korrupció;állami közbeszerzések;túlárazás;

2017-03-06 06:20:00

Határ a csillagos... - Túlárazottak az állami közbeszerzések

Az állammal üzletelni mindig kiváltság volt. A mostanában megvalósuló nagyberuházások nemcsak arról nevezetesek, hogy a kivitelezésben kormányközeli vállalkozón kívül más nemigen rúghat labdába, de arról is, hogy a tervezett költségek magasról indulnak és menet közben akár többszörösükre is nőnek. A túlárazás ha nem is csak a ma regnáló kormány találmánya, de az Orbán-éra alatt lehetetlenült el végképp az ellenőrzés, és a felelősök számonkérhetősége.

Az állami nagyberuházásoknál rendre megfigyelhető a rossz előkészítés, a hiányos koordináció és a korrupció is. Ezek együttes hatásának tudható be, hogy gyakran az eredetileg tervezetthez képest többszörösébe kerül egy beruházás – mondta lapunknak Léderer Sándor. A K-Monitor korrupcióellenes civil szervezet ügyvezető igazgatója utalt arra, hogy korábban - főleg 2010 előtt - a túlárazások akár a döntéshozatali rendszer alsó szintjein dolgozók trükközése miatt is kialakulhattak. Ilyenkor például egy-egy sportlétesítmény kapcsán - a döntéselőkészítő helyi politikusok, vagy sportszövetségi elnökök úgy ügyeskedtek, hogy alacsonynak tüntették fel egy beruházás várható költségét, hogy a politikai döntéshozatal egy magasabb szintjén rábólintsanak a tervekre, majd utána a központ már kénytelen volt tudomásul venni, hogy végül jóval magasabb lett a végső számla.

Öt százalék feletti túllépésnél már
a fejével játszik a projektvezető

Igencsak vékonyabban fog az építőipari befektetők ceruzája a versenyszférában ha túlköltésről van szó. A nagy állami beruházáshoz hasonló mérhető vállalkozások – plázák, hipermarketek - a kiskereskedelem világában ismertek.

„Általában 1-2 százalékos többletköltséggel számolnak egy zöldmezős beruházásnál" - tudtuk meg az egyik országos hipermarketláncnál. Gyakran előfordult, hogy az építkezésnél felmerülnek talajszerkezeti problémák vagy éppen régészeti ásatásra volt szükség. Ennél kicsivel nagyobb többletköltésnél már állásával játszik a projektvezető, 5 százalék fölötti többletköltségnél többet pedig nem fogad el a tulajdonos.

„Ha előfordul is ilyen, szinte biztos, hogy óriási botrány van belőle a cégnél és még úgy is repülhet a feladattal megbízott vezető, hogy vétlen volt az ügyben. Az utólagosan bejelentett költségeket a multinacionális cégek világában nem szeretik, mivel ilyenkor kezdhetik újraírni a céges profitelvárásokat" - érzékeltette forrásunk.

Azonban 2010 óta már más a túlárazások fő oka – vélte Léderer Sándor. Abban a rendkívül központosított államban, ahol végső soron magának Orbán Viktor kormányfőnek, illetve legszűkebb körének, kell rábólintani minden állami nagyberuházásra, ott nincs sok értelme az ilyen blöffölésnek.

A 2010-ben bevezetett nemzeti együttműködés rendszerében (NER) az állami beruházásokról többnyire egy központi akarat dönt. Ugyanakkor a politikai döntést - hol van szükség hídra, vagy stadionra - nem előzi meg érdemi szakmai munka. Ennek megfelelően a kivitelezés előkészítése többnyire borzasztóan rossz illetve koordinálatlanul történik.

Hasonlóan az olyan korábbi nagyberuházásokhoz, mint a 4-es metró, ahol a különféle részmunkák alvállalkozói sorra csúsztak a munkával, extra feladatok születtek, és gyakran jókora kötbéreket kellett kifizetni, ami végül is jelentős költségtúllépésbe torkollott, mert

Ugyanakkor erre rakódik rá a rendszerszintű korrupció. A kormányzatnak meg kell oldania, az ilyen beruházásokból valahogy ki kell pumpálni a pénzt a kormánypárt gazdasági holdudvara számára. Mivel a NER óriásberuházásai bőven megütik azt a szintet, ami után közösségi beszerzést kell kiírni, így ahhoz, hogy a kormányhoz közelálló cégek versenybe maradhassanak, a tervezésnél, majd a beszerzésnél még többé-kevésbé reális árakat kell feltüntetniük.

Majd miután a haverok elnyerték a tendert, a korrupciós többletet úgy fizetik ki, hogy megváltoznak az eredeti igények és tervek, így menet közben többletmunkákat kér a megrendelő a kivitelező alvállalkozótól, ennek révén végül a beruházás végösszege jóval nagyobb lehet az eredetileg tervezettnél – mondta Léderer Sándor.

Miután az ellenőrzés java részét is a megbízó szervezetei végzik, így szinte kizárt, hogy - a sajtón és a civil szervezeteken kívül - bárki is szóvá tegye a túlköltekezést. Ennek révén a túlárazott beruházások akadály nélkül szaporodhatnak.

Határ a csillagos

Amikor az első hírek megjelentek arról, hogy a 4-es metró költségei az eredeti kalkulációkat jóval meghaladva bizonyosan átlépik majd a 300 milliárd forintot, akkor a fővárosban cirkulálni kezdett egy vicc. E szerint az elszabadult árakra az ad magyarázatot, hogy a metró napfénytetős lesz. A cinizmus, a polgárok részéről érthető is volt, hiszen a bejlentett költségnövekedést csupán pofátlannak lehetett nevezni.

Mára szinte a feledés homályába merült, hogy honnan is indult az új metrófejlesztés költségtervezete, pedig érdemes felidézni. Az 1996-os megvalósíthatósági tanulmány bizony még 120 milliárd forintos büdzsével kalkulált. Különösen ennek fényében ijesztő az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jelentése a 4-es metró beruházásáról, amelyben a szervezet azt javasolja, hogy mintegy 60 milliárd forintot kérjenek vissza a támogatások kedvezményezettjeitől, vagyis az eredeti költségek 50 százalékát. A hazai közállapotokat még jobban jellemzi, hogy végül a számla 452 milliárd forint lett, vagyis kevés híján az eredetileg kalkulált négyszereset költötték a projektre.

Elúsztak a költségek

Az időben előreugorva még ennél is nagyobb „hízókúrán” esett át az idei vizes VB központi helyszínének szánt új Dagály uszoda költségkerete is. A komplexum első terveinél még úgy kalkuláltak, hogy 8 milliárd forintba kerül majd a Dunapart legújabb "dísze." Ehhez képest később az erre vonatkozó kormányhatározat már 49 milliárd forint kivitelezési büdzsét emlegetett. Ám még ez is kevés lehet. A közszájon forgó 49 milliárd forinttal kapcsolatban azonban akad egy másik baj is. Arról gyakran hajlandóak az ügy mellett állók megfeledkezni, hogy ez az összeg egyáltalán nem tartalmazza a rendezés szorosan vett költségeit, és a szükségesnek tartott további fővárosi fejlesztéseket sem. Amennyiben ezeket is hozzácsapjuk az említett tételhez, akkor az Atlatszo.hu számításai szerint az idei vizes VB teljes költsége már alig marad el a 90 milliárd forinttól.

Puskás is egyre csak terjeszkedik

Ha már a lélektaninak mondható 100 milliárd forinthoz közelítünk, akkor nem lehet megkerülni a Puskás Ferenc stadion újjáépítését sem. A Nemzeti Sportközpont irányítása alatt, 2013-ban még arról beszéltek a kormányoldal felelősei, hogy 70 milliárd forintból felhúznak egy új stadiont. Akkor ebben a tervben - a többi között - még egy sportmúzeum, egy impozáns szálloda, konferenciaközpont, de az épület tetején egy látványos futópálya is szerepelt. Miután a fejlesztés átkerült Fürjes Balázshoz, a budapesti beruházásokért felelős kormánybiztoshoz, már 2015-ben 100 milliárdos keretről beszélt. Ráadásul ebben a büdzsében már nem szerepelnek a különleges funkciók, azaz a stadionban ennyi pénzért már csupán a labdarúgás lenne a fókuszban. A régi épület bontása idő közben már megtörtént, ám az építkezés még nem kezdődött el. A kormány a napokban mégis szédítő költségnövelést jelentett be. Miután a Momentum Mozgalomnak a 2024-es budapesti olimpia rendezésével kapcsolatos népszavazási kezdeményezése a vártnál is nagyobb sikert ért el, az Orbán-kormány ijedten hagyta el a korábban dédelgetett „szerelemgyerekét”. Ezzel szinte egy időben a Miniszterelnökséget vezető Lázár János bejelentette, a Puskás Ferenc Stadion építési költsége immár 190 milliárd forint. Aligha lenne azonban ember itthon, aki erre most mérget merne venni. Egy pont látszik bizonyosnak a beruházás körül: az átadás eredetileg tervezett idejét nem tartják be, annak ugyanis idén kellene lennie.

Liget Budapest Projekt – a vége sem látszik

A Puskáshoz nagyon hasonló tételnek látszik a városligeti fejlesztési projekt is. Jelen pillanatban úgy tartják, hogy a fejlesztés költsége 200 milliárd forint lesz, amelyben lenne zeneház, Nemzeti Galéria, de új Közlekedési Múzeum is. Itt azért jobbnak látszik a helyzet, hiszen 2014-ben a tervezett összköltségeket 150 milliárd forintra tették. Baán László, a projekt kormánybiztosa annyit jelentett be, a kormány 2016-2019 között valamivel több mint 156 milliárd forintot erre célra. Hogy ez végül így lesz-e csak az igazi jövőbelátók tudnák megmondani. Azok alapján, ami a Közlekedési Múzeum esetében zajlik, viszont valószínűnek látszik, hogy nem. Arra eredetileg például 7 milliárd forintot szántak, ma viszont ott tartanak, hogy az ár karcolja majd a 16 milliárd forintot. A Hvg.hu-nak a múzeum annyi magyarázatot adott „a múzeum tervezése organikus folyamat, mely során számos, előre nem látható igény és kihívás merül fel.”

A híd ára is túl messze van

Emlékezetes, hogy a Margit híd története is az előző beruházásokéhoz hasonló pályát írt le. A fővárosi közgyűlésben a rekonstrukció már 2002-2003-ban felvetődött, s akkor 3 milliárd körüli költséget emlegettek. A pesszimistábban hozzátették, ez igencsak szűkös elképzelés, aligha áll meg az ár 5 milliárd forint alatt. A felújítást végül addig húzták-halasztották, míg általánossá nem vált a vélemény a híd egyszerűen veszélyes. A munkákat így kényszerhelyzetben 2009-ben kezdték el. Ezt azért megelőzte egy új kalkuláció, amely a teljes körű felújítást valamivel több mint 20 milliárd forintra tette. A hidat végül 2011 decemberében adták át. A számla pedig 32 milliárd forint körül húzódott, amelyben persze számos járulékos költség is szerepelt. A kivitelező konzorcium, a MH 2009 és a főváros vezetése között azonban az átadás idejére igencsak elmérgesedett a viszont. Budapest különböző okokra hivatkozva a csoportosulás tetemes, 2,6 milliárdos bankgaranciáját szerette volna lehívni, ám a bíróság nem adott neki igazat, így végül a teljes említett összeget ki kellett fizetnie.

A jegybanki alapítványok a Várban szórják a pénzt

A Várban a jegybank - alaptevékenységétől idegen - beruházások verik ki a biztosítékot. A Magyar Narancs írt arról, hogy az MNB Pallas Athéné Geolpolitikai Alapítványa az Úri utcában építi fel központját. Az épületet 795 millió forintért vásárolták meg. Az 1500 négyzetméteres házhoz egy 1700 négyzetméternyi, labirintusszerű pincerendszer is tartozik. Ez a föld alatti terület tavaly híresült el, mikor a 444 azt írta, hogy az irodák és oktatási termek alá egy komplett wellnessrészleget építenének. Később aztán kiderült, hogy lesz itt még borozó és borospince is, és hasznosítani fogják az előtörő termálvizet is. Az építkezésekre eddig több mint 200 millió forint már biztosan elment. A 60 milliárd forintból gazdálkodó Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány szintén a Várba készül. Az alapítvány a nem akkreditált doktori iskoláit vinné az első kerületbe, elvileg. Ehhez képest, ahogy azt tavaly megírtuk, az Úri utca 21. szám alatti régi budai városházában – ahogy azt a Narancs megírta – nem csak oktatási funkció kap helyet. Az ország egyik legértékesebb, 3500 négyzetméteres ingatlanának földszintjén ugyanis lesz étterem, lounge-kávézó, gourmet-szaküzlet és könyvesbolt is. A felújítás teljes körű lesz, hiszen az egész épületet teljesen kibelezték. Az építményt 1,85 milliárd forintért vásárolta meg az MNB az MTA-tól, a felújítás pedig hatmilliárd forintba kerül. A beruházás kapcsán még az MNB Papcsák Ferenc vezette felügyelőbizottsága is megemlítette, problémás kicsit, hogy a rekonstrukció többe fog kerülni, mint az épület vételára.