Előfizetés

Határ a csillagos... - Túlárazottak az állami közbeszerzések

Publikálás dátuma
2017.03.06. 06:20
A vizes vb-re átépített Dagály uszoda iskolapéldája a túlköltekezésnek FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Az állammal üzletelni mindig kiváltság volt. A mostanában megvalósuló nagyberuházások nemcsak arról nevezetesek, hogy a kivitelezésben kormányközeli vállalkozón kívül más nemigen rúghat labdába, de arról is, hogy a tervezett költségek magasról indulnak és menet közben akár többszörösükre is nőnek. A túlárazás ha nem is csak a ma regnáló kormány találmánya, de az Orbán-éra alatt lehetetlenült el végképp az ellenőrzés, és a felelősök számonkérhetősége.

Az állami nagyberuházásoknál rendre megfigyelhető a rossz előkészítés, a hiányos koordináció és a korrupció is. Ezek együttes hatásának tudható be, hogy gyakran az eredetileg tervezetthez képest többszörösébe kerül egy beruházás – mondta lapunknak Léderer Sándor. A K-Monitor korrupcióellenes civil szervezet ügyvezető igazgatója utalt arra, hogy korábban - főleg 2010 előtt - a túlárazások akár a döntéshozatali rendszer alsó szintjein dolgozók trükközése miatt is kialakulhattak. Ilyenkor például egy-egy sportlétesítmény kapcsán - a döntéselőkészítő helyi politikusok, vagy sportszövetségi elnökök úgy ügyeskedtek, hogy alacsonynak tüntették fel egy beruházás várható költségét, hogy a politikai döntéshozatal egy magasabb szintjén rábólintsanak a tervekre, majd utána a központ már kénytelen volt tudomásul venni, hogy végül jóval magasabb lett a végső számla.

Öt százalék feletti túllépésnél már
a fejével játszik a projektvezető

Igencsak vékonyabban fog az építőipari befektetők ceruzája a versenyszférában ha túlköltésről van szó. A nagy állami beruházáshoz hasonló mérhető vállalkozások – plázák, hipermarketek - a kiskereskedelem világában ismertek.

„Általában 1-2 százalékos többletköltséggel számolnak egy zöldmezős beruházásnál" - tudtuk meg az egyik országos hipermarketláncnál. Gyakran előfordult, hogy az építkezésnél felmerülnek talajszerkezeti problémák vagy éppen régészeti ásatásra volt szükség. Ennél kicsivel nagyobb többletköltésnél már állásával játszik a projektvezető, 5 százalék fölötti többletköltségnél többet pedig nem fogad el a tulajdonos.

„Ha előfordul is ilyen, szinte biztos, hogy óriási botrány van belőle a cégnél és még úgy is repülhet a feladattal megbízott vezető, hogy vétlen volt az ügyben. Az utólagosan bejelentett költségeket a multinacionális cégek világában nem szeretik, mivel ilyenkor kezdhetik újraírni a céges profitelvárásokat" - érzékeltette forrásunk.

Azonban 2010 óta már más a túlárazások fő oka – vélte Léderer Sándor. Abban a rendkívül központosított államban, ahol végső soron magának Orbán Viktor kormányfőnek, illetve legszűkebb körének, kell rábólintani minden állami nagyberuházásra, ott nincs sok értelme az ilyen blöffölésnek.

A 2010-ben bevezetett nemzeti együttműködés rendszerében (NER) az állami beruházásokról többnyire egy központi akarat dönt. Ugyanakkor a politikai döntést - hol van szükség hídra, vagy stadionra - nem előzi meg érdemi szakmai munka. Ennek megfelelően a kivitelezés előkészítése többnyire borzasztóan rossz illetve koordinálatlanul történik.

Hasonlóan az olyan korábbi nagyberuházásokhoz, mint a 4-es metró, ahol a különféle részmunkák alvállalkozói sorra csúsztak a munkával, extra feladatok születtek, és gyakran jókora kötbéreket kellett kifizetni, ami végül is jelentős költségtúllépésbe torkollott, mert

Ugyanakkor erre rakódik rá a rendszerszintű korrupció. A kormányzatnak meg kell oldania, az ilyen beruházásokból valahogy ki kell pumpálni a pénzt a kormánypárt gazdasági holdudvara számára. Mivel a NER óriásberuházásai bőven megütik azt a szintet, ami után közösségi beszerzést kell kiírni, így ahhoz, hogy a kormányhoz közelálló cégek versenybe maradhassanak, a tervezésnél, majd a beszerzésnél még többé-kevésbé reális árakat kell feltüntetniük.

Majd miután a haverok elnyerték a tendert, a korrupciós többletet úgy fizetik ki, hogy megváltoznak az eredeti igények és tervek, így menet közben többletmunkákat kér a megrendelő a kivitelező alvállalkozótól, ennek révén végül a beruházás végösszege jóval nagyobb lehet az eredetileg tervezettnél – mondta Léderer Sándor.

Miután az ellenőrzés java részét is a megbízó szervezetei végzik, így szinte kizárt, hogy - a sajtón és a civil szervezeteken kívül - bárki is szóvá tegye a túlköltekezést. Ennek révén a túlárazott beruházások akadály nélkül szaporodhatnak.

Határ a csillagos

Amikor az első hírek megjelentek arról, hogy a 4-es metró költségei az eredeti kalkulációkat jóval meghaladva bizonyosan átlépik majd a 300 milliárd forintot, akkor a fővárosban cirkulálni kezdett egy vicc. E szerint az elszabadult árakra az ad magyarázatot, hogy a metró napfénytetős lesz. A cinizmus, a polgárok részéről érthető is volt, hiszen a bejlentett költségnövekedést csupán pofátlannak lehetett nevezni.

Mára szinte a feledés homályába merült, hogy honnan is indult az új metrófejlesztés költségtervezete, pedig érdemes felidézni. Az 1996-os megvalósíthatósági tanulmány bizony még 120 milliárd forintos büdzsével kalkulált. Különösen ennek fényében ijesztő az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jelentése a 4-es metró beruházásáról, amelyben a szervezet azt javasolja, hogy mintegy 60 milliárd forintot kérjenek vissza a támogatások kedvezményezettjeitől, vagyis az eredeti költségek 50 százalékát. A hazai közállapotokat még jobban jellemzi, hogy végül a számla 452 milliárd forint lett, vagyis kevés híján az eredetileg kalkulált négyszereset költötték a projektre.

Elúsztak a költségek

Az időben előreugorva még ennél is nagyobb „hízókúrán” esett át az idei vizes VB központi helyszínének szánt új Dagály uszoda költségkerete is. A komplexum első terveinél még úgy kalkuláltak, hogy 8 milliárd forintba kerül majd a Dunapart legújabb "dísze." Ehhez képest később az erre vonatkozó kormányhatározat már 49 milliárd forint kivitelezési büdzsét emlegetett. Ám még ez is kevés lehet. A közszájon forgó 49 milliárd forinttal kapcsolatban azonban akad egy másik baj is. Arról gyakran hajlandóak az ügy mellett állók megfeledkezni, hogy ez az összeg egyáltalán nem tartalmazza a rendezés szorosan vett költségeit, és a szükségesnek tartott további fővárosi fejlesztéseket sem. Amennyiben ezeket is hozzácsapjuk az említett tételhez, akkor az Atlatszo.hu számításai szerint az idei vizes VB teljes költsége már alig marad el a 90 milliárd forinttól.

Puskás is egyre csak terjeszkedik

Ha már a lélektaninak mondható 100 milliárd forinthoz közelítünk, akkor nem lehet megkerülni a Puskás Ferenc stadion újjáépítését sem. A Nemzeti Sportközpont irányítása alatt, 2013-ban még arról beszéltek a kormányoldal felelősei, hogy 70 milliárd forintból felhúznak egy új stadiont. Akkor ebben a tervben - a többi között - még egy sportmúzeum, egy impozáns szálloda, konferenciaközpont, de az épület tetején egy látványos futópálya is szerepelt. Miután a fejlesztés átkerült Fürjes Balázshoz, a budapesti beruházásokért felelős kormánybiztoshoz, már 2015-ben 100 milliárdos keretről beszélt. Ráadásul ebben a büdzsében már nem szerepelnek a különleges funkciók, azaz a stadionban ennyi pénzért már csupán a labdarúgás lenne a fókuszban. A régi épület bontása idő közben már megtörtént, ám az építkezés még nem kezdődött el. A kormány a napokban mégis szédítő költségnövelést jelentett be. Miután a Momentum Mozgalomnak a 2024-es budapesti olimpia rendezésével kapcsolatos népszavazási kezdeményezése a vártnál is nagyobb sikert ért el, az Orbán-kormány ijedten hagyta el a korábban dédelgetett „szerelemgyerekét”. Ezzel szinte egy időben a Miniszterelnökséget vezető Lázár János bejelentette, a Puskás Ferenc Stadion építési költsége immár 190 milliárd forint. Aligha lenne azonban ember itthon, aki erre most mérget merne venni. Egy pont látszik bizonyosnak a beruházás körül: az átadás eredetileg tervezett idejét nem tartják be, annak ugyanis idén kellene lennie.

Liget Budapest Projekt – a vége sem látszik

A Puskáshoz nagyon hasonló tételnek látszik a városligeti fejlesztési projekt is. Jelen pillanatban úgy tartják, hogy a fejlesztés költsége 200 milliárd forint lesz, amelyben lenne zeneház, Nemzeti Galéria, de új Közlekedési Múzeum is. Itt azért jobbnak látszik a helyzet, hiszen 2014-ben a tervezett összköltségeket 150 milliárd forintra tették. Baán László, a projekt kormánybiztosa annyit jelentett be, a kormány 2016-2019 között valamivel több mint 156 milliárd forintot erre célra. Hogy ez végül így lesz-e csak az igazi jövőbelátók tudnák megmondani. Azok alapján, ami a Közlekedési Múzeum esetében zajlik, viszont valószínűnek látszik, hogy nem. Arra eredetileg például 7 milliárd forintot szántak, ma viszont ott tartanak, hogy az ár karcolja majd a 16 milliárd forintot. A Hvg.hu-nak a múzeum annyi magyarázatot adott „a múzeum tervezése organikus folyamat, mely során számos, előre nem látható igény és kihívás merül fel.”

A híd ára is túl messze van

Emlékezetes, hogy a Margit híd története is az előző beruházásokéhoz hasonló pályát írt le. A fővárosi közgyűlésben a rekonstrukció már 2002-2003-ban felvetődött, s akkor 3 milliárd körüli költséget emlegettek. A pesszimistábban hozzátették, ez igencsak szűkös elképzelés, aligha áll meg az ár 5 milliárd forint alatt. A felújítást végül addig húzták-halasztották, míg általánossá nem vált a vélemény a híd egyszerűen veszélyes. A munkákat így kényszerhelyzetben 2009-ben kezdték el. Ezt azért megelőzte egy új kalkuláció, amely a teljes körű felújítást valamivel több mint 20 milliárd forintra tette. A hidat végül 2011 decemberében adták át. A számla pedig 32 milliárd forint körül húzódott, amelyben persze számos járulékos költség is szerepelt. A kivitelező konzorcium, a MH 2009 és a főváros vezetése között azonban az átadás idejére igencsak elmérgesedett a viszont. Budapest különböző okokra hivatkozva a csoportosulás tetemes, 2,6 milliárdos bankgaranciáját szerette volna lehívni, ám a bíróság nem adott neki igazat, így végül a teljes említett összeget ki kellett fizetnie.

A jegybanki alapítványok a Várban szórják a pénzt

A Várban a jegybank - alaptevékenységétől idegen - beruházások verik ki a biztosítékot. A Magyar Narancs írt arról, hogy az MNB Pallas Athéné Geolpolitikai Alapítványa az Úri utcában építi fel központját. Az épületet 795 millió forintért vásárolták meg. Az 1500 négyzetméteres házhoz egy 1700 négyzetméternyi, labirintusszerű pincerendszer is tartozik. Ez a föld alatti terület tavaly híresült el, mikor a 444 azt írta, hogy az irodák és oktatási termek alá egy komplett wellnessrészleget építenének. Később aztán kiderült, hogy lesz itt még borozó és borospince is, és hasznosítani fogják az előtörő termálvizet is. Az építkezésekre eddig több mint 200 millió forint már biztosan elment. A 60 milliárd forintból gazdálkodó Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány szintén a Várba készül. Az alapítvány a nem akkreditált doktori iskoláit vinné az első kerületbe, elvileg. Ehhez képest, ahogy azt tavaly megírtuk, az Úri utca 21. szám alatti régi budai városházában – ahogy azt a Narancs megírta – nem csak oktatási funkció kap helyet. Az ország egyik legértékesebb, 3500 négyzetméteres ingatlanának földszintjén ugyanis lesz étterem, lounge-kávézó, gourmet-szaküzlet és könyvesbolt is. A felújítás teljes körű lesz, hiszen az egész épületet teljesen kibelezték. Az építményt 1,85 milliárd forintért vásárolta meg az MNB az MTA-tól, a felújítás pedig hatmilliárd forintba kerül. A beruházás kapcsán még az MNB Papcsák Ferenc vezette felügyelőbizottsága is megemlítette, problémás kicsit, hogy a rekonstrukció többe fog kerülni, mint az épület vételára.



Paks 2 - Az orosz fél a szűk keresztmetszet

A paksi bővítés referenciaprojektjeinek számító beruházások nehézségeit elemző pénteki cikkünk megjelenése után került nyilvánosságra a mértékadó World Nuclear News portálon a hír: másfél évvel az eredetileg tervezett határidő után sikerült kereskedelmi üzembe állítani a Novovoronyezsi atomerőmű (és egyben a világ) első VVR-1200-as, harmadik generációsnak mondott reaktorát. Az iparági kiadvány írása nem tesz említést a Paksra szánt reaktortípus generátorhiba miatti leállításáról és a beindítás jelentős csúszásáról.

Szakértők szerint a VVR (úgynevezett nyomottvizes) reaktor megbízhatónak számít, a VVR-1200-as működéséről azonban nem áll rendelkezésre semmilyen tapasztalati információ, mivel túlságosan új konstrukcióról van szó. Nincs például támpont annak megítéléséhez, hogy reális lehet-e a prospektusokban ígért 60 éves üzemidő és 92 százalékos kihasználtság, amelyre a paksi bővítési beruházás megtérülési számításait alapozták. Az eddig felmerült problémák többsége nem technológiai jellegű, hanem inkább a nem megfelelő anyaghasználatból, illetve a kivitelezés alacsony színvonalából adódik, és – Perger András, a Greenpeace energiapolitikai szakértője szerint – elsősorban abból fakad, hogy a Roszatomnak nem áll rendelkezésére a kellő mennyiségű szakember a folyamatban lévő összes nukleáris beruházáshoz.

Nem aggódik az erőműépítő
A Novovoronyezsi atomerőműben az érintett 1-es blokkot a generátor leállítása miatt kapcsolták le a próbaüzem során, így értelemszerűen a meghibásodás nukleáris területet nem érintett - írta a Népszavának a Roszatom kommunikációs cége. A társaság szerint az atomerőmű-építésnek ebben a szakaszában a blokkok egész sor műszaki ellenőrzésen mennek át és különböző üzemállapotokban tesztelik az új berendezéseket. Az ebben a szakaszban felmerülő rendellenességeket minden esetben kiküszöbölik. Ez - írta a cég - egy teljesen szokványos eljárás minden egyes épülő erőmű esetében, függetlenül attól, hogy milyen üzemanyaggal működik.

Az orosz cég jelenleg közel 30 reaktorprojektet visz szerte a világban – ezek egy része még csak az ajánlattétel fázisában van, de jócskán akadnak közöttük kivitelezések is –, és a vállalat a valóságban nem a futó beruházások, hanem az aláírt szerződések számának növelésében érdekelt. A szignált kontraktusok ugyanis már elegendőek Oroszország geopolitikai érdekeinek elősegítésére, ami bizonyítottan az orosz gáz- és atomipar első számú célja. Ténylegesen menedzselni azonban párhuzamosan csak egy-két építkezést tud a vállalat. Erre utal például a műszaki hibák ismétlődése is: Belorussziában már a második reaktortartályt – az egész atomerőmű legdrágább berendezését – rongálták meg a beemelés során.

Időközben a norvég Bellona antinukleáris szervezet kiderítette, hogy a most újraindított novovoronyezsi reaktor több hónapos leállítását egy olyan konstrukciós hiba okozta, ami miatt a gyártásban lévő összes többi reaktort is módosítani kell.

Elutasítják a bővítést a magyarok
A többség szerint a paksi beruházás költséges, túlzott méretű adósságot jelent az ország számára - derül ki a Publicus Intézet január végén végzett reprezentatív kutatásából, amelyet a Vasárnapi Hírek számára készítettek. A megkérdezettek többsége úgy véli, hogy az Oroszországgal kötött megállapodás összességében kedvezőtlen, kiszolgáltatottá teszi az országot. A megkérdezettek 47 százaléka szerint a paksi atomerőmű bővítése nagyon költséges, túlzott méretű adósságot jelent az ország számára. Mindössze a válaszadók 34 százaléka mondta azt, hogy a beruházás hosszútávon kedvező az ország számára, és ezért még a nagy adósság is elfogadható. Két olyan társadalmi csoport van, amelynek körében a többség elfogadhatónak tartja a nagy adósságot: a Fidesz szavazók (62 százalék), és a paksi erőmű vonzáskörzetében élő dél-dunántúliak (52 százalék). Az összes többi, vizsgált társadalmi csoport úgy gondolkodik, hogy az adósságvállalás túlzó; leginkább a DK (83 százalék), és az MSZP (70 százalék) szavazói tartják így.



Írjon dalt Salgótarjánról!

V. J.
Publikálás dátuma
2017.03.05. 10:12
Forrás: Google - Street View
Kilencvenöt éve város Salgótarján, ebből az alkalomból dalpályázatot írt ki több helyi zenei egyesület és a városi művelődési központ – adta hírül a nograd24.hu című helyi hírportál.

A pályázók számára a zene mellett szótagszám-kalkulátor is rendelkezésre áll.

Dalszöveg típusok

Világi dalszöveg

Tartalmát tekintve többek között az alábbi gondolatokat is célszerűnek tarjuk földolgozni: városunk elődjének és városunk történelme, természeti szépségei, jövője.

Egyházi dalszöveg

Tartalmát tekintve többek között az alábbi gondolatokat is célszerűnek tarjuk földolgozni: városunk elődjének és városunk egyházi múltja, jelene, jövője.

A nógrádi megyeszékhely önkormányzata 2017-et „Salgótarján 95 éve város" elnevezéssel - emlékévvé nyilvánította. Ezt a különleges alkalmat egy Salgótarjánról szóló dal szövegpályázatával is emlékezetessé kívánják tenni.
A pályázat benyújtása – a letölthető zenei alapra: fúvósokra, illetve orgonára - két kategóriában lehetséges: világi és egyházi, kategóriánként legfeljebb három versszakkal.

Az egyházi orgona, illetve a „civil” fúvós muzsika nem azonos, ezért a kiírók külön szövegmintákat – szótagszám szerint – is csatoltak a pályázathoz.

Ennél különösebb, hogy 2017-ben az elektronikusan el nem érhető pályázók részére igény esetén kazettára (!!!) is átmásolják a zenei alapokat, feltéve, ha az aspiránsok „egy db. kazettát” küldenek a kiírónak, melyre átmásolhatjuk a zenei alapokat.

A muzsikát egyébként Diósi János és Diósi Tamás szerezte, az ő elektronikus címükre várják a pályázatot is. A nyerteseknek ingyen kell átadniuk műveiket a Bányász-Kohász-Dalkörnek, teljes körű felhasználásra.

A pályaművek díjazása egyelőre titok.