Mi más lenne, mint félelmetesen abszurd az az ország, ahol egy kiérdemesült hollywoodi producer - akinek az egész élete a bizonyíték rá, hogy a film: üzlet – hatalmas apparátust épít fel az állami költségvetés filmre szánt hányadának szétosztása érdekében. Félelmetesen abszurd és az államszocializmust idéző az a szisztéma, hogy állami alkalmazottak fejlesztik a rendezők forgatókönyveit – még akkor is, ha a nagy számok törvénye alapján, lám, világsikert arató művek is kikerülnek erről a gyártósorról.
Félelmetesen abszurd, hogy az állami filmpénzek fölött diszponáló amerikai producer mellékállásban a teljes magyar szerencsejáték-ipart egymaga működteti, ne is próbáljuk meg elképzelni, miféle hidat képezve így az alvilág és a politikai felvilág között, az áramló pénzfolyókról már nem is beszélve. Félelmetesen abszurd, hogy a magyar nyilvánosságot, mindközönségesen hazánkfiait ebből semmi más nem érdekli, mint a nevezett producer ifjú feleségének celeballűrjei, legyen szó ékszerboltról, fánkozóról vagy hollywoodi exodusról.
Abszurd és félelmetes, hogy Enyedi Ildikó tizennyolc éve nem készített játékfilmet, és ez annak ellenére nem nagyon zavart senkit ebben az országban, hogy legelső művét még a Magyar Művészeti Akadémia is méltónak találta arra, hogy a magyar filmtörténet legjelesebb alkotásait összegző zanzájába beleapplikálja. Inkább félelmetes, mint abszurd, hogy aki ismeri hazánk újabbkori viszonyait, az kifejezetten merész dolognak tartotta, amikor Enyedi Ildikó ez ellen tiltakozott, mondván, az ő ízlésével az MMA léte sem fér össze, nem hogy a mindent letaroló működése.
Ennek fényében tényleg kész csoda, hogy Enyedi Ildikó ezek után esélyt és értő közreműködést kapott az Andy Vajna-féle Nemzeti Filmalaptól a Testről és lélekről elkészítéséhez, amely így 400 millió forint erejéig végre jó helyre fordította a közpénzt, és segédkezett az Arany Medve elnyerésében. Azon meg már senki sem csodálkozhat, hogy a rendezőnek a berlini sajtótájékoztatón mondott szavait, miszerint Magyarország egy félelmetesen abszurd hely, de jó filmek azért még készülnek, az MTI úgy idézte: „a "félelmetesen abszurd" környezetben a filmművészeknek a Magyar Nemzeti Filmalap a "sziget".” Hát hiszen éppen erről beszélünk.
