Mostantól bűntett az olimpia

Nem mondható, hogy keveset foglalkozunk az olimpiával. Lapunk beltestében sok okos érv, logikus gondolat csatázik az ügyben. De van itt valami különös és megmagyarázhatatlan.

Tele a város hirdetményekkel. Tömegközlekedési járművekről, toronyházakról, óriásplakátokról szeretik az ötkarikás játékokat rokonszenves fiatal bajnokok, kiérdemesült, de érdemdús kapitányok.

És épp itt mutatkozik meg a zavar az erőben. Szerda este kiderült: Orbán Viktor úgy döntött, hogy Tarlósnak vissza kell vonnia az olimpiai pályázatot.

Legyen: egy autokráciában ez így működik. De arra már nem terjedt ki a figyelem, hogy a hirdetmények – elvileg – nem politikai termékek. Azokra szerződéseket kötnek, határidőkkel, teljesítésekkel, satöbbi. Fogalmunk sincsen, hány hétre, hónapra szólnak a megállapodások, mennyit költöttek rájuk, és mennyit lehet ebből visszaszerezni a visszalépés után. Gyanítható: semmit.

Pánikreakcióban persze lehet plakátokat tépkedni, lefesteni, leragasztani, csak éppen aligha jogszerű üzletileg – meg aztán plusz költség is. Másfelől meg az is érdekelt volna bennünket, hogy a Budapest 2024 nevű cég eddig mennyit költött a kormánybuktatta pályázatra, meddig fizetnék a villamosok oldalán, házak falán, mindenütt hirdetett hajrát.

Nem lepődik meg senki, ha elmondom: eddig egyáltalán nem reagáltak megkeresésünkre. Pedig mostantól minden forintnyi olimpiára költött hirdetmény hűtlen kezelésnek számít, minden forint bűncselekmény. Mondom: bűncselekmény. Mintha ez bárkit is érdekelne...

Szerző
Veress Jenő

Ötkarikás csörte

Pár röpke nap alatt egészen szép csörte kerekedett a budapesti olimpiarendezés körül. A zűrös eseménysorból leginkább egyvalamit érdemes kiemelni: a dolog már régen nem elsősorban az ötkarikás játékokról szól. A nyilatkozatok alapján Tarlós Istvánnal akarja elvitetni a kormánypárt az egész balhét, hogy továbbra is kénye-kedve szerint kezelhesse Budapestet.

Persze Orbán már régóta sakkban tartja a fővárost és Tarlóst az állami pénzekkel, folyamatosan csökkentik a támogatásokat. Alig haladnak a pesti fejlesztések, egyre rosszabb állapotban van a város.

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár Budapest nagyobbrészt fideszes terület, az Orbán-kormány mégis úgy kezeli, mintha ellenzéki lenne. Maga a főpolgármester is belátta ezt, és úgy próbált több pénzhez, fejlesztéshez jutni, hogy beállt az olimpiarendezés mögé. Ezt nem is titkolta, januárban például azt mondta: "ha olimpia lenne, kevésbé tudnák vidékre elvinni a pénzt, olyan beruházások valósulnának meg, amik egyébként nem, vagy csak később". Ebből csak annyi jött le: Tarlós elég régen járhatott vidéken, vagy pedig számára Felcsút jelenti a "vidéket", meg az, hogy Lázár villamost építtet két vidéki város közé - ezek helyett tényleg jobb helyen lenne a pénz a fővárosban.

Az érvrendszer azért is visszás, mert a vizes VB egy hasonlóan nagy volumenű esemény lesz nyáron. Az menni fog füstölő metrókkal, ezeréves villamosokkal és olajkályhás elektromos buszokkal? Az esemény a margitszigeti komplexumokon és az úszóarénán kívül nem sok fejlesztést hozott a fővárosnak. Az pedig különösen érthetetlen, hogy miért kell egy olimpia ahhoz, hogy normálisan rendbe hozzák Budapestet. A 3-4 ezer milliárdos rendezési költségekhez mintegy ajándékba kapnák a pestiek a járulékos fejlesztéseket, jól értem?! Az fel sem merült senkiben, hogy ezek a dolgok épüljenek meg olimpia nélkül, negyed áron, normál pályáztatással, és nem a haveroknak kijátszva.

Most Tarlós azért ment neki a kormánynak, mert rájött: ismét behúzták a csőbe, és próbál mindent megtenni, hogy megőrizze pozícióját. Főpolgármesterként azonban régen kiadott szinte mindent a kezéből, és nagyjából semmit sem kapott cserébe a hatalomtól. Ezt elégelhette most meg.

Annyi biztos, bármi lesz is az olimpiai csörte vége, minden pofon jó helyre megy.

Szerző
Szánthó Péter

Mi

Amit én akarok, azt mi akarjuk, és amit mi akarunk, azt a magyar nép akarja. A magyar nép céljaiban egységes, amit mi érvényesítünk. Aki eme célokkal egyet nem ért, az többé nem tekintendő magyarnak.

Aki bármi mást gondol, mint én, vagyis a magyar nép (a továbbiakban: mi), az kizárólag önös, kicsinyes pártpolitikából fakadhat. E "gondolatokat" csakis Soros diktálhatja, a háttérből, titokban. Aki velünk egyet nem ért – legyen egy aláírásgyűjtő aktivista vagy akár a szomszéd -, az nyilván idegenek fizetett ügynöke. Hisz velünk ingyen csak egyetérteni lehet.

Erre ugyan nincs bizonyítékunk, de mi se most jöttünk a 6:20-assal. Amúgy meg ki mondta, hogy csak arról beszélhetünk, amire bizonyíték van?

Ellenben mi akár különösebb titkolózás nélkül is dugig tömhetjük csókosaink zsebét a köz pénzével. Csak mert átélten visszhangozzák szavainkat, sőt olykor még tovább is csiszolják azokat. Ezt mi úgy nevezzük, hogy a jó ügyre áldozunk. Némely központi pártpropagandistánk mégse szerepel állami fizetési listákon. Következésképp hozzájuk semmi közünk. Őket tessenek a lakcímnyilvántartónál keresni.

Ha épp ellenzékben vagyunk és bármi áron gyöngítenénk a kormányt, akkor a kukagyújtogató, a Kossuth teret latrinának használó randalírozók népi hősök. Elítélni csakis az ellenük – végtelen amatőr módon - fellépő rendőröket szabad.

Ha viszont kormányon vagyunk, akkor az is hazaáruló, aki fütyül, netán aláírást gyűjt azért, amit mi nem szeretnénk. Aki akaratunk ellenére a nép véleményére kíváncsi, az pitiáner hazaáruló, hülye buzi. De mi nem szítunk hangulatot. Nem tehetünk arról, hogy a híveink közül páran fel-felpofozzák az aláírásgyűjtőket. Vagy néhány, jobb húsban lévő polgártársunk a népszavazás-kezdeményezők elé áll. Mi tényleg nem biztattuk őket erre, nem ígértünk nekik védelmet. Polt Péter minden rendbontó ellen eljár.

Ha kormányon vagyunk, akkor mi bármilyen politikai marketingötletünkről küldhetünk szép színes-szagos levelet, tarthatunk országos plakátkampányt és népszavazást. Nem számítanak az erre – jellemzően rokonainknak, osztálytársainknak, szomszédainknak – kifizetett tíz- és százmilliárdok. Hisz nem a mi pénzünk. Lásd még: jó ügyek támogatása. Ha egy-egy nagyformátumú ötletünket még így se veszi be a nép, azt akkor is sikerként tálaljuk. Más itten nem népszavaztathat, csak mi, akkor inkább nem is akartunk semmit.

Mi azt meséljük a történelemről, ami szerintünk fontos belőle.

Aki viszolyog ettől, aki szerint minden mondatunk gyomorforgató, önös hazugság, az az orgoványi erdőbe való, bolsevik komcsi. Mi nem szeretjük az antiszemitákat. A zsidó kisebbségbe tartozó honfitársaink jó része a barátunk. Nem tehetünk róla, hogy sok antiszemita is szeret minket.

Amit mi akarunk, az az egy létezhető akarat. Bárminemű más véleményt csakis ferdék és lefizetett kémek hangoztathatnak.

De azt nem szabad kimondani, hogy nincs alternatíva, mert egykoron egy ilyen félmondat miatt jól kikészítettük szegény Horn Gyulát.

Egyébként is lenne pár tiltott kifejezés. Tudom, ezek már-már a nyelvünkön vannak. De, bármily nagy is a késztetés, ne jussunk el Hitler, Sztálin, Kádár, vagy akár Horn vagy Gyurcsány gondolatiságáig. Mert valami kígyóvállú liberális még visszakeresi, hogy ugyanazt hirdetjük most, mint anno ezek. De akkor sincs baj, ha véletlenül mégis pont ugyanazt mondanánk, mint nevezettek. Avagy homlokegyenest mást, mint mi magunk néhány éve. Nyugalom. A legrosszabb esetben kimagyarázzuk, hogy de ez most más.

Szerző
Marnitz István