Rónay Tamás;

hulladék;Franciaország;Francois Fillon;Emmanuel Macron;elnökválaszás;új világrend;

2017-02-22 06:33:00

Hatalmas meglepetés történhet a világpolitikában

Donald Trump győzelme után örömünnepet ültek az új világrendet hirdetők. Milos Zeman cseh elnök, illetve Orbán Viktor magyar kormányfő is azt hangoztatta, új fejezet kezdődik a világpolitikában, s vége azoknak, akik a nemzetállamok gyengítését és Brüsszel hatalmának erősítését szorgalmazzák. Néhány héttel ezelőtt azonban olyan folyamatok indultak be egyes európai országokban, hogy már az sem elképzelhetetlen: súlyos vereséget szenvednek az új világrend hívei.

Hatalmas meglepetés történhet az áprilisban és májusban esedékes francia elnökválasztáson, illetve a szeptemberi német parlamenti választáson, s éppen olyan erők kerülhetnek hatalomra, amelyektől a cseh elnök és a magyar kormányfő annyira tart. A baloldali, erőteljesen uniópárti Emmanuel Macron, volt francia gazdasági miniszternek minden esélye megvan arra, hogy bekerüljön a francia elnökválasztás második fordulójába, ahol aztán szinte biztosan legyőzné Marine Le Pent, a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnökét. Németországban pedig kancellár lehet Martin Schulz, akivel közismerten igen rossz a magyar kormány kapcsolata. A volt EP-elnökről az is közismert, hogy tovább erősítené Brüsszel hatalmát. Természetesen Angela Merkel is elkötelezett az európai alapértékek iránt, de az biztos, hogy Budapest nehezebben értene szót Berlinnel Schulz esetleges győzelme után. Márpedig ha Párizsban és Berlinben is bekövetkezne a nagy változás, az igen rossz hír lenne azoknak a közép-európai államoknak, amelyek nyeregben érzik magukat Trump győzelme óta.

A harmadikutas francia

Bill Clinton, Tony Blair és Gerhard Schröder harmadik utas politikája örökösének tartja magát a francia belpolitika csillaga, Emmanuel Macron. Az 1977-ben született politikus 2006-2009 között a szocialista párt tagja volt. Bár kilépett a pártból, Francois Hollande elnökké választását követően az új államfő egyik legfőbb bizalmasa lett, 2014 augusztusától 2016 augusztusáig a gazdasági tárca élén állt. Egyértelműen liberális gazdaságpolitikát folytatott, ami sokaknak nem tetszett a szocialistáknál. Ám nem e feszültségek miatt lépett ki a kormányból, hanem mert elhatározta: megméretteti magát az államfőválasztáson.

Európa-politikáját illetően megvalósítja mindazt, amit Zeman és Orbán ellenez. Növelné Brüsszel hatalmát, s a saját maga által létrehozott En Marche nevű tömörülést tartja a francia politikai paletta egyetlen igazi EU-párti tömörülésének. Felgyorsítaná az európai integrációt, a strukturális és intézményi reformokat. Menekültpolitikája Angela Merkeléhez hasonlít, befogadná a saját hazájukat elhagyni kényszerülteket.

Kezdetben nem sok esélyt jövendöltek Macronnak, elemzők úgy tartották, ezzel valójában már a következő, 2022-es választásra gyűjti a tapasztalatokat. Bejelentését követően 13-17 százalékon mérték, ezzel a baloldal legnépszerűbb személyisége volt ugyan, a felmérések szerint azonban reális esélye nem volt arra, hogy bekerüljön a második fordulóba. A tavaly decemberi IPSOS-felmérés szerint 11 százalékkal volt lemaradva a Republikánusok elnökjelöltje, Francois Fillon és héttel a Nemzeti Front elnökasszonya, Marine Le Pen mögött.

A nagy fordulat

Január vége felé azonban váratlan fordulat történt. Kiderült, hogy Fillon felesége, Pénelopé olyan tevékenységért vehetett fel tetemes pénzt, amit el sem végzett, s a volt kormányfő gyermekei is tekintélyes juttatásban részesültek. Az ügyészség is nyomozást indított az ügyben, s bár Fillon rendre politikai támadást emleget, ha bűnösnek találják, vissza kell lépnie. A januári utolsó, az Elabe iroda által készített közvélemény-kutatás szerint Macron már megelőzte Fillont, miközben Marine Le Pen átvette az első helyet. Februárban már a felmérések többsége azt mutatta, hogy Macron megelőzi Fillont az április végén esedékes első fordulóban.

Mindez azért még nem jelenti azt, hogy Macron biztos résztvevője lesz az elnökválasztás második fordulójának. Ha Fillonnak nem kell visszalépnie az elnökjelöltségtől, azt várhatjuk, hogy egyre inkább felsorakozik mögötte a jobboldal. Macron mögött viszont nem állnak egy emberként a baloldali szavazók. Másrészt Marcon nemrég emberiség elleni bűntettnek nevezte az algériai háborút, ami taktikai hiba volt részéről. Azóta három felmérés is azt hozta ki, hogy egyenlően áll Macron és Fillon. Az Ifop legutóbbi, február 20-án közölt felmérése fél százalékos előnyt jósolt az ifjú politikusnak. Az is tény, ha Fillon-Le Pen „döntő” lenne, akkor szorosabb lenne az eredmény. A volt kormányfő ugyanis 58, Le Pen 42 százalékot szerezne. Macron ezzel szemben 62-38-ra verné a Nemzeti Front elnökét. Ha Macron és Fillon kerülne a második körbe, előbbi győzne 58-42-re.

Schulz felkavarta az állóvizet

Minden idők egyik legunalmasabb választási kampányára számítottak Németországban. A kérdés csak az volt, mekkora fölénnyel nyernek a kereszténydemokraták. A közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy 2015 ősze óta lassan, de biztosan pártolnak el az emberek a szociáldemokratáktól. Ugyan a CDU-nál sem volt megfigyelhető hurráoptimista hangulat, a párt kiheverte a tavaly őszi mélypontot, s népszerűsége megindult felfelé a lejtőn. A Forsa ügynökség például 2017. január 13-án már azt jósolta, hogy a CDU 38 százalékos eredményt ér el. Ezen felmérés szerint 17 százalékos volt a különbség a kereszténydemokraták s a 21 százalékon veszteglő SPD között. Aztán jött Sigmar Gabriel nagy bejelentése, visszalépett a kancellárjelöltségről és lemondott a pártelnökségről Martin Schulz, az Európai Parlament volt elnöke javára, s hirtelenjében minden megváltozott. Január végén irodáktól függően már csak 6,5-9 százalék volt a különbség a két párt között, de februárban még inkább felgyorsult a szociáldemokratákhoz való húzás folyamata. Február 5-ig öt felmérést tettek közzé, itt a különbség már 3-6 százalékra apadt. Ez a nap volt a fordulópontnak tűnt, hiszen ezt követően négy felmérést is közzétettek, amelyek szerint az SPD átvette a vezetést. Az Emnidnél például mintegy tíz év után először előzte meg az SPD a CDU-t.

Az SPD népszerűségének emelkedése azt is mutatja, hogy a németek kissé mintha ráuntak volna a kancellárra. Ám amíg Gabriel volt az SPD meghatározó embere, úgy látták, hogy Angela Merkelnek nincs alternatívája. Most azonban előbukkant a karizmatikus Schulz, akinek kifejezetten előnyére válik az is, hogy EP-karrierje előtt nem játszott szerepet a német belpolitikában.

Véget ér a Merkel-éra? Nem lesz negyedszerre kancellár a CDU elnöke? Ezt azért korai lenne előre kijelenteni. A tapasztalat azt mutatja: ha rendkívül gyorsan emelkedik egy politikus vagy egy párt népszerűsége, akkor a kezdeti választói lelkesedés apadásával ugyanolyan gyorsan vissza is eshet. Az INSA két előző februári felmérésénél például az SPD átvette a vezetést, de a tegnap közzétett adatok szerint újra a CDU áll az élen másfél százalékos előnnyel. Ezért sürgetik szakértők, hogy Schulz mihamarabb tegye közzé programját, mert amint egy szakértő figyelmeztetett, „csak a mosolyból nem lehet megélni”. Azt azonban a felmérések egyöntetűen igazolják, hogy változóban a politikai hangulat Németországban, s a választók egyre jobban bíznak az SPD-ben. Az Infratest Dimap intézet felmérése szerint a németek 50 százaléka támogatna egy az SPD által dominált kormányt. Ez 14 százalékkal magasabb, mint a 2013 szeptemberi választást megelőzően. A megkérdezetteknek csak 39 százaléka szeretné, hogy a CDU/CSU legyen a következő kormány vezető ereje.

A Merkellel való közvetlen összehasonlításban három irodából kettőnél Schulz megelőzi a kancellárt. Mintegy 20 éve volt példa arra utoljára, hogy az SPD ilyen előnyre tegyen szert az uniópártokkal szemben minden tekintetben. 1998-ban a szociáldemokrata Gerhard Schröder alakíthatott kormányt.