Hompola Krisztina;

Orbán Viktor;beszéd;Magyar Kereskedelmi és Iparkamara;gazdasági évnyitó;Filippov Gábor;

2017-03-08 06:45:00

Meghonosítják a szélsőjobb retorikáját

A miniszterelnök által kínált terméknek tartja Orbán Viktor etnikai homogenitásról szóló beszédét Filippov Gábor politológus, akinek kutatási témája a szélsőjobboldali mozgalom- és eszmetörténet. Orbán Viktor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitóján elmondott, majd rövid ideig letagadott, óriási felháborodást keltett gondolata a modern nyugati szélsőjobb retorikáját honosítja meg Magyarországon.

„Félrevezető, ha Orbán Viktort ebben a témakörben Csurka Istvánhoz próbáljuk kötni, inkább a globalizációval, a kapitalizmussal és a pénzügyi rendszerrel kapcsolatos nézetét illetően kapcsolódik hozzá. Veszélyesebb dologról van szó. Nevezetesen hogy Orbán Viktor a szélsőjobb úgynevezett harmadik hullámához kapcsolódik, amelynek nincs sok köze a két világháború közötti vagy ahhoz visszanyúló szélsőjobb oldalhoz, viszont 2017-ben sokkal életképesebb és nagyobb mozgósítóerővel bír” – válaszolja Filippov Gábor a Csurka Istvánnal való párhuzam felvetésére.

„Vagyis a miniszterelnök a beszédében kitért arra, hogy ő nem a zsidókra, svábokra stb. gondol, és a magyar szerinte „bizonyos határon belül" etnikailag heterogén, hanem civilizációs keretben beszél. Vagyis azt mondja, hogy az iszlám, illetve a közel-keleti társadalmak inkompatibilisek az európai „fehér-keresztény" normákkal és a demokráciával, ezért mindenki maradjon otthon. Európa a keresztényeké, az arabok és a feketék pedig csináljanak, amit akarnak. Ez egy az egyben a bevándorlás ellenes modern nyugati szélsőjobb retorikája, a francia Le Pené és a holland Geert Wildersé, akik a hagyományos szélsőjobb oldali retorikával ellentétben a liberális szabadságjogokra hivatkozva rettegtetnek a bevándorlóktól.„ – hívja fel a figyelmet Filippov Gábor.

„Orbán Viktor beszéde nem a klasszikus nacionalizmust, hanem az úgynevezett etnopluralizmust mutatja: azaz, hogy addig van béke és biztonság, amíg Európa megmarad kereszténynek és fehérnek, az iszlám pedig otthon marad. Ma ezzel lehet szavazatokat szerezni, nem az oldschool rasszizmussal és antiszemitizmussal, ahová Csurka István és a régi Jobbik tartozott. Ezt Orbán Viktor nagyon jól felismerte és játszik vele. Az általa kínált termék: nekünk az arabokkal nincs bajunk, viszont nem kérünk a terroristákból, mert meg akarjuk őrizni a nők, a zsidók és a homoszexuálisok jogait. Cserébe az ő szavazataikra is számítunk.” – tesz különbséget a néhány évvel ezelőtti és a jelenlegi szélsőséges retorika között a politológus.

Történészi kételyek

Kerestünk történészeket is annak érdekében, hogy segítsenek értelmezni a kormányfő által használt kifejezést a magyar történelem és az ország jelenlegi lakosságának nemzetiségi eloszlásával összefüggésben. Ám volt aki azzal utasította el a megszólalást, hogy a politikai kommunikáció és a szimbolikus tartalmak szinte lehetetlenné teszik, hogy a probléma történeti, politikai, társadalmi, gazdasági viszonylatait elemezzük, és volt, aki a napi politikai korreláció miatt zárkózott el a nyilatkozattól.

Az tény azonban, hogy a magyar nemzet és Magyarország határai 1918 előtt sem estek egybe. Bár erre - a politikai nemzet, mint a Magyarországon élő magyar állampolgárok közösségére - vonatkozó elképzelések épp úgy voltak 1918 előtt, mint 1945 után.

A Népszava kérdésére, hogy tulajdonképpen mi célt szolgál az etnikai homogenitás emlegetése, Filippov Gábor rávilágított a kül- és belpolitikai összefüggésekre. „Az etnikai homogenitás egy politikai termék. A miniszterelnök tudatosan arra használja, amire éppen akarja. Most a belső feszültségek elkendőzésére. Külső ellenséggé teszi azt, amitől itthon félünk. Az orbáni logika szerint itthon minden rendben van a nők jogaival, nincs bérkülönbség és nem fordul elő munkahelyi zaklatás, de a nemierőszakoló idegenek és a hidzsáb sajnos veszélyt jelentenek rájuk. A kormányzati propaganda szerint Magyarországon nincs szegénység és nincsenek leszakadó térségek, jó a szociális rendszerünk, az egyetlen veszélyt a beözönlő segélyért kolduló muszlimok jelentik, akik még a (köz)munkánkat is elveszik. Nélkülük még munkanélküliség sem lenne nálunk.”

A budapesti iszlám közösség imaháza FOTÓ: NÉPSZAVA

Érdekes fejlemény a napok óta zajló kommunikációs zűrzavarban, hogy éppen ma délután tesz Czibere Károly, az Emmi szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára és Hoppál Péter, kultúráért felelős államtitkára bejelentést egy pályázati lehetőségről, amely a nemzetiségi identitás megőrzését, a társadalmi párbeszéd megerősítését szolgálja. A pályázat részleteiről holnap tudunk beszámolni. A jelenlegi bevándorlás- és idegenellenes propaganda szerint civilizációs összecsapás zajlik éppen Európában. „Ez a gondolat remekül alkalmas rövidtávú politikai haszonszerzésre: a társadalom korábbi kirekesztettjei (zsidók, cigányok, melegek, szegények) közös ellenséget találnak maguknak, a máskultúrájúak személyében. Orbán Viktor szinonimaként használja az etnikai homogenitást és a kulturális homogenitást, mert olyan képet akar felfesteni, hogy a zsidó-keresztény civilizációval összeférhetetlen az iszlám. A korai antiszemiták is beszéltek arról, hogy a zsidók „keleties", „ókorban ragadt" kultúrája, viselkedésmódja nem fér össze a teljesen más értékeket valló kereszténységgel. Innen nézve némileg ironikus most, hogy hirtelen zsidó-keresztény kultúrát emleget a miniszterelnök és a zsidók hagyományos szerepét a kirekesztő retorikában ezúttal a muszlimok töltik be.„ - világít rá a miniszterelnöki beszéd logikai furcsaságára Filippov Gábor.

Írók otthontalan otthona

Az Orbán-beszéd értékelésekor érdemes kitérni a közép-európai régió történetére, elvégre a kijelentés nem légüres térben hangzott el. A múlt században eltűnt a németség Csehországból (Kafka német anyanyelvű zsidó volt Prágában), Lengyelországból (érdemes újraolvasni Günter Grass emlékeit Gdanskról, a szülőföldjéről), Romániából (Herta Müller romániai születésű német írónő 2009-ben kapott Nobel-díjat, az indoklás külön kitért erre a szempontra: "a költészet tömörségével és a próza tárgyilagosságával rajzolta meg az otthontalanság tájképét"), és a Vajdaságról is (ezt bizonyítják Végel László regényei a sok nemzetiségű Újvidékről). Magyarországról például egy évvel a holokauszt után űzték el a svábokat. Dragomán György író rövid mondattal és maró gúnnyal emlékeztetett bennünket a közösségi médiában a magyar miniszterelnök kapcsán a nacionalista túlkapásokra. „Úgy óvodáskorom idején jött igazán divatba a homogén román szocialista nemzet fogalma.

Rengeteg nagyszerű dolog sült ki belőle.”

Két évvel ezelőttig a szakirodalomban axióma volt, hogy a kelet-európai szélsőjobbos mozgalmak abban különböznek más régiókétól, hogy hagyományos etnikai keretben mozog, és elsősorban a cigányokkal és a zsidókkal foglalkozik, míg az iszlám nem érdekli, sőt az antiszemitizmusa miatt akár iszlámbarát is lehet. Erre jó példázza a Jobbik közelmúltja. Orbán Viktor épp ezt a „hazai" hagyományt rúgja fel. Néhány hónap alatt klasszikus nyugati szélsőjobboldalivá vált, pedig itthon sosem volt érdemi iszlám hátterű bevándorlás.

Részlet Orbán Viktor február 28-án a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évnyitóján elhangzott beszédéből

„Ugye, először is nagyon fontosnak tartom, hogy az etnikai homogenitást meg kell őrizni. Most már lehet ilyeneket mondani. Ezelőtt néhány évvel kivégzés járt az ilyen mondatokért, de ma már lehet ilyeneket mondani, mert az élet igazolta, hogy a túl nagy keveredés bajjal jár. Úgyhogy természetesen mi, magyarok etnikailag heterogének vagyunk abban az értelemben, hogy európai nemzet vagyunk. Ha csak a neveket itt felolvasnánk, lenne itt minden: a bunyeváctól a svábig, de ettől függetlenül ez mégiscsak etnikailag egy bizonyos sávon belül maradó sokszínűség. Tehát egyfajta etnikai homogenitás, egy civilizáción belül vagyunk. Szerintem ennek a megőrzése kulcskérdés. Természetesen, mint Szent Istvántól tudjuk, mindenkit fogadunk, ez helyes dolog, de az ország alapvető etnikai karakterének a megváltoztatását nem szabad kockáztatni, mert az szerintem az országot nem fölértékeli, hanem leértékelné és káoszba taszítaná. Ezért a kormánynak határozott irányvonala van. Ez nemcsak a migrációra vonatkozik, hanem általában egy megközelítés arról, hogyan gondolkodjunk Magyarország népességéről. Fontosnak tartjuk a kulturális egyszínűséget is, ami persze úgy értendő megint, hogy egy sávon belüli sokszínűségről beszélünk, de az nem teszi lehetővé, hogy kulturális értelemben egymással vegyülni nem képes civilizációk létezzenek egymás mellett. Ez a párhuzamos társadalomnak a problémája, ennek nem kívánjuk kitenni Magyarországot. Meggyőződésem, hogyha az etnikai homogenitást fönntartjuk, a kulturális sokszínűséget egy bizonyos sávon belül egyneműségben, egy kulturális egyneműségben tudjuk tartani, akkor az Magyarországot föl fogja értékelni, mint helyet. Egy olyan hely lesz Magyarország, vagy olyan mutatókat fog majd kifele jelezni, amely nagyon sok, nálunk fejlettebb országból napról napra eltűnik. Következésképpen az országot egyre értékesebbé tudjuk tenni."