmód jellemzi a pártot, ami nem vezet sehová. Azt sem látni, hogy az MSZP bármit is komolyan képviselne. Idejön Putyin és aznapra egy madárinfluenzás sajtótájékoztatót szerveznek.
- De előálltak egy lehetséges miniszterelnök-jelölttel. Botka egyébként valóban „komoly” ember?
- Van benne konszolidációs ígéret. Szilárd városvezető, pozitív értelemben veszélytelen figura. A magyar társadalom nagyon régóta elképesztően sóvárog: legyen már vége ennek a borzalmas háborúnak. Abban látnék fantáziát, hogy az MSZP Botkával indul, aki egy hagyományos, de fejlődésre képes szociáldemokrata gondolatot képvisel és ehhez képest külön listán, de koordinált jelöltekkel például az Együtt liberálisabb, izgalmasabb szerepet vigyen. Így lehet elérni, hogy aki békét, nyugalmat akar, az „be tud menni” az MSZP-hez, míg az Együtt mentes lenne mind a szocialisták múltjától, mind aktuális problémáitól és tudna tenni egy másik korosztálynak, másik társadalmi rétegnek szóló ajánlatot.
- Az Együttnél a napokban lett Juhász Péter az elnök, az LMP-ben pedig nemrég erősítették meg Hadházy Ákost társelnökként. Korrupciós témákkal ilyen karriert lehet befutni?
- A korrupciós tematika mindig akkor működik, amikor hétköznapi élethelyzetekre lefordítható, összevethető korrupcióról beszélünk. Juhász eladott lakásokról beszélt, Hadházynál pedig a trafikmutyi volt, ami igazán berúgta a motort. Már mindketten pártelnökök, viszont egy ügyük van, ami nem azonos azzal, amit egyébként egy mintaadó pártelnöktől elvárunk. Hadházy még nem jutott túl azon, hogy más is érdekes legyen a nyilvánosság számára, azon kívül, hogy milyen korrupciós ügyeket talált. Ha sikeres pártelnök akar lenni, Juhásznak is bele kell állnia abba a szerepbe , hogy mit tud elmesélni az Együttről, mint politikai közösségről. A szabadság, a béke, a biztonság, az alkotmányosság, és kiemelten a hétköznapi ügyekben milyen elveik és gyakorlati javaslataik vannak. Ez sokkal szélesebb merítés, mint az, hogy milyen ingatlankorrupció van a fővárosi kerületi önkormányzatoknál.
- Romániában közben a népharag elsöpört egy korrupciós rendeletet és az igazságügyi minisztert is. Elképzelhető hasonló nálunk is?
- A magyar társadalom immunrendszere sokkal gyengébb, mint a románé. Romániában borzalmasan szenvedtek az emberek a Ceaușescu-rendszertől, a ma aktív társadalmi rétegnek még élő emléke van arról, hogy milyen, amikor lopnak, csalnak, hazudnak a csúcson. Magyarország a legvidámabb barakk volt, vasárnapi rántott hússal meg a kocka Ladával. A társadalom az őszödi beszéd óta arra van szocializálva, hogy aki pártot választ magának, az vagy a 2006-2010 közötti kormányzás, vagy pedig a Fidesz által 2010 óta tanúsított kormányzás örököseként teszi. Ez el tudja riasztani, undorítani az embereket a politikától. Magyarországon a politizáló aktív rétegek rossz kompromisszumok erdején vágják át magukat, a többség pedig elfordul és nagyon ritkán mozdítható meg.
- A minap jelentette be a Momentum Mozgalom a párttá alakulását. Ők a jövő?
- Nagyon nehéz dolga van mindenkinek, aki nem egy már létező párt keretei között próbál meg politikával foglalkozni. A '80-as években, amikor Orbánék a politizálás mellett döntöttek, azt nagyon komoly felkészülés előzte még a Bibó szakkollégiumban, illetve Soros György segítségével. Az „előtanulmányokat” és gyakorlati felkészülést nem lehet megspórolni. A Momentum nem tegnap találta ki, hogy párttá alakul, de még így is nagy kérdés a sikerességük. Felkészültek-e arra, hogy az oktatásról, az egészségügyről, a szociális rendszerről kell beszélniük? A politikába bejelentkező „civileink” nagyrészt azért buknak el, mert elhiszik, hogy ha meghívják őket minden héten a médiába és csinálnak két tüntetést, ahová elment x ezer ember, akkor ők már megtettek mindent. Ennél sokkal több kell. Pedig akik nem a hagyományos pártok keretein belül próbálnak politizálni, képesek lehetnek arra, hogy elérjék azokat is, akiknek a mostani pártok nem kellenek.
- A Párbeszéd is új embereket akart elérni az előválasztással, amiből úgy látszik végül semmi nem lesz.
- Könnyen lehet, hogy a Párbeszéd „rámegy” az előválasztásra. Nagyon nagy stratégiai hibának tartom, hogy az októberi népszavazás másnapján, amikor Orbánt nagyon kellemetlen helyzetbe lehetett volna nyomni, ők előálltak azzal, hogy kezdjük újra az összefogós tárgyalásokat, és legyen előválasztás. Azóta több hónap eltelt, és mára azt látjuk, hogy a Párbeszéd rendezett egy olyan házibulit, ahonnan mindenki lelép, vagy ahová el se megy. Az önfeladó, kockázatminimalizáló magatartást, ami arról szól, hogy 2014 után már megint nem mérettetik meg magukat, hanem bebújnának a nagyobb pártok hóna alá, az élet nagyon keményen fogja szankcionálni. Gyurcsány, Botka, Juhász Péter: mindegyik mozgása azt vetíti előre, hogy a Párbeszéd kezdeményezésére nincs fogadókészség, így lassan értelmét veszti. Minél később fogják ezt felismerni, annál levesebb esélyük marad a túlélésre.
- Amikor nyáron beszélgettünk az aktuális hazai politikai helyzetről, a Jobbikról esett a legtöbb szó. Ehhez képest, most viszonylag nagy a csend a radikálisok oldalán.
- Két dolgot mondtam akkor a Jobbikról. Az egyik, hogy megkapják a saját kihívójukat a radikális szélről. Az a kutyakomédia, amikor elmentek Vona Gáborhoz visszavenni a gárdamellényt, már erről szólt. Novák Elődöt is jó eséllyel láthatjuk még visszatérni kihívóként. Nagyon nehezen tud egyensúlyozni Vona, a vadhajtások lenyesésével ugyanis kevesebb bimbó nyílik ki. A másik állításom az volt, hogy Vona középtávon gondolkodik: tudta, hogy nagyon sok ellenérzéssel fog találkozni a cukiskodás miatt, de amint van egy tragédia, vagy egy összeomlás a kormányzás menedzsmentjében, akkor a Fideszhez lazábban kapcsolódó szavazók átmehetnek hozzá, mint 2014 őszén. Vona erre vár méla lesben.
- Közben Orbán és a Fidesz nyugodtak maradhatnak?
- A Fidesz a közvélemény-kutatások alapján valóban nyugodt lehet. Ha tartalmi értelemben nézzük, a kormányzásuk 7 éve nem szól semmiről. A látszólagos rezignáltság dacára azonban van jó pár taposóakna a kabinet környékén, amelyekre könnyű rátévedni. Az oktatás, az egészségügy – amiben tényleg centikre vagyunk a tragédiától -, vagy éppen a metrók ügye ilyen. A kormánypártnak nincs valódi koncepciója arra, hogyan lehetne Magyarország üdvét vagy javát szolgálni, arra viszont bőven, hogy a saját javukat hogyan tudják bebetonozni. Hitalapon, szimbolikus ügyeket használva politizálnak, néha egy-egy cukorkát dobva a nép közé, mint például a nyugdíjasok karácsonyi ajándékát, az Erzsébet utalványt. A Fidesznél emellett létező probléma, hogy mindent Orbán Viktorra varrtak rá. Ami Orbánt nem érdekli, az nem része a kormányzásnak. Amivel Orbán nem szívesen foglalkozik, azt leosztja olyan embereknek, akik lojalitási és nem szakértelmi alapon kerültek a pozíciójukba. Ami viszont Orbánnak fontos – és ez gyakran nem találkozik azzal, ami az ország egészének fontos lenne – ott hihetetlen pénzköltéseket látunk, elképesztő erőforrásokat használnak arra, hogy ezek működjenek. Ennél fogva minél jobban gyengül, kopik, öregszik Orbán, úgy fog gyengülni, kopni és öregedni a Fidesz és az egész uralkodói osztály. Így Orbán hibái végig hullámoznak az egész kormányzáson, és szenvedjük el mi is alul állampolgárként ezeket.
- Mi lesz, ha teljesen "elkopik"?
- Néha azt gondolom, hogy ugyanúgy fog az Orbán-rendszer elmúlni - talán nem baj, ha nem olyan hosszú idő alatt -, mint ahogy a Kádár-rendszer ért véget. Ráöregszik a vezető a saját rendszerére, egyre kevesebb dolgot tud kontrollálni, egyre több a kudarc, egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy egy fenntarthatatlan rendszerről beszélünk. Akkor talán jönnek a fiatalok, a civilek, akiknek nem lehet feltenni azt a kérdést, hogy hol voltál 2006 őszén, mert azt fogják mondani, hogy kémia órán az általános iskolában. De addig még vár ránk pár tartalmatlan évértékelő, összefogós kutyakomédia, a szektás híveken kívül mindenkit eltaszító ellenzéki trutymákolás, illetve egy bezárkózó, orosz befolyási övezetbe sodródó, szegényedő és tudatosan butított ország hétköznapjai. A ma mutatott ellenzéki forma elég kevés esélyt ad 2018-ban a kormányváltásra – és látva, mit műveltek 2014 után, komoly kétségeim vannak, hogy egy újabb pofon kijózanítaná-e őket.
