Összevissza esküvés

Nem lehet valami jó dolog CIA-ügynöknek lenni: nem fizetnek túl jól, viszont piszok sok a munka. Az 53 és 81 ezer dollár közötti éves fizetés szerény középosztálybeli megélhetést biztosít, kevesebb, mint egy közepes ügyvéd vagy orvos jövedelme. Cserébe a szegény embernek nincs egy nyugodt pillanata. Nem elég, hogy folyton kémkedni kell, ott vannak az állandó puccsok is. Történészek szerint 1945 óta nagyjából félszáz, az Egyesült Államokkal szemben barátságtalan kormány megbuktatásában működtek közre az amerikai titkosszolgák. A teljesség igénye nélkül: Iránban 1953-ban, Guatemalában 1954-ben, Kongóban 1960-ban, Dominikában 1961-ben, Dél-Vietnamban 1963-ban, Brazíliában 1964-ben és Chilében 1973-ban. Ezek hivatalos dokumentumok által is igazolt tények, vagyis a múltban valóban volt rá nem egy precedens, hogy az Egyesült Államok titkos műveletekkel távolított el vagy éppen segített hatalomba kormányokat. Arra azonban nemigen találni példát, hogy az USA vele szövetséges politikusok ellen szőtt volna összeesküvést.

Szélsőjobboldali honlapokon arról születtek cikkek, hogy előbb az al-Kaidát, majd az Iszlám Államot is a CIA hozta létre. Utóbbit azért, mert a szíriai rezsim nem akarta engedélyezni egy kulcsfontosságú gázvezeték megépítését Katarból Európa felé, pedig az végre kiszorította volna a piacról Oroszországot. Vannak aztán azok a teóriák, amelyeket idegen országokban találnak ki, hogy a helyi vezetők saját baklövéseikért Amerikára hárítsák a felelősséget. Tavaly nyáron Suleyman Soylu török munkaügyi miniszter állt elő azzal, hogy voltaképpen nem is Fetullah Gülen hitszónok, hanem egyenesen a CIA akarta megdönteni Recep Tayyip Erdogan elnököt, és tudni vélte, hogy amerikai katonák harcoltak a puccsisták oldalán. A bűnözőket helikopterből a tengerbe szóró Rodrigo Duterte hívei is a CIA kezét látják abban, hogy Amerikában élő Fülöp-szigetekiek az elnök megbuktatásáról írogatnak egymásnak.

Vagyis Matolcsy György nem valami eredeti elme. Amikor arról beszélt a parlamenti ülésteremben maradt hat (!) képviselőnek, hogy 2015-ben egy NATO-szövetséges nagykövetségéről szerveztek bankpánikot, megbuktatandó a kormányt és a Magyar Nemzeti Bank vezetését (őt), csak követte a jól bevált receptet. Óhatatlanul beugrik, amint a Tanúban Bástya elvtárs szerénységre inti beosztottjait: képzeljük el, amint Barack Obama elnök, John Kerry külügyminiszter és John Brennan CIA-igazgató aggódó arccal arról beszélget, miként kéne megbuktatni a magyar kormányt és személy szerint Matolcsy Györgyöt, mondjuk egy Debrecenben kirobbantott lokális bankpánikkal...

Ha ez egy normális ország lenne, eleve nem lehetne ilyen ember a nemzeti bank elnöke. De ha véletlenül mégis, egy ilyen beszédet nem is mondhatna el a parlamentben, mert a fontos emberek fontos felszólalásait alaposan előkészítik, és esetünkben valaki csak kihívta volna a mentőt. Ám ha minden óvintézkedés ellenére mégis elhangozhatott volna egy olyan beszéd, amely puccskísérlettel vádolja egy NATO-szövetséges nagykövetségét, már az esti híradók felrobbantak volna a kérdésektől: mi a bizonyíték, mit mond a kémelhárítás, ki a felelős, és ha alaptalan a vád, ki lesz a nyilvánvalóan távozni kényszerülő bankár utóda. Nálunk csak legyint mindenki, mondván, bolond lyukból bolond szél fú, nekünk különben is csak ilyen összevissza esküvések jutnak.