Az ellenzéket megpróbálják elhallgattatni

Publikálás dátuma
2017.02.16. 07:23

New York Times

Az amerikai lap a Trump-kormányzat várható tevékenységét elemzi. Úgy látják, a milliárdos üzletember elnöksége során a tekintélyelvűség lehet a legfontosabb veszély. Cáfolják azokat a véleményeket, amelyek attól tartanak, hogy az elnök esetleg az országot a fasizmus irányába vezeti, de nem zárják ki, hogy olyan korrupt rendszert alakít ki, mint amilyen Magyarországon, Lengyelországban, Venezuelában vagy a Fülöp-szigeteken folyamatosan a demokratikus jogok lebontásán "munkálkodik". Az ellenzéket megpróbálják elhallgattatni, az állami megrendelések a nagypolitikához kapcsolódó vállalkozókhoz vándorolnak. A törvényhozás, a média és az igazságszolgáltatás behódol a vezetőnek. Másik komoly fenyegetést jelent a gazdasági stagnálás és a korrupció. Az amerikai szerkesztőség cikke úgy látja: ezt úgy lehet kivédeni, ha az emberek nem törődnek a központban végbemenő erkölcsi leépüléssel, hanem helyi szinten szólnak bele a dolgokba. Ugyancsak veszélyt látnak abban, hogy az "elnök egy bohóc, aki képtelen koherens politikára", s egy ilyen vezető mellett az apparátus egy része hajlamos lehet arra, hogy önállósítsa magát a Fehér Házzal szemben.

Szerző

Balsors

Orbán Viktor csókoltatja a demokratikus ellenzéket. Pedig mennyire készült. Hogy majd harcolni kell - ami a lételeme -, meg kell küzdeni az egységbe tömörült pártokkal és szervezetekkel, újabb és újabb jótéteményekkel kell megpróbálnia a maga oldalára állítani az ingadozó szavazókat. Erre kiderült, a magukat tőle balra meghatározó és a kormányváltást állítólag egyhangúlag akaró politikusok már az elején letették a fegyvert. Úgy döntöttek, inkább egymásra acsarkodnak és így saját híveiket bizonytalanítják el, s nem mennek bele a gyakran valóban kilátástalannak látszó küzdelembe a jelenlegi hatalommal.

A Párbeszéd rájött, hogy mégsincs helye - és ideje - a párbeszédnek. Az Együtt is úgy döntött, hogy inkább külön próbálná meg. Az LMP oda jutott, hogy talán mégsem lehet más a politika. A Demokratikus Koalíció nem tart elképzelhetőnek olyan koalíciót, ahol az ő elnöküknek nincs kitüntetett, vezető helye. Az MSZP pedig igyekszik ugyan tárgyalni, de képviselői nem mulasztják el minden alkalommal érzékeltetni, hogy azért ők a legnagyobb párt, és ennek megfelelő hozzáállást várnak mindenkitől.

Egyelőre idáig jutottak a kormányváltó erők. Szavakban persze már lényegében le is váltották Orbán Viktort, elkergették egész csapatát, helyreállították a demokráciát és a köztársaságot, csak még a megvalósításán gondolkoznak. Ahányan vannak, annyifelé. S közben azért véleményt mondanak egymásról is. Nyolc napon, sőt néha nyolc hónapon túl gyógyulóan.

Láthatóan folyamatosan sújtja őket a balsors. Ám ez nem kizárólag magától alakul ki. A szereplők bizonyos mértékig maguk is alakítják (bal)sorsukat.

Egy régi-régi, még az átkos időkben terjedő anekdota szerint Lenin feltámadt a hatvanas években. Körülnézett abban az országban, amit egykor elképzelt, majd összeült a legfőbb vezetőkkel és közölte, egy éjszakára egyedül akar maradni a Kremlben. Minthogy azonban délelőtt sem került elő, bemerészkedtek a szobájába, ahol Lenin nem volt, csak egy cetli: "Elvtársak, visszamentem Svájcba, mindent elölről kell kezdeni".

Svájc törölve, de a többit megfontolhatnák a hazai baloldalon is.

Szerző

Balsors

Orbán Viktor csókoltatja a demokratikus ellenzéket. Pedig mennyire készült. Hogy majd harcolni kell - ami a lételeme -, meg kell küzdeni az egységbe tömörült pártokkal és szervezetekkel, újabb és újabb jótéteményekkel kell megpróbálnia a maga oldalára állítani az ingadozó szavazókat. Erre kiderült, a magukat tőle balra meghatározó és a kormányváltást állítólag egyhangúlag akaró politikusok már az elején letették a fegyvert. Úgy döntöttek, inkább egymásra acsarkodnak és így saját híveiket bizonytalanítják el, s nem mennek bele a gyakran valóban kilátástalannak látszó küzdelembe a jelenlegi hatalommal.

A Párbeszéd rájött, hogy mégsincs helye - és ideje - a párbeszédnek. Az Együtt is úgy döntött, hogy inkább külön próbálná meg. Az LMP oda jutott, hogy talán mégsem lehet más a politika. A Demokratikus Koalíció nem tart elképzelhetőnek olyan koalíciót, ahol az ő elnöküknek nincs kitüntetett, vezető helye. Az MSZP pedig igyekszik ugyan tárgyalni, de képviselői nem mulasztják el minden alkalommal érzékeltetni, hogy azért ők a legnagyobb párt, és ennek megfelelő hozzáállást várnak mindenkitől.

Egyelőre idáig jutottak a kormányváltó erők. Szavakban persze már lényegében le is váltották Orbán Viktort, elkergették egész csapatát, helyreállították a demokráciát és a köztársaságot, csak még a megvalósításán gondolkoznak. Ahányan vannak, annyifelé. S közben azért véleményt mondanak egymásról is. Nyolc napon, sőt néha nyolc hónapon túl gyógyulóan.

Láthatóan folyamatosan sújtja őket a balsors. Ám ez nem kizárólag magától alakul ki. A szereplők bizonyos mértékig maguk is alakítják (bal)sorsukat.

Egy régi-régi, még az átkos időkben terjedő anekdota szerint Lenin feltámadt a hatvanas években. Körülnézett abban az országban, amit egykor elképzelt, majd összeült a legfőbb vezetőkkel és közölte, egy éjszakára egyedül akar maradni a Kremlben. Minthogy azonban délelőtt sem került elő, bemerészkedtek a szobájába, ahol Lenin nem volt, csak egy cetli: "Elvtársak, visszamentem Svájcba, mindent elölről kell kezdeni".

Svájc törölve, de a többit megfontolhatnák a hazai baloldalon is.

Szerző